~Levi szemszög~
Hétfő reggel. Nem kicsit fostam az Erennel való találkozásomtól. Mivan ha emlékszik a szombati eseményekre? És ha megvádol azzal hogy megerőszakoltam? Ezekkel a kérdésekkel a fejemben ébredtem. A reggelirutinom elvégzése után indultam az iskolának nevezett börtön felé. Hanji most nem várt, amit furcsállottam.
-Általában mindig itt van...-motyogtam, majd egy gyors vállmozdítás után indultam el.
Lassú léltekkel mendegéltem az épület felé. A kapun belépve a suliboxomhoz mentem, bepakoltam a táskám, kivettem a cuccaimat az első órámhoz, ami kémia volt és elindultam.
A terem előtt álldogált Eren kis csapatával, aki büszkén mesélt valamit barátainak.
-Nagyon állat csaj lehetett-szűrtem ki Eren szavait.
-Szóval ezért piros a nyakad-felelte Ackerman rideg arccal.
Eren erre nem válaszolt, csak megvonta a vállát és elindult Arlerttel a folyosó végén lévő terembe.
Unottan dobtam le magam a legutolsó padba, ahol Hanjival szoktam ülni, de mivel a drága pápaszemes (nagyon úgy néz ki hogy) szabad napot vett ki magának.
-Leülhetek?-hallottam egy ismerős lány hangot, bár hirtelen nem tudtam gazdát találni a hangnak.
Fekete hajam mögül néztem fel a nálam kisebb (1-2 centivel, de akkor is😎) barna hajú lányra, aki elvörösödve ácsorgott a pad mellett. Bólintottam, jelezve hogy felőlem leülhet, majd le is helyezte magát a székre.
-Hanji-san?-próbálta megtörni a köztünk lévő csendet.
Válasz helyett csak megvontam a vállam.
-Fasztudja.
-Értem...
-És te hogy hogy itt ülsz? Nem elöl ülsz Isabel mellett?
-De, csak beteg. És hogy te se legyél egyedül gondoltam ideülök.
-Ahha-mondtam, és kiültettem arcomra minden gondolatom.
Lassan a tanár is megérkezett, majd elkezdődött az óra.
Egész végig Petrának próbáltam segíteni, mivel nemigen értette az anyagot. Így elnézve egész jól elvoltunk órán.
Kicsöngő után unottan szeltem a folyosókat.
-Levi-san~-hallottam Petra csilingelő (írói megj.: Dikk😂) hangját.
Meglágyult arckifejezéssel meredtem az előttem álló lányra.
-Délután ráérsz?-kérdete a cipőjét nézve.
-Suli után a nagykapuban?-kérdeztem egy halvány mosoly kíséretében, mire fülig érő mosoly volt az arcán. Hevesen bólogatott.
Egész nap nem beszéltem Erennel. Ami nem is baj. Nem akartam vele erről beszélni. Az csak egy részeg baleset volt, nem akarol tőle semmit...
Remélem tetszett😊
Ha igen, csillagozzatok😉
/megint rövid rész lett, bocsi, de már nagyon álmos vagyok😅/
YOU ARE READING
Nem emlékszel rám? //BEFEJEZETT//
Fanfiction"És akkor ott állt előttem. Egy teljesen más személy, mint akit 2 éve megismertem. Éreztem, hogy az arcom égni kezdd mire ő csak lazán, 'nem törődöm semmivel' stílusban rám néz. -Nem emlékszel rám?" 2016¦©_fuchidareika_
