Megvettem ezt a nőt!

14. Fejezet - Meggondolatlan lépés

Alex:

Amint megbeszéltük a doktorral, hogy új kezelést finanszírozok Ketrinnek, sietősen elhagytam a kórházat. Sosem szerettem az ilyen helyeket, ez a fertőtlenítő szag, és a jellegzetes színű falak, mindig rossz emlékeket ébresztenek bennem.

Az épülettel ellenben az udvar nagyon tetszett, mindenhol virág ágyásokkal és dísz fákkal volt beültetve. Mosolyogva pillantottam körbe, de a mosolyom nagyon hamar lefagyott az arcomról, amikor megállapodott a tekintetem a parkban ölelkező feleségemen. Nem akartam hinni a szememnek... Az isten verje meg! Ezt nem teheti velem. Semmi tartás nincs ebben a nőben?! Nem elég, hogy már megint ezzel a szar-házival van, ráadásul ilyen nyilvánosan csal? Engem! Alex Houstont, a nagybecsű bank igazgatót, akit ország - világ ismer. Szégyentelen ribanc! Ezért megfizet!
Garantálom Ivanna Winslow, hogy ezért drágán megfizetsz, te erkölcstelen céda – fenyegetőztem az orrom alatt.
Az én hibám is, mégis mit vártam, tudhattam volna, hogy titokban találkozgatni fog vele. Én hülye! Miért is akartam közelebb kerülni hozzá, amikor az SMS-ben is nyilvánvalóvá tette, hogy csak és kizárólag őt fogja szeretni, velem ellentétben, akit ember számba sem vesz. Dühösen léptem a gázra és hajtottam el mellettük. Ezek után semmi kedvem nem volt haza menni, mégis azon vettem észre magam, hogy a kapu előtt állok és a virágot – amit annak a romlott nőnek vettem –, szagolgatom, majd egy erőteljes mozdulattal kihajítom az ablakon.
Vegyen neked a szeretőd virágot – kiabáltam, miközben két lábbal ugráltam a csokron. Szégyellem, hogy ennyire gyerekesen viselkedem, de ez a nő olyan szinten fel tud húzni, hogy még a józan eszem is elmegy tőle. Magamon kívül voltam a megaláztatástól és a dühtől. Hibát követtem el, amikor feleségül vettem őt.

***

A házba lépve Maria gondterhelt arccal és kisírt szemmel nézett rám. Mi az isten történhetett, míg nem voltam itthon?

– Mi a baj, Maria? – Kérdeztem cseppet sem kedvesen – bár nem úgy akartam.

– Semmi Alex! Semmi – válaszolta rám sem nézve.

– Rendben. Akkor ne mondd el! – Idegesen fújtattam egyet, majd sarkon fordultam és a szobám felé vettem az irányt. Semmi kedvem nincs találgatni, hogy mi történt, majd elmondja ha el akarja. Ledobtam a zakóm és a nyakkendőm, majd ledőltem az ágyra, és a halántékomat masszírozva próbáltam nyugtatni az idegeimet. Nem sikerült. A szemem előtt minduntalan a feleségem és Nate arca lebegett, amint szenvedélyesen ölelkeznek.

***

Két óra múlva hazaérkezett drága asszonyom is. A gyomrom felfordult, amikor ránéztem és elképzeltem, hogy csókolózott és szeretkezett azzal a féreggel. Csendben ültem és néztem rá, kíváncsi voltam elmeséli - e magától a történeteket, vagy megvárja míg faggatózni kezdek. Szó nélkül a fürdőbe ment, amivel csak meg jobban feldühített. Mérgemben fel - alá járkáltam a szobában, mint akinek kilométer hiánya van. Majdnem fél óráig tartott, mire kivánszorgott. Jó sokáig tartott lemosni magáról annak a mocsoknak a nyomát. Az ajtó halkan kinyílt, mereven néztem az arcát, de semmilyen érzelmet, vagy bűntudatot nem fedeztem fel rajta. A feszültség nőttön - nőtt bennem. Ő nyugodtan indult a fésülködő asztal felé – amit direkt neki hozattam be, az eddig karakán férfias szobába –, majd a haj vasalója bekapcsolása után, már nem bírtam elviseli a nyugodtságát. Bármennyire próbáltam nem sikerült tovább visszafogni magam, a karjánál fogva erőteljesen magam elé rántottam, majd a szemébe nézve ráordítottam.

– Hol voltál?

– Sétáltam – válaszolta, mintha semmi sem történt volna.

– Kivel sétáltál?– Adtam neki újabb esélyt, hogy magától vallja be azt, amit a saját két szememmel láttam.