Reggel 8-kor Jenny pislogni kezdett, majd nagyont ásítva felkelt. Egy ismeretlen szobában volt, nem értette, hogy került oda, pedig semmit nem szedett be. Utcai ruhában aludt el, nem is takarózott be, csak ráfeküdt az ágyra. Felállt és körülnézett a lakásban. A kulcs a zárban volt. Haját copfba fogta és kilépett az ajtón. Egy hosszú folyosón állt. Volt ott egy lépcső, úgyhogy egyéb ötlet híján, azon indult lefelé. A második emeleten volt a lakás, amiben aludt. Mikor leért a földszintre, kinyitott egy nagy kaput és rájött, hol ébredt. A tegnap hajnalban megismert házban volt. A többi lakó már kint volt és vagy éppen a büfésnél rendelt, vagy beszélgetett valakivel. Miss Red kezében a jegyzetfüzetével kérdezett ki mindenkit, szépen sorban. A színésznővel kezdte, mert ő sietett, és a doktorral fejezte be, mert ő minden nap kitette a "NYITVA" táblát a rendelő ajtajára, mégsem tévedt arra senki.
Még senki sem kezdett neki a reggelinek, mert annyi mondanivalójuk volt egymásnak. A színésznő éppen rendelt egy hamburgert, mikor Jenny odaért mellé.
- Szia Jack, két hamburger kérek! – Prisca Jenny-re mosolygott.
- Köszi – Súgta neki a lány.
A büfés átnyújtotta a két hamburger, a színésznő meg fizetett.
A két lány boldogan látott neki az evésnek, de egy pillanat alatt elment az étvágyuk.
Prisca kérdőn nézett a büfésre.
- Jack, mond csak, mi van ebben a hamburgerben?
- Az ami mindig is szokott lenni. – Válaszolt, furcsállva a kérdést. – Miért?
- Azért, mert szalvéta íze van! – Ordította az arcába Jenny, talán kicsit hangosabban a kelleténél. Jack (a biztonság kedvéért) hátrált egy lépést a büféskocsiban.
Prisca előrehajolva nézett be a büféskocsiba.
- És milyen koszos itt minden! Eddig mindig finom ételeket adott el és tisztaság volt! Mi történt itt? Mit csináltál? – Kérdezte aggódva, de a büfés nem szólalt meg. – Jack?
- NEM TUDOM! Mindent ugyanúgy csináltam, mint ahogy máskor is szoktam.
- Na jó, nekem mennem kell. – Mondta a színésznő és a haburgert egy kukába dobva elviharzott.
Jenny hamburgere is erre a sorsa jutott. A lány leült, hogy egy kicsit gondolkozzon, hátha emlékszik valamire. Semmi nem ugrott neki, de egyszer csak letelepedett mellé Bubi. Jenny felnézett a tudósnőre és egy pillantra maga előtt látta az előző éjszaka egy részét.
>> Besétált a házba, hogy felkeresse Bubit és mivel nyitva találta a pinceajtót bátran lépkedett le a lépcsőn.
- Hahó! – Szólt Jenny, de nem nézett a lába elé, ezért megbotlott és kis híján leesett az utolsó pár lépcsőfokról.
- Mi ez a lárma? – Hallatszott Bubi hangja, mire Jenny sietve bebújt egy szekrény mögé. – Nincs itt senki. – Állapította meg a túdósnő, majd becsukta a pinceajtót. – Miért nem vagyok álmos? Annyi ötletem van hirtelen....... Ezentúl inkább robbanószerekkel kísérletezem! Kár, hogy az a lány meglógott, most kipróbálhanék rajta néhány drogot! – Fény csillant barna szemeiben és csettintett egyet. – Ez az! Kísérletezzünk csak egy picit! Kotyvaszok egy kiváló tudatmódosítót......... - Bement a raktárba, ez alatt pedig Jenny gyorsan kisurrant a pinceajtón, amit szépen lassan, hangtalanul próbált visszacsukni. Egy kisebb robbanás hallatszott. A lány inkább kiment az utcára, de ezzel még rosszabban járt, mert ahogy kilépett a királykék kapun megpillantotta Annie-t. A tündéri kislány most is cuki volt, de kicsit más lett. Szemfogai megnőttek és ilyesztően bukkantak elő ajkai közül, szeme pedig vörösen világított. Jenny megpróbált bebújni egy virágos láda mögé mielőtt még Annie észrevenné, de nem járt sikerrel. A kislány beleszippantott a levegőbe, majd villámgyorsan ott termedt az ijedt lány előtt.
