A nap lassan elindult lefelé a késő nyári estén. Ahogy a detektív is mondta, ez a ház olyan, mint egy kis falu, ezért már mindenki a lakásában volt. Csak a színésznő sietett a kapu felé, kezében egy nagy csokor liliommal.
Már mindenkis lefeküdt aludni, mikor 11-et ütött az óra. A ház lakói forgolódnikezdtek az ágyukban, majd szemüket dörzsölgetve felkeltek. Nem emlékeztek semmire, csak a keresztnevükre. A doktor kiment a fürdőszobába és szemét. Fekete szemfestékkel beszínezve tette, egyébként barátságos arcát ijesztőve és gonoszságot sugárzóvá. Prisca, a színésznő is hasonló képpen tett, de ő vérvörös rúzst is használt. Miss Red combtokot vet fel és megtöltött pisztolyt rakott bele. Lakásának ajtaja kivágódott és esernyőjével a kezében rohant ki az utcára. A büfés már lent volt és ételeit készítette elő másnapra.
- Milyen furcsa, ma éjszaka, mintha minden másképp volna! – Nevetett hitetlenkedve. – Olyan unalmas eteni az embereket! Valami izgalom kéne, egy kis változatosság! Mi lenne, ha csípős paprikát kevernék a fagylaltba? Mi lenne, ha a kidobott virslit meg a koszos szalvétákat beledarálnám a hamburgerbe? Hadd legyen annak a dologtalan doktornak egy kis munkája! – Nevetve készítette elő az ételeket és italokat. – Az üdítőkbemeg majd alkoholt töltök! Hadd igyanak még többet! Viszlát a holnapi szép napon4 Kedves vásárlók! Teljesen új készlettel állunk rendelkezésükre! – Beletúrt barna hajába és ördögien nevetve képzelte el a másnap reggelt.
Viszont a büféskocsi ajtaját kulcsrazárta és a poros ajtajú kocsmához sétált. Leguggolt és a lábtörlő alól egy újabb kulcsot húzott elő. Kinyitotta a kocsmát, majd előkészítette vendégei számára. A raktárból kipakolta az italokat, a bárpult mögötti polcra, majd elmosta a poharakat és feltöltötte a sörcsap tartáját.
Miss Red megfigyelt mindent és fejét csóválva ujjlenyomatot vet a kocsmaajtaajának kilincséről. Jack hamar észrevette a bejáratnál bíbelődő nyomozónőt és a kulccsal a kezében, négykézláb odasettenkedett. Egy megfelelő pillanatban, hirtelen bedugta a kulcsot a zárba és elfordította. Kattant egyet a zár, mire a detektív felkapta a fejét. Miután leesett neki, hogy a 25 éves büfés (most már kocsmáros is) kiszúrt vele, rafináltan elmosolyodott.
- Eddig túl szelíd voltam......... - Hirtelen ököllel kezdte verni az ajtó üveg részét és vérszomjasan üvöltözött. – Minden bűnözőnek meg kell halnia! Ezentúl senkinek sem kegyelmezek! Nem csak detektív leszek, hanem hóhér is! Nincsenek kisebb meg nagyobb bűnök! Mindenki halált érdemel, aki vét a törvény ellen! Statáriumot hirdetek! Ettől mindjárt mindjárt megszűnik minden bűnözés! – Visszatért rafinált mosolyához és halkabban folytatta. Tudod mit, te kis rohadék? Azt már észrevette, hogy vastag ez az üveg, de nyugodj meg, van nálam valami, amit nem bír ki. – Kabátja alá nyúlva előhúzta a pisztolyát, mire Jack rémülten futott a bárpult felé. Miss Red célzott és lőtt. A büfés fiú elmondott magában egy gyors imát, majd mikor leguggolt a pult mögé megpillantott egy masszív puskát. A lövéseket hallotta, de mind tompán puffantak. Nem értek el a bárpultig. Kezébe vette a puskát, majd óvatosan felegyenesedett. Jl hallotta: az üveg golyóálló. Miss Red kiűrítette a tárat, ezért zsebébe nyúlt egy újabb 6-os pack-ért. Felnézett pisztolyáról és ijedten pillantotta meg a puskát. Összehúzta szemét és futásnak eredt. Jack megpuszilta és megsimogatta a puskát.
- Ügyes voltál! – Dícsérte a fegyvert.
Visszatette a puskát a helyére, majd kihúzogatta a fegyvertartó melletti fiókokat. A legalsóban egy vastag telefonkönyvet talált. Felnyitotta. A nevek mellé oda volt írva a személy (telefonszáma) foglalkozása és, hogy a kocsmának milyen szempontból jó, ha tartja a kapcsolatot vele. Néhány oldal meg volt szamárfülezve. Az egyiknél végig női nevek voltak felsorolva. Mindegyikükhöz a "stripteas táncos" volt beírva, mint szakma.
- Ezek a nők már ezer évesek lehetnek, az alapján, hogy mikor volt ez a hely utoljára nyitva. – Gondolta. – De hátha ismernek egy pár munkabeli hölgyet......
Végig felhívogatta a nőket. Voltak, akik idegesen csapták le telefonjukat, de voltak, akik boldogan adtak meg további neveket és telefonszámokat. Jack őket is felhívta, s csupán 2 óra múlva megérkeztek a bárba az említet, kissé hiányos öltözetű lányok. A fiú zenét is kapcsolt. Emberek kezdtek el özönleni az utcában és lassan megtelt a bár (többnyire) férfiakkal.
Egyszer csak kitárult az ajtó és Will lépett be rajta. Ilyesztően festett fekete sminkjében és sötét öltözékében, kezében pedig egy fényes pengéjű kést forgatott. Szőke haja, szinte világítot. A pulthoz lépet és leült egy bár székre. Beletúrt hajába és a kést a fapultba vágta.
- Adj egy whisky-t! – Nézett Jack-re.
A kocsmáros töltött neki egy pohárnyit az említett alkoholos italból, majd Will felé tolta. A néhai doktor csodálkozva nézett Jack-el farkasszemet.
- Lehet, hogy az 'egy' neked egy pohárnyit jelent, de nekem viszont egy üvegnyit. – Jack lefagyott egy pillanatra. – Szóval?
- Ja, persze....... – A báros a oktor kezébe nyomta az üveget. – Tessék.
- Kösz. – Bólintott, majd meghúzta az whisky-t.
Az ajtó újra kitárult és a szynésznő lépkedett be rajta. Fényes, fekete, bőr ruhát viselt, egy magassarkú csizmával. Sötét szőke haja göndör loknikban terült szét vállán. Sábítóan nézett Jack-re, majd leült a pulthoz a doktor mellé.
- Helló Fiúk! – Köszöntötte őket és kihúzta a kést az asztalból. Erre már Will is felé fordult, de őt közel sem sikerült úgy elvarázsolnia, mint a kocsmárost, aki leblokkolt Prisca jelenlététől. A doktor vádlón nézett a színésznőre.
- Oh! – Értette meg Prisca a helyzetet. – Szóval ez a tiéd! – Nyújtotta át a kést.
Will elvette és vigyorogva nyújtott kezett.
- William.
- Prisca. – Mutatkoztak be egymásnak.
A színésznő kikapta a whisky-s üveget a doktor kezéből és meghúzta.
Órákon keresztül beszélgettek a világról teljesen megfeledkezve. Nagyokat nevettek. Sok mindenben hasonlítottak. Végül Prisca felállt és elment. Will még egy pár percig egyhelyben üldögélt, majd ő is kiment az utcára. Tele volt az utca és mindenki bulizott. Odament egy csapatnyi emberhez és beszállt a beszélgetésbe. Az egyikük be akart menni a bárba, a mosdóba. Will pár lépéssel mögötte lemaradva ment. Mikor beértek a férfimosdóba, az üres volt. A doktor megragadta a férfit és a falhoz szorította, majd előkapta kését és a torkához tartotta. A férfi értetlenkedő könyörgésbe fogott.
- Mit akar!? És miért pont én!? – Kérdezte remegő hangon.
- Nem tudom miért te. De azt tudom, hogy mit akarok és miért. Meg akarlak ölni, még pedig azért, mert...... Hm....... Lássuk csak....... – Gondolkodott el. – Oh, megvan. Azért mert annál nincsen viccesebb! – Nevetett és elvágta a férfi torkát.
A vér vörösre festette a falat és a doktort is.
