Nem emlékszel rám? //BEFEJEZETT//

Prológus

~Levi szemszög~

Unottan nyitottam ki a szemem az ébresztő hangjára. Első nap az iskolában. Az év azon napja, amikor legszívesebben kiállnék az útra és elütettném magam. De szerencsére van annyi eszem, hogy nem csinálom meg. Pizsamában csoszogok ki a konyhába. Évek óta egyedül élek, ami nem is igazán zavart. 17 évesen tökéletesen megvagyok. Az édesanyám még gyerekkoromban meghakt, apámról pedig semmit se tudok. Nincsenek testvéreim, a rokonaimmal se tartom a kapcsolatot. Ha leszarnak akkor minek? Készítettem magamnak egy kávét és egy szendvicset majd felöltöztem. Felvettem az egyenruhát, felkaptam a táskám és az ajtó felé indultam, ahol a szemüveges, barna hajú barátnőm (nem félre érteni) várt.
-Leviii jóreggelt!-harsogta vidáman.
-Tch, mi ebben a jó?-kérdeztem, majd bezártam az ajtót és már indultunk is.  A csaj neve Hanji Zoe. Ő a sulirádiós, illetve a biosz-kémia klubb elnöke. 3n a diáktanács elnöke posztot bitorlom, ami hát nem mindenkinek tetszik, de ez van.
Szép lassan odaérünk a sulihoz, ahol elváltak útjaink. Ő a rádió terembe, én a diáktanács termébe. Ilyenkor elég sok a munka az új beiratkozások miatt. Beültem az asztalomhoz és az ott lévő papírhalmaz tetejéről vettem el egyet.
-Név: Eren Jäger-olvastam hangosan.
Olyan ismerős ez a név...

*visszaemlékezés*
-L-Levi-senpai-hallottam a hátam mögül egy bizonytalan, dadogó hangot majd megfordultam.
-Mivan?-kérdeztem flegmán.-Eren...
-É-Én...-elvörösödve dadogja.-Sz-szeret-szeretlek téged.
Egy undorodott grimaszt vágtam, majd jó erősen fejbe csaptam.
-Idióta-mondtam, majd ott hagytam a könnyeivel küszködő fiút.
*visszaemlékezés vége*

Akkor én voltam a suli rossz fiúja, de már letettem arról a címről. Azóta nem tudtam elfelejteni Erent,  bár lehet hogy ez nem is az az Eren akit akkor ismertem. A visszautasítás után pár nappal már másik suliba iratkozott.
A hangszóróból bömbölő zene abbamaradt és Hanji hangja hallatszódott.
-Sulululu mindenkinek. Leviiii. Gyere az igazgaóihoz. Sieees-dalolta, mire egy 'tch' hagyta el a számat és elindultam az igazgatóihoz.
Összefont karokkal álltam az irodánál. Hiába kopogtam nem kaptam választ, ráadásul a terem is üres volt.
-Ez de jó-motyogom...
Éreztem, hogy valaki a nyakamba ugrott. Unottan fordultam meg, ahol vöröd arcú  barátnőm állt, mellette egy fiúval.
-Remélem fontos-mondtam mire vihogni kezdett.
-Mégszép hogy fontos. Körbe kéne vezetni őt az iskolában-mutogatott a mellette álló srácra.-A neve Eren Jäger.
Ledermedve álltam. Csaknem.... Ő az...

Remélem tetszett😊
Ha igen, csillagozzatok😉