Ha már nincs remény...(Malec)-/BEFEJEZETT/-

7.fejezet

Újra megcsörrent Magnus telefonja, ám ő azonnal kinyomta. Két napja tértek haza, ám Alec nem menekült meg. A veszteség a családban újra gyötrelmeket okozott. Nem elég, hogy Sebastian miatt a legkisebb, most a legidősebb Lightwood gyereket kellett eltemetni. A férfi azóta ki se mozdult a lakásából, s csak Catarina-nak mesélte el tömören a történteket. Még mindig tisztán emlékszik minden egyes másodpercre...

"- Alec? - suttogott Isabell. A fiú nem mozdult. Jace és a többiek csak tágra nyílt szemekkel nézték a fiút, aki úgy tünt, mintha csak mély álomba esett volna -A francba - kezdett el mostmár zokogni, majd Jace mellkasára dőlt, s tovább áztatta a fiú nedves felsőjét, míg az átölelte. Clary melléjük ült, de nem szólt semmit. Magnus tovább tartotta a fiút, s neki is folytak könnyei, ami össze keveredett az esővel. Mintha még az ég is siratta volna...
- Gyerekek! -siettek feléjük a felnőttek, ám amikor anyjuk meglátta a fiát, hangos zokogásba tört ki. Térdre rogyott a boszorkánymester mellett, így ő a fiú fejét az anyja ölébe tette, majd elsétált onnan."

Gondolat menetét megint telefonja csörgése szakítota félbe, mire újra bosszúsan nyomta ki, majd inkább kikapcsolta a készüléket.
- Magnus! - dörömböltek ajtaján -Magnus nyisd ki, vagy berúgom! - fenyegetőzött Izzy. Magnus morogva elcsoszogott az ajtóig, majd lassan kinyitotta. A lány fehér ruhában állt előtte, még Jace is ott volt mögötte - Miért nem vagy még kész?
- Nem megyek - ült le a kanapéra míg a két árnyvadász belépett.
- Mi az, hogy nem jössz? Hisz ez Alec...temetése - szorította össze ajkait a lány.
- Izzy...- motyogta Jace és fogadott testvére vállára tette kezét.
- Nem! Ha már minden ő miatta van, - mutatott a férfira akinek tikkelni kezdett a bal szeme - legalább legyen benne annyi tisztelet, hogy eljöjjön a temetésre!
- Ha csak ezért jöttetek ide, köszönöm a véleményt. Most menjetek - mutatott az ajtóra, ami kinyílt.
- Jó. De legalább most ne sajnáltasd magad. Önző módón csak magadra gondolsz! " Jajj, meghalt a szerelmem, mert szakítottam vele" - próbálta az árnyvadászlány a boszorkánymester hangját utánozni -  Nekünk a bátyjánk volt. A testvérünk. Volt, akinek a gyereke. Te könnyen találsz új partnert, de mi nem találhatunk se új öccsöt, se új bátyjot - léptek ki a lakásból.
- Várjatok - állt fel gyorsan Magnus lesütött szemekkel - fehéret kell felvenni, igaz?
○○○
A szertartás után Magnus hazafelé sétálva bámulta a felhőtlen, csillagos eget.
- Alexander...- suttogta - tudod, ez nem fer. Itthagysz minket, mi pedig csak az emlékeiddel éljünk. A többieknek jobb, hisz ők egy idő után megalnak, de én...- nagyot sóhajtott - Már lényegtelen.
Az út többi részét néma csendben tette meg, majd lakásába érve keserű mosollyal megsimogatta macskája fejét. Lefürdött, majd lefeküdt puha ágyára, ám mostmár biztosan tudta: a fiú többet már nem tér vissza hozzá.

Heyy...igen, sajnos ez a vége ^^"
Nem terveztem hú de nagyon hosszúra, még ennél is rövidebbet akartam írni, ám ez nem így törént. Még jön egy epilógus,és vége!
Remélem tetszett  barátnőmnek, drága aoi-Tenshi-nek ;)