A doktor is megérkezett rendelőjébe, de a "ZÁRVA" feliratú táblát fennhagyta és a hátsó szobába sietett. Kémcsöveket, főzőpoharakat és vegyszereket vet elő, majd sebesen kotyvasztott, egy szinte átlátszó, zöldes folyadékot. Mikor elkészült, egy kis kémcsőbe töltötte. Kilépett rendelőjéből és bement a házba. Megállt a pinceajtó előtt, kicsit hallgatózott, de mivel egy hang sem jött odabentről, bátran kinyitotta az ajtót. Lesétált a lépcsőn és szemügyre vette az asztalon sorakozó színes vegyszereket. Gondolkozott egy pillanatig, majd megállapítva, melyik mire szolgál, beleöntötte kémcsöve tartalmát egy bugyborékoló, citromsárga folyadékba. Megvárta amíg teljesen oldódott a két kémiai anyag, s bosszúálló mosoly jelent meg arcán.
- Na, kíváncsi leszek, mire megy ezzel az a kuruzsló, az a sarlatán, aki itt a magánrendelőm előtt leszólítgatja a járókelőket és mindenféle vacak szerekkel tömi őket....... Eddig csak egy ember halt meg, mert neki tartogatta a mérget. Nem sokára mindenki meglátja az igazi arcát. Ezt érted teszem Raven, hogy békében nyugodhass.
- Itt egy kis víz, hátha attól jobban leszel. – A hang a raktár felől jött. A doktor összerezzent, majd gyorsan kiosont a laborból és óvatosan visszazárta a pinceajtót.
Jenny megitta a vizet, de egyáltalán nem érezte magát jobban, sőt egyre rosszabbodott a helyzete.
- Na? – Bubi félszemmel kérdőn pillantott Jenny-re.
- Nem használt semmit. – Felelte remegő hangon.
- Nem baj, úgyis már elkezdtem készíteni egy szert, ha a víz nem segítene. Már nagyon régóta kutatom a lebegés titkát. – Mesélte a tudósnő, majd az asztalhoz lépett és pakolászni kezdett.
- A lebegés titkát? – Kérdezett vissza ijedten Jenny.
- Igen, igen, ez nagyon fontos lenne, tudod, sok problémáját megoldaná az emberiségnek. Ha lebegni tudnánk, például nem kellene üzemanyagot használni a közlekedéshez és temetők se kellenének, mert a halottak cask úgy ellebegnének a világűrbe......
- Jesszusom, nagyon beteg ötleteid lehetnek.........
Bubi meg sem hallva a megjegyzést, folytatta: - De sajnos a gravitáció mindig keresztbe tesz a kísérleteimnek. Na mindegy, itt van viszont egy másik szerem......... - Félbehagyta a mondatot és Jenny kezébe nyomott egy főzőpoharat, ő pedig megitta. – a gyógyszer ellen, amit szedsz. – Fejezte be Bbubi, mire Jenny kétségbeesetten nézett rá és földhöz vágta a főzőpoharat.
- MÉGIS MI A JÓ SZART CSINÁLTÁL!? VAN FOGALMAD RÓLA, HOGY MIT TETTÉL!? – Kiabált a becsapott lány, majd pulóvere zsebéhez kapott és ijedten realizálta, hogy az üveg eltűnt. – Egyáltalán mikor vetted el?
- Csak kikaptam. – vonta meg a vállát a tudósnő. – De mi a baj azzal, hogy hatástalanítottam egy veszélyes gyógyszeret, amit érthetetlen okoból magadba adagoltál?
- Megvolt rá az okom........
- Halljam! – Fonta keresztbe két karját Bubi, de érdeklődve nézett a lányra.
- Úgysem hinnél nekem. – Rázta a fejét Jenny.
- Nyitott leszek. – Erősködött a tudósnő. – Gyerünk, mondhatod! – Jenny már tiltakozásra nyitotta volna a száját, de Bubi ellentmondást nem tűrően vágott a szavába. – Hallgatlak!
- a tizenharmadik születésnapomon kimentem a közeli erdőbe és lefeküdtem maludni egy tisztásra. Amíg aludtam vágások jelentek meg a estemen. Elvéreztem és meghaltam. Kifolyt az összes vérem. A tó vize van az ereimben. – Jenny most lenézett a kezére és úgy folytatta történetének mesélését. – Különleges képességet kaptam. Tudok lebedni, ozgatni dolgokat és változtatni az emberek lelki állapotán. – Tekintetét Bubira fordította. – Ennyi.
- És a gyógyszer? – Faggatta tovább a tudósnő.
- Attól enyhül a képességem, vagy teljesen eltűnik. Minden születésnapomon erősebb leszek.
- Értem. – Bólogatott Bubi. – Végezhetek rajtad egy pár kísérletet?
- Hát, nem tudom....... – Hezitált Jenny, majd a nyakához kapta két kezét. Fulladozni kezdett és a székről a földre esett. Bubi odasietett hozzá és megpróbálta felemelni a lány fejét. Jenny hirtelen fellélegzett és pár köhögés után, Bubi segítségével visszaült a székre.
- Mit tettél abba a vacakba, amit megitattál velem? – Kérdezte Jenny egy nagy pohárnyi víz után.
- Semmit. Lehet, hogy a gyógyszered utóhatása. Bár nem olvastam ilyet az üvegen. – Gondolkodott el. – Gyere, egy kicsit kimegyünk a levegőre.
Kimentek a ház elé. Bubi vetett egy pillantást a doktor irodájára, de fogalma sem volt, hogy mi történik odabent.
Dr. William Thredson izgatottan nézte karóráját.
- Látom kijöttetek levegőzni, szóval megtörtént az első hatás: fulladás. A következő az less, hogy felszabadulnak az adrenalinok és cortizonok. Meg fog őrülni szegény lány, az a rohadék, aki tudósnak nevezi magát, pedig börtönbe kerül. Amint elvitték a rendőrök, beadom a lánynak az ellenszert, mert nem érdemli meg azt, amit tettem vele. – Könnycseppek gördültek le arcán. Levete szemüvegét, majd leült az asztalhoz és arcát kezébe temette. Hiányzot neki a felesége. Mikor naphosszat ült a rendelőjében, sokszor érezte a lány, Raven érintését a vállán. De ahogy máskor is, meg acélozta magát és nem engedte, hogy az érzelmei eluralkodjanak rajta. LEtörölte könnyeit, felállt és visszavette szemüvegét, majd elfordította a nyitvatartást jelző táblát ("NYITVA"). A könyvespolchoz lépett és levett egy könyvet.
Már három perce olvasott, mikor enyhe rezgést érzett a lába alatt. Azonnal az asztalra dobta a könyvet és rohant ki az utcára. Körbenézett, de semmit nem látott. Pár percig még álldogált, de nem történt semi különös. A ház lakói szokás szerint a büféskocsi előtt tömörültek.
