Megvettem ezt a nőt!

5. Fejezet

Ivanna:

– Mi tartott ilyen sokáig? Már negyed órája itt kellene lenned! – vont kérdőre felháborodva Alex.

– Tisztában vagyok vele, hogy nem jelentem meg időben – mondtam unottan. – De köszönöm az aggódást, jól vagyok! – váltottam át mosolyra.

– És... hogy nézel ki? – Akadt ki teljesen, amikor végignézett fekete földig érő ruhámon, aminek a szoknyarésze tüllös fodrokkal volt ellátva.

– Pont az alkalomhoz illően öltöztem fel – válaszoltam mélyen a szemeibe nézve.

– És ezt a sziporkázó sminket minek köszönhetem?

– Ezt is a te kedvedért tettem föl, életem értelme – gúnyolódtam elégedetten.

A szemhéjamra irritálóan erős színű zöld púdert kentem, teljesen felfestve a szemöldökömig, szemem alatt lila szemceruzát használtam, míg a számra feketés-vörös árnyalatú erősen csillogó rúzs került.

– Rohadtul nem akarod megkönnyíteni a helyzetet, ugye?

– Eszemben sincs – mosolyogtam rá.

Legszívesebben megölt volna a tekintetével. Mint ne mondjak, én is őt. Mire folytattuk volna a civakodást odalépett hozzánk a vörös hajú nő.

– Üdvözöllek, Ashley Dashner vagyok. Én leszek az egyik tanútok, Dominic öcsém pedig a másik – intett ezek szerint Dominic felé, aki közelebb jött és megállt a nővére mellett.

– Ivanna Winslow – mutatkoztam be én is.

– Dominic Dasner! – mosolygott rám kedvesen a fiatal, jóképű férfi.

– Mondd kedvesem, elment az eszed, hogy pont ennek a férfinak akarod kimondani az igent? – kérdezte Ashley felhúzott szemöldökkel.

– Valószínűleg… – válaszoltam a vállam megvonva.

– Akkor, gondolom te sem voltál eszednél, amikor feleségül akartad magad vetetni velem? – vágott vissza csípősen, Alex.

– Csak nem kényszerített? – mosolygott rám a vöröske, aki ezek szerint a leendő férjem szeretője volt.

– Ez igazán nem ránk tartozik, Ash! – szólt rá Dominic.

– Elég volt, inkább menjünk! – kérte szigorú, parancsoló hangon Alex, miközben elindult befelé, Ashley kérdését teljesen figyelmen kívül hagyva.

Mivel nagyon dühösnek tűnt, elindultam utána. A testvérpár is követett minket. Amint visszaértünk, nyílt az anyakönyvvezető szobájának ajtaja.

– Houston úr?

– Igen.

– Kérem fáradjanak be – tárta szélesre előttünk az ajtót.

Alex

Az anyakönyvvezető szeme elkerekedett, amint meglátta a rózsaszín hajú, erősen kisminkelt, nem éppen az alkalomhoz illően öltözött menyasszonyt.

– Ön a menyasszony? – kérdezte, miután magához tért a meglepetésből.

– Igen, én vagyok! Valami probléma van, uram? – támadt neki indulatosan Ivanna.

– Elnézést... nincs. Akkor kezdjük – sóhajtotta megadóan.

Szinte nem is figyeltem arra, amit beszélt. Szeretjük és tiszteljük egymást, kitartunk egymás mellett jóban, rosszban…