Nem emlékszel rám? //BEFEJEZETT//

12. fejezet

~Levi szemszög~

-Hát nem is tudom Hanji...-vakartam meg a tarkóm idegesen.-Jó ötlet ez?
-Miért ne lenne?-csattant ki a lány.
-Hát mert...-dadogtam zavartan. Wat? Én dadogtam?(😨)
-Jajj ne csináld már Senpai-mondta Eren, és átkarolta a vállam.-Tudom, nem vagyok a szived csücske, hidd el, én is így érzek. De kibírjuk azt az estét egymás társaságában nem?-közelebb húzott magához, aminek köszönhetően kisbarátom ébredezni kezdett odalent.
-És akkor majd megbeszéljük a múltkor történteket-csábítóan a fülembe suttogott. A nadrágomat egyre szűkebbnek éreztem. Ajaj, ez nem jó.
Hallattam egy 'tch'-t majd kirohantam a mosdóba. Bementem az egyik fülkébe, fejem a falnak döntöttem és gondolkodni kezdtem. Miért vált ki belőlem ilyeneket Eren? Miért? Pedig én utálom... Vagy... Szeretem őt? Áh, az lehetetlen. Hiszen még a lányok se vonzanak úgy igazán. Akkor egy fiú...? Ahhggghfg!! Na majd a bulin...

Lazán sétáltam vissza a klubba, de egy zárt ajtóval találtam szembe magam

-Tch-motyogtam.-Ezek a gyökerek elmentek.

Kivettem a táskám a suli boxomból és elindultam haza. 

Szokásomhoz híven léptem be az üres lakásba, lehajítottam a táskám,  felmentem a szobámba levettem az ingem és félmeztelen mászkáltam a házba. Lefeküdtem a kanapéra, bekapcsoltam a tv-t , de  valamiért nem kötött le. Végig a bulin járt az eszem. Eren hogy érthette, hogy a bulin megbeszélünk mindent? Ez volt az utolsó gondolatom, mert elnyomott az álom.

~Eren szemszöge~

Elegem van a Senpaiból. Elvileg utál, de még is nyilvánosan csókolgat. Mi ez már? De miért járatom ilyeneken az agyam? Ezekkel a gondolatokkal indultam haza a suliból. Hanji-san még Levi-senpai visszatérése előtt bezárta a termet, arra hivatkozva hogy úgy is fáradtak vagyunk. Armin  és Mikasa elmentek valahova (nem mondták el) így egyedül kényszerűltem hazamenni. Lassan szeltem az utcákat, a nap még magasan fent volt, árasztotta a meleget. Megálltam, és az égen szaladó felhőket kezdtem bámulni. Nem mutattak semmi "égi jelet". Megtöröltem a homlokom és mentem is tovább.  

A lakásomhoz értem, benyitottam az ajtón és lefeküdtem. És természetesen bealudtam.

*Timeskip :3*

*1 hét múlva; péntek*

A klubb kis csapata a klubbszobában tanyázott. Kivéve Mikasat és Armint

-Levii~-nyüszített Hanji-san.-Délután elugranál piát venni?

-Miért én?-hallottam kiábránduló hangját.- Eleve a te bulid, miért én szerezzem be rá a cuccot?!

-Na~ Lécciii~

-Nem.

-Akkor-mondta majd felém fordult.- Eren menj el te.

-Hát...-dadogtam.

-Hülye vagy négyszem?-oltotta le a Senpai.-Nem is fogják odaadni neki. Inkább elmegyek én...

-Tudtam hogy így rávehetlek-kuncogott gonoszan.

-Bazdmeg...-túrt bele a hajába, mire akaratlanul is belevörösödtem.-Eren-montda ki a nevem ridegen.-Segitesz nekem Hanjihoz a cuccot?

Bizonytalanul bólintottam,mire megveregette a vállam.

-Okos fiú-suttogta a fülembe. 

A hideg rázott a hangjától. Szerencsére Hanji-san nem látta ezt a kis jelenetet, éppen az egyik kémia könyvet lapozgatta mikor ezt beszéltük.

-É-és mikor megyünk, senpai?-dadogtam. Ajjaj. Dadogtam. Ez nem jó jel.

-Még ezeket elpakolom utána mehetünk-mutogatott a mellette lévő kupacra.

Pár perccel később sietős léptekkel indultunk a bolt felé. Senpai, mivel még kiskorú vagyok (pff) nem engedett be a boltba. Kint kellett megvárnom. A vászon zacskó miatt nem láttam mit vett. Sadstory. Hanji-san háza fel indultunk, mikor hirtelen megállt. Felvont szemöldökkel meredtem rá, mire halványan rámmosolygott.

-Mi az?-kérdeztem flegmán, mire még mindig mosolyogva válaszolt.

-Milyen viszony van köztünk?-lehunyta szemeit és megnyalta alsó ajkát.

-Nem nyílván való? Utáljuk egymást nem?

-Komolyan így gondolod?-kérdezte, lerakta a táskát a fűbe, elém lépett, belemarkolt az ingem gallérjába, majd lehúzott egy csókra. Nyelvét lágyan a számba vezette, nyalogatta a számat, szívogatta a nyelvem. Szenvedélyesen csókoltam vissza. Lábai az én lábaim között voltak, majd megnyomta a férfiasságom, aminek köszönhetően belenyögtem a szájába, mire belemarkolt a hajamba és lágyan meghúzta. Levegőhiány miatt váltunk el, de még megnyalta az ajkaim és elengedett.

-...-kipirult arccal néztem rá, mire csak egy fagyos tekintetet kapok.

-Innen már megyek egyedül. Majd holnap a bulin...-mondta, majd egy gyors puszit nyomott a számra és elviharzott.

Lefagyva néztem utána. Olyan jó volt a meleg ajkait érezni... Dikk Eren! Najó, majd holnap a bulin...

Remélem tetszett😊
Ha igen csillagozzatok😉

Hellohello😅
Oké, nem lett meg az 1000 szó. De bevallom, túl sokat vártam magamtól😅
Holnap hozom az új részt, addig is öljetek titánokat és játszatok sulululukkal (azért se mondok le a sulululuról xD)