Jenny egész délelőttjét azzal töltötte, hogy a lakásában gondolkodott a történteken. De mindig ugyan oda jukadt ki: Tudja irányítani az embereket, de csak egy időre, nem tudja megtörni a személyiségüket.
Régen mindig csak irányított másokat, de utálta ezt, ezért inkább gyógyszert kezdett szedni. Mégis mit kezdjen egy háznyi őrülttel?
Egyszer csak eszébe jutottak a szülei és az otthona. Ők teljesen kétségbe voltak esve, mikor Jenny gyógyszerekért nyúlt segítség gyanánt. A szülei mindenféle embert kerestek, aki megtaníthatná a lányuknak, hogyan irányísa az erejét, de csak csalókat találtak.
Hiába, Jenny eléggé egyedi volt a képességével és anélkül is.
A kabátja zsebébe nyúlt, a telefonjáért, de az lemerült.
- Ne már! Így soha az életbe nem jutok haza...... - Hangja gyenge volt és már a sírás határán volt. – Basszus...... - Túrt idegesen a hajába, majd eszébe jutott, hogyha a ház lakói nappal normálisak, és csak éjszaka változnak őrültekké, akkor lehet, hogy tudnak segíteni. Kirohant a házból és Jack büféskocsijánál fékezett csak le.
- Segíts! Kérlek! – Nézett nagy szemekkel a lány.
- Miben segíthetek? – Vonta fel Jack a szemöldökét.
- Hazajutni. Eléggé messze lakom innen és nincsen pénzem taxira. Hogy menjek el ? – Könnyek gördültek le az arcán.
- Jajj, nyugi. – Lépett ki Jack a büféskocsiból. Átölelte Jenny-t és nyugtatólag megsimogatta a hátát. – Én utoljára akkor voltam így kétségbeesve, mikor bezárták a szüleim éttermét, mert törvénytelen dolgokat csináltak. – Suttogta és elhúzodott a lánytól, aki kicsit furcsállva a dolgot, értetlenül nézett rá. – Lelakatolom a büféskocsit és mehetünk. Addig fogj egy taxit.
- Rendben. – Szipogta Jenny és kifújta az orrát.
Amíg a büfés a lakattal foglalatoskodott, a lány le is állította a második arra hajtó taxit (az elsőt részeg fiatalok vezették és azt a built, délután 5-kor inkább kihagyta). Beültek a hátsóülésekre és Jenny megmondta a címet.
15 perccel később lefékeztek egy kertesház előtt. Jenny kikászálódott a taxiból.
- Úgyis megyek még az RS ucába, kifizetem az utat. – Ígérte a lány.
- Ugyan már, nem kell. – Mosolygott Jack, majd becsapta az ajtót és a kocsi elhajtott.
Jenny megvárta, amíg elhagyják az utca végét, aztán belépett a ház kapuján és átsétált a pár lépésnyi csinos kiskerten. Megnyomta a csengőt és lesimította haját. Kitárult az ajtó és anyja ugrott a nyakába.
- Szia Anya! Hazajöttem. – Suttogta a lány.
Nagyobb karok ölelték át őket.
- Tudjuk, hogy mindig visszajössz. – Mondta Jenny apja. – Megyek készítek vacsorát. Gyere meséld el nekünk, hogy mere jártál, mit láttál, kikkel találkoztál?
- Rendben. Csak gyorsan letusolok és hajat mosok.
- Persze. Menj csak. – Törölgették szülei a könnyeiket.
Jenny felszaladt a csigalépcsőn, a szobájához. Összedobált pár ruhát, felnyalábolta őket és fél óra alatt készen is lett.
Vizes haját gyorsan megszárítota és úgy ment le vacsorázni. Szülei a kedvenc ételét főzték, gyrost.
A lány vacsora közben mindent elmesélt, majd mikor végeztek, felvette hosszú, fekete kabátjá és motorjára felpattanva, (GPS segítségével) visszament az RS utcába, ahol lassan kezdődött az éjszakai élet.
Bc1aZ
