Nem emlékszel rám? //BEFEJEZETT//

18. fejezet

~Levi szemszög~

Utolsó óra után a nagykapuban vártam a barna hajú lányt, aki pár perces késéssel, de megérkezett.

-S-sajnálom Levi-san..-lihegte fáradtan.-N-nem engedtek el.

-Nem baj-mondtam vállam megvonva.-Mihez lenne kedved?

-Hát...-mondta majd elgondolkodott.-Be akarok nézni a könyves boltba. Az jó lesz?

Mindig is kedvemre valóak voltak a könyvek és az olvasás. A családunk felbomlása után a könyvek jelentették a menedékemet a valóság elől. Szóval tetszett Petra ötlete. Bólintással jeleztem, hogy tökéletes a könyves bolt, majd elindultunk.

-Ez olyan érdekes-mondta mosolyogva, majd halkan felnevetett.

-Mire gondolsz?-kérdeztem, majd beletúrtam a hajamba.

-Csak az-állt szembe velem.-Hogy elhívtál. Álmomba se gondoltam volna, hogy találkozni akarsz velem.

-Tch, hülye-mondtam lehajtott fejjel.

-Annyira cuki amikor zavarban vagy.

-Tch-halvány mosolyra húztam a számat.

Ez a lány hihetetlen. Miket ki nem hoz belőlem.

A könyvesbolthoz érve Petra, mint egy kis gyerek a játszótérre úgy rohant be az üzletbe.

-Petra, ennyire ne-mondtam egy halvány mosoly kíséretében majd beléptem utána.

A verses könyvek előtt ácsorogtam. Mindig is szerettem verseket olvasni. Rengeteg költőt szeretek, köztük egy magyar költőt, Ady Endrét (írói megj.: most tanuljuk😂). A fekete zongora című versét nézegettem, amikor Petra üres kézzel jelent meg mellettem.

-Mehetünk Levi-san? Ez mi?-kérdezte majd a kezemben lévő verses könyvet kezdte nézni.-Nem is tudtam, hogy szereted a verseket. Ki a költő?

-Odavan írva-mondtam szemforgatva majd hangosan olvasni kezdte a nevet.

-Ady Endre.. Milyen fura neve van.

-Azért mert magyar.

-Magyar? Az Japántól milyen messze van?

-Hát messze. Európában.

-Ahha-bólogatott lassan majd csillogó szemekkel nézte a könyvet.-Megveszed?

-Nem tudom-vakartam meg a tarkóm.-Szerintem nem.-visszaraktam a helyére.

-Mehetünk?-kérdezte a lány.

Bólintottam és elindultunk. Csöndbe szeltük az utcákat, majd kezeire pillantottam. Olyan kicsik... Lassan nyúltam feléjük, majd összekulcsoltam a sajátommal. Meglepődve nézett rám, arcán pír jelent meg, mire hallattam egy 'tch'-t és rászorítottam a kezére.

-Levi-san...-mondta majd barna szemeit az én kék íriszeimbe fúrta.

Így sétálgattunk tovább. Időközben témánk is lett, szóval elég sokáig beszélgettünk.

Remélem tetszett😊
Ha igen, csillagozzatok😉

Bocsi a sok késésért, de nem volt ötletem hogy folytassam😂