Jack kiosztotta a szendvicseket, úgyhogy leült a színésznővel és a nyomozónővel egy asztal köré. Mind a hárman egy hamburgert eszegettek és az álmaikról beszélgettek.
- Én szeretnék végre egy igazi sikerszerepet! – Mondta Prisca, majd Miss Red felé fordult.
- Engem a nyomozás csábít. Én az igazság harcosa vagyok. Sajnos eddig még nem találtam errefelé semmiféle bűnügyet. Csupa unalmas ember lakik itt! – Jack és Prisca összenéztek, de a büfés csak megvonta a vállát, ő nem nagyon foglalkozott a deketív beszólásával.
Ekkor Voldi bácsi lékedett arra és egyik kezét a tündéri kislány, Annie markolta.
- Gyere Kisunokám, vegyünk még valamit!
- Fagyit! Fagyit! – Kiáltozta boldogan Annie, s Jack már vissza is ugrott a büféskocsijába, hogy kiszolgálja vendégeit.
- Büfés úr, duplagombócos fagyit kérek! – Adta le a rendelést a gondnok.
- Milyen jól megy ma az üzlet! – Csodálkozott. - Tessék! – Nyújtotta át a fagylaltot Jack, majd tovább álmodozott. – Ha így megy tovább, nyithatok egy egész étteremláncot, és csupa finomságot szolgálhatok fel az embereknek. Beteljesülne az álmom! – Érdeklődve pillantott az idős gondnokra. - Voldi bácsi, magának még vannak álmai?
- Persze, hogy vannak. Öregember nem vénember. – Méltatlankodott a gondnok. - Én szeretnék írni egy csodálatos könyvet, olyat, mint a Harry Potter. Szeretem az embereket! Szeretnék nekik örömet szerezni! – Vázolta fel vágyait.
- Nagyszerű Voldi bácsi! – A szeme sarkából mozgolódást látott. – Ez is folyton itt van. – Tolta arrébb lábával a szegény, hajléktalan fiút.
- Nagyapa, vegyünk fagyit Tomnak is! – Jutott eszébe Annie-nek a csodálatos ötlet.
- Rendben, kérek egy fagyit ennek a kedves fiatalembernek is itt. – Bökött botjával Tom felé.
- Köszönöm! Milyen szerencsés napom van ma! – Virult fel a szegény fiú.
- Nesze, te szerencsés flótás! Tudod mit, felfogadlak, ezentúl itt ülhetsz azzal az ártatlan képeddel, ha mindenki vesz neked is valamit, még meggazdagszok! – Enyhült meg a büfés, de jól palástolta általános modorával.
- Köszönöm! – Hálálkodott Tom. – Nekem csak annyi az álmom, hogy legyen otthonom, munkám, tanulhassak, és szeretnék filmrendező lenni........ Akkor olyan gyönyörű színésznőkkel dolgozhatnék, mint a Prisca művésznő...... - Ábrándozott.
A doktor elhagyta rendelőjét és léptei őt is a büféskocsihoz vezették.
- Jajj, de unalmas! Miért van az, hogy ilyen szép időben senki nem megy orvoshoz? Minek kellett nekem egy magánpraxis? Azért a szar fizetésemért a kórházban legalább egész nap csinálhattam valamit. De cserben hagytak a kollégáim, pedig én mindig kedves voltam hozzájuk. – Eléggé le volt hangolva, főleg, hogy a mérgét sem tudta hasznosítani.
- Tessék egy dupla csibeburger majonézzel! – Adta át a késői ebédet Jack.
- Meg szeretnék gazdagodni....... Jó kocsit venni...... Asszisztensekkel dolgozni...... A betegekhez már hozzá se nyúlnék......
Az egész utca tudta, mi történt a doktor feleségével. Nagyon boldogok voltak együtt, de egy nap Raven beteg lett. Csak otthon feküdt az ágyában, mert az agyával volt gond. Will a kórházba sietett és az agysebészeti osztályon kért segítséget. De nem kapott. Próbálta feleségét mindenféle szerekkel meggyógytani, de nem tudta. Végső elkeseredettségében Nora Bubble Priscess-hez, a tudósnőhöz, ment. Bubi készített is neki egy szert. Raven, amint megkapta a gyógyszert, pár órán belül újra a régi volt. De valami rosszul sült el. Este férjével a kandallónál ültek és beszélgettek. Raven egy pillanatra elszenderedett és soha többet nem kelt fel. A doktor a tudósnőt híbáztatja és amint lehetősége nyílik rá, árt neki. Will azóta több, mint 10 könyvet elolvasott az agyról és annak sebészetéről. Próbálták már az utca lakói mendennel felvidítani, de hiába. A saját szülinapját sem ünnepli, csak Raven-ét. Már 4 éve nem látták mosolyogni.
