Megvettem ezt a nőt!

1. fejezet

Alex

- Nem fog tetszeni, amit el kell mondanom! - Lépett az irodámba kedves barátom és egyben jobb kezem, Dominic Dachner.

- Megbirkózom vele - mosolyogtam rá fáradtan, majd intettem, hogy foglaljon helyet.

- Mindjárt leolvad a mosoly az arcodról, ha ezt meglátod - tolt elém egy mappát.

- Miért, mi ez? - választ nem várva kinyitottam.

Az egyik pénzügyi tanácsadó, Simon Winslow aktája került a szemem elé, aki már több mint öt éve dolgozik nekünk.

- Nézd csak át figyelmesen a gazember tetteit!

- Ez képtelenség! - kiáltottam fel, amikor megláttam, hogy a mindig megbízhatónak tűnő, ötvenes éveiben járó férfi hatalmas összeg sikkasztására folyamodott. - Tudj meg mindent Dominic! A családjáról, a házáról, a pénzéről... A legkisebb dologról is tudni akarok, ami vele kapcsolatos!

- Tudtam, hogy ezt fogod kérni, ezért utólagos jóváhagyásoddal már ki is derítettem róla minden fontos információt - tett az asztalomra egy másik dossziét.

- Köszönöm - biccentettem, aztán magam elé húztam a másik aktát is.

- Tetten érni Simon Winslowot nem bizonyult olyan nagy kihívásnak, mint vártam, sőt, szinte túl könnyű volt. Nem bonyolult módszert választott. Egyszerűen leemelte az ügyfelek számlájáról a pénzt, hamisította az aláírásukat, és gyakorlatilag felélte az ellopott összegeket. Alex, el kell távolítani őt a bankból, mert ha erről nagyapád tudomást szerez, kő kövön nem marad.

- Természetesen, gondoskodom a dologról. A fickó, aki meglopott engem és a nagyapámat, meg fog lakolni a bűneiért.

Kinyitottam a dossziét. Az első oldalon a háza és az értéktárgyai voltak feltüntetve, a másodikon a felesége, bizonyos Catrin Winslow, a harmadikon pedig egyetlen lánya, Ivanna Winslow fényképe és életrajza szerepelt.

***

- Nagyapád keres az egyes vonalon - szólt be az irodámba Sila, a titkárnőm.

Elgyötörten sóhajtottam fel.

Már csak ez hiányzott! Úgy látszott, minden összeesküdött ellenem.

- Mondd meg neki, hogy később visszahívom.

- Azt mondta, sürgős.

Hát, persze! Rodrigo Houstonnak mindig minden sürgős volt, különösen mióta átadta nekem a bank vezetését. Három évvel ezelőtt, a huszonhetedik szülinapomra megkaptam tőle álmaim üzletét, és pénzügyi jogtanácsosból bankigazgatóvá lettem. Gyors felemelkedésemet a csalhatatlan ösztönömnek, éles elmémnek, valamint a becsületességemnek köszönhettem. Sosem kellett törvényt szegni, hogy elérjem, amit akarok. Ezért nem tűrtem el magam körül a Simon-féle embereket.

Kinyomtam a hívást. Reméltem, hogy papi ebből érteni fog, és inkább a nyaralására koncentrál, míg én intézem az üzleti ügyeket.

Hiú remény volt azt hinni, hogy annyiban hagyja a dolgot, mert a telefon újra megcsörrent, de ezúttal az irodai számom helyett a mobilomat csörgette megállás nélkül.