Megvettem ezt a nőt!

6. Fejezet - Összetörve

Alex:

Éreztem, hogy remegett a karjaim között, amikor csókoltam. Tagadhatnám de, rám is hatással volt a csókja. Ahogy elváltam ajkaitól, nem tudtam megállni, hogy ne mosolyogjak. Odahajolt a fülemhez, mintha csak egy puszit adna, és belesúgta, hogy az anyja ne hallhassa.

- Gyűlöllek, ugye tudod? - közben megvető szemekkel tekintett rám.

- Én is nagyon szeretlek, édesem... - mondtam hangosan, hogy újdonsült anyósom is hallhassa, de a gúnyos mosolyomat csak Vanna felé villantottam.

- Olyan boldog vagyok, hogy ennyire szeretitek egymást! - szólalt meg az édesanyja, amitől abbahagytuk az egymásra való ellenséges nézést, és felé fordítottuk a tekintetünket.

- Igen, imádom a lányát, efelől ne legyen semmi kétsége - mosolyogtam a beteg asszonyra. - De, én most magukra hagyom egy kicsit a két gyönyörű hölgyet, hogy nyugodtan beszélgethessenek. Kint megvárlak, szerelmem - mondtam továbbra is mosolyogva.

Odaléptem anyósom ágya mellé, és egy puszival elköszöntem tőle. Aztán megfordulva észrevettem drága feleségem elsápadó arcát. Bizonyára arra számított, hogy tőle is puszival, vagy csókkal köszönök el. Hát arra várhatott! Helyette, csak a vállán simítottam végig, ahogy elhaladtam mellette.

Kevesebb, mint tíz percig várakoztam, mire kilépett a kórteremből.

- Mehetünk?

- Igen - válaszolta csendesen.

- Hozzád?

- Igen. Összekel csomagolnom. Egyébként hol fogunk élni?

- Hülye kérdés - intettem le.

- Gondoltam - mondta enyhe szarkazmussal a hangjában. - Csak te, és én leszünk?

- Nem. Nagyapám is velünk lesz.

- Helyes. Semmi kedvem kettesben élni veled egy fedél alatt.

- Ezzel, én is így vagyok, virágszálam - kacsintottam rá.

Beültünk a kocsimba. Fel akartam hozni neki a csók témát, de inkább hanyagoltam. Vártam, hogy ő említse meg.

- Mesélj valamit nagyapádról.

- Majd, ma este megismered, úgyis együtt fogunk vacsorázni.

- Rendben.

Megérkeztünk az otthonához. Egyszintes szerény ház volt, kívülről fehérre festett fallal, és nagy udvarral. Bent sem volt semmi elegancia, hagyományos, és olcsó bútorok voltak mindenhol.

- Kérsz valamit inni? - kérdezte a hűtőhöz lépve.

- Nem, köszönöm! Amúgy, nem gondoltam, hogy ilyen jól csókolsz - hoztam fel én a témát, mert nem bírtam tovább várni.

- Eszembe se juttasd... - suttogta fáradtan. Próbált magabiztos hangnemet megütni, de hallottam, hogy megremegett a hangja az emléktől, mire elvigyorodtam.

- Ugyan... ugyan... ne légy már ennyire gyerekes... élvezted, ne tagadd! - léptem hozzá közelebb, mire hátrálni kezdett.

Amint elé értem, kezeit a magasba emeltem a feje fölé, testemmel pedig a falhoz szorítottam. Azonnal mocorogni kezdett, és próbált ellökni, de nem hagytam. Azt akartam, hogy először vallja be, hogy mit érzett közben.

- Ne ugrálj! Válaszolj. Élvezted a csókom? - kérdeztem rá erélyesebben.

- Szemét rohadék vagy! - sziszegte.