Nem emlékszel rám? //BEFEJEZETT//

8. fejezet

~Eren szemszög~

Mánap délután egy őrült Hanji-san keresett fel egy kísérlethez.
-Eren!-mondta, majd kezeit a vállaimra rakta.-Szükségem van rád egy fontos kísérlet keretében.
Megvontam a vállam és flegmán válaszoltam.
-Miért nem kéred meg a pasidat?-kérdeztem hanyagul majd ott hagytam. Még hallottam a döbbent hangját de nem foglalkoztam vele.
Bosszantott, hogy együtt van Levi-senpiaval. Nagyon.

~Hanji szemszög~

Kérdőn meredtem a felzaklatott fiú után. Milyen pasi? Nekem van pasim? Mennyire gáz, ha eddig nem tudtam róla? Gyors léltekkel rohantam a dökös terembe, ahol Levi az asztalánál ült és firkolgatott (írói megj:😂) szemöldökét borzalmasan összeráncolva.
-Leviiiii~-visítottam.
-Kuss négyszem-elrakta a füzetét és rám meredt.-Na mivan? Elsült az egyik kísérleted?
-Ugyan már-legyintettem le nagyképűen.-Ennél sokkal komolyabb dologról beszélek. Tudtad, hogy nekem van pasim?
-Mivan?-arcáról sütött az őszinte meglepődés.
-Amikor Erent meg akartam kérni hogy segítsen ott hagyott egy 'majd segít a pasid' mondattal. De nem vágom mire gondol.
-Ajj, négyszem...-a homlokára csapott és fájdalmas tekintettel nézett rám.-Nem gondolod, hogy valami pletyka áldozata lettél?
-Neem.
-Pedig az tűnik ebben az esetben a leg kézen fekvőbbnek. Hmm....-gondolkodott hangosan.-Mi lenne ha megkérdeznéd tőle?
-Megkérdezném,  de van egy kísérlet, amivel már napok óta dolgozom. Kérdezd meg tőle te!-mondtam, majd otthagytam.

~Levi szemszög~

Az a hülye Hanji... Én teszek neki szivességet erre (megint) nekem kell elintéznem az ő dolgát. Mivel lyukas órám volt így unottan szeltem a folyosókat, mígnem az udvarra való kimenetel mellett döntöttem.
Leültem a nagy cseresznyefa alá, így tökéletes rálátást kaptam a focipályára, ahol éppen egy osztály tartott tesi órát. Unottan meredtem rájuk,majd ismerős alakokat vettem ki a tömegből. Mikasa... Armin... És Eren. Eren pont előttem állt, isteni kilátást nyújtva nekem hátulról.  Csorgó nyállal néztem a tesi ruhájában lévő Erent, aki sportos alakjának köszönhetően remekül teljesített tesin. Párszor találkozott a tekintetünk, de dühösen meredt rám. Akárhányszor látom azokban a gyönyörű türkíz szemekben a dühöt a szívem mindig összeugrik.
De... Miért gondolok ilyeneket róla? Hiszen én nem a fiúkat szeretem. De Eren mégis annyira... Más. Az évek során rengeteget változott. Már nem az a kis kretén aki 2 éve volt. Teljesen kifordult magából. De miért járatom rajta az eszem?

Óra után összefont karokkal vártam az öltöző előtt. Már becsöngettek de Eren még mindig sehol. Nem sokkal becsöngő előtt jött ki Arlert. Gyorsan elkaptam a vállát és szembefordítottam magammal.
-L-Levi-san-dadogta.-Mi-miben segíthetek?
-Eren hol van?-fagyosan kérdeztem.
-Ez pont olyan volt mint Mikasa..
-Mivan?
-S-semmi...
-Eren?
-Az ötlözőben.
Elengedtem, majd sietősen rohant el.
Egyre türelmetlenebbül álltam az öltözőknél, majd egy 'tch'-t hallatva indultam be. Kopogás nélkül rontottam be az ajtón, ahol ott ült a padon egy félmeztelen Eren.
Ohdzsízüsz!💘
Kb így éreztem magam. Fel se tűnt neki, hogy beléptem még mindig full nyugodtan ült a padon. Összefont karokkal álltam elé, szemeimmel a tökéletesen kidolgozott felső testét vizslatva.
-Eren..-mondtam fagyosan.-Mit értettél az alatt, hogy Hanjinak barátja van?
-Senpai...-mondta majd szomorúan elmosolyodott.-Tudom hogy együtt vagytok Hanji-sannal.
Pislogás nélkül meredek rá.
Mivan?

Remélem tetszett😊
Ha igen, csillagozzatok😉

Nagyon béna lett Hanji szemszöge?😅