Megvettem ezt a nőt!

9. Fejezet - Fojtogató érzések

Ivanna:

Ahogy bevágódott mögöttem az ajtó, könnyek zápora hasított végig az arcomon. A fájdalom, amit Alex szavai okoztak egyre jobban feszítette a mellkasomat. Nate szóbakerülése újra feltépte elmém, és szívem hátsó zugába kényszerített érzéseimet és gondolataimat, amik tiszta és mély szerelmünket tükrözték.

A szívem apró darabokra hullott, miközben azon töprengtem, hogy leszek–e még valaha Nate-tel? Könnyekkel teli, meggyötört arcomat néztem a tükörben, kezemmel a csapon támaszkodva próbáltam megnyugodni, de nem ment. Az érzéseim átvették testem felett az irányítást, arra késztetve, hagyjak itt csapot-papot és fussak vissza szerelmemhez, akivel annyi jót és szépet éltünk át. A józan eszem ezzel ellentétben felszínre hozta a maradásomat erősítő legfontosabb kérdést: Vajon vissza fogadna-e Nate? Hinne-e nekem, ha azt mondanám, hogy csakis őt szeretem? Végül, de nem utolsó sorban – A családomat, vagy a szerelmemet válasszam?

Nem kellett sokáig gondolkodnom. Tudtam, mi lenne, ha a saját érdekemet nézném: anyát halálra ítélném, apát börtönbe juttatnám, csak azért, mert a saját érzéseimet helyeztem előtérbe – engedtem ki egy csalódott és fájdalommal teli sóhajt.

A szívem helyett ismét az eszemre hallgattam. Nem tehettem a családomat tönkre.

Bárcsak velem lett volna anya. Ő mindig tudta, mit kell tenni a kilátástalan helyzetekben – gondoltam, miközben a WC tetején foglaltam helyet.

Kezembe vettem a telefonom, hogy tárcsázzam a számát, de aztán eszembe jutott, hogy semmi értelme nem lenne, hisz ő nem tud semmit a valódi helyzetről, és nem is tudhatja meg.

Tovább görgettem a névjegyzékben, egészen addig, míg egyszer csak meg akadt a szemem egy beceneven: Szerelmem. Mire felfogtam, mit is olvastam, addigra a kezem már rá is nyomott a hívás gombra.

A gondolat, hogy újra hallhatom Nate mély, férfias hangját boldogsággal töltött el. Tudtam, hogy egyetlen szavával képes megnyugtatni, és erőt önteni belém, de ezúttal csalódnom kellett, mert ahogy megszólalt, a szívem még jobban összefacsarodott.

– Na, mi az... mit akarsz tőlem? – kezdett bele dühös, megvető hangon, miközben szinte már kiabálta szavait. – Halljam, miért hívtál? Hol van a nagy szerelmed? – remegett meg a hangja, amiből tudtam, mit érezhet, hisz én magam is hasonlóan – talán rosszabbul –, éreztem magam. Ismertem már annyira Nate-et és az érzéseit, hogy tudjam a poklok poklát élte át. – Nem rúgtál még belém eléggé, és azért hívsz, hogy megadd a kegyelemdöfést? Hát köszi, ebből nem kérek! – kiáltotta dühvel telve, majd kinyomta a hívást.

A hallott rideg és idegen szavaktól még jobban zokogtam. A szívem meghasadt a Nate fájdalma miatt.

Darabokra szaggattam őt a tettemmel. Azt hittem, jót cselekszem és könnyebb lesz, de rákellett jönnöm, hogy a hazugságokkal még nagyobb fájdalmat okoztam neki.

Elvégre is a célomat elértem, mert meggyűlölt. Megérdemeltem a szenvedést, mert az érzéseim helyett az eszemre hallgattam, és férjemül fogadtam egy olyan férfit, aki a szó szoros értelmében véve undorodott tőlem és lenézett, miközben igyekezett a sárba tiporni.

Ahogy sikerült kicsit megnyugodnom a képgalériát kezdtem el nézegetni. Lapozás közben rengeteg közös képünk került a szemem elé. Szemeimből már nem jött több könny, de a szívem teljesen megdermedt ettől a lehetetlen érzéstől.

Végigsimítottam ujjammal a képernyő azon részén, ahol még egy vidám, boldogságtól csillogó szemű férfi állt mellettem.

Sajnálom Nate, nem az volt a célom, hogy tönkre tegyelek, még ha valahol sejtettem is, hogy ez lesz a vége. Remélem egy nap majd megérted a tetteim mélységes okát. Nem volt se időm, se választási lehetőségem. Ha nem így teszek, elveszítem a családom. Remélem megtudsz majd egyszer bocsátani nekem. Szeretettel ölel: A te Vannád! x - írtam be a telefon üzenet küldőjébe, de végül nem küldtem el, csak piszkozat maradt.