Nem emlékszel rám? //BEFEJEZETT//

11. fejezet

~Levi szemszög~

-Egy újabb buli, Hanji?-szemöldökömet felvonva kérdeztem.-Hajhaj, úgy néz ki nem tanultál az előző esetekből...
A barna hajú lány kérdőn meredt rám, mire arcomat kezeimbe temetve motyogtam.
-Amikor kihívták a rendőrséget. Emlékszel?
-Jaaa-bólintott csillogó szemekkel.-De nyugi Törpi, most nem lesz ilyen probléma.
-Hát jó. Te tudod. De remélem tisztában vagy azzal, hogy nem fogok segíteni az e-nem tudtam végig mondani, mert gyökér módon félbeszakított.
-Nem, nem is akarom hallani Törpi! Segítened kell. Nélküled el vagyok veszve.
-Gondoltam-sóhajtottam.
-Na, légyszi~
-Bazdmeg...-motyogtam, mire visítozni kezdett és a nyakamba ugrott.
-Imádlak imádlak imádlak~!
-Oké, oké Han... Hé-hé nem kapok leve...-fuldoklottam, mire engedett a szorításán
-Oké, akkor majd megbeszéljük a részleteket. De most mennem kell órára. Nem lenne túl jó ha elkésnék.
-De egy óránk van te-kiabáltam utána, bár kétlem hogy meghallotta volna.-Legalább a jó irányba indult volna el...
Elindultam a folyosó végén lévő rajzterem felé.
Unottan mentem be, majd leültem az utolsó sorban lévő, ablak melletti padba és bambultam.

Az aznapi órán párba kellett dolgozni. És mivel Hanji még mindig nem ért be a terembe kénytelen voltam egyedül elkezdeni. A feladat az volt, hogy le kell rajzolni a párunkat vicces karikatúrába. És mivel tudom hogy néz ki így a feladat nem okoz gondot. Bár végülis Hanjit nem is kell kifigurázni, plusszokat rárajzolni. Elég ha csak simán Hanjit rajzolom. Az alkotói csendet az ajtó hirtelen kicsapódása törte meg. A tanár nő keresztbe font karokkal állt a szuszogó lány előtt.
-Zōe kisasszony, merre járt?-kérdezte Hana-sensei mire Hanji fejét ide-oda kapkodva válaszolt.
-Eltévedtem-mondta, mire halk kuncogás hallatszott az osztályban.
-Oh-illetődött meg a tanárnő, majd csipkelődni kezdett.-Ide jár már 4 éve. És eltéved. Hanji Zōe, maga egy  nagyon szerencsétlen ember.
Hanji elfintorodott, mire gúnyosan elmosolyodtam.
-Hana-sensei nem kell mondani neki hogy szerencsétlen-leraktam a ceruzámat, felálltam és odalépkedtem a kín keserves arcot vágó barátnőmhöz.-Tőlem minden nap minden percében hallja ezt.
Elrángatom a lányt a padunkig és leültetem.
-Gonosz vagy Levi~-nyafogott.-Hé!-mutatott a rajzomra.-Ez a majom pont úgy néz ki mint én.
-Mert az te vagy!
-De én nem vagyok majom.
-Nem, csak a viselkedésed olyan.-mondtam, majd vállaira raktam a kezem.-De én így szeretlek.
Rám fintorgott, majd elkezdett rajzolni.

👑órák után👑

-Eren, hova készülsz?-kérdeztem a kapu felé sunnyogó fiútól.
-Haza?-kérdezte flegmán.
-De-itt gonoszan elmosolyodtam.-Ma klubbod van. 10 perc múlva legyél a kémia teremben Ackermannal és Arlerttel együtt.
Otthagytam a magában mérgelődő fiút és elindultam az emeletre.

A terembe belépve Hanji egy széken állt, a szekrényről akart levenni valamit, Arlert egy biosz könyvet lapozgatott, Ackerman pedig Erent leste.
-Jaaj Levii. Jó hogy jössz. Lekéne venni valamit a szekrényről, de nem érem el.
Szemforgatva álltam fel a székre de nem értem el a dobozt ami négyszemnek kell. A szék elkezdett mozogni alattam és nem vagyok az az ijedő típus de kurvára befostam. Két erős kart éreztem a derekamon. Eren megfogott nehogy leessek. Nya~
-Ja amúgy-mondta Hanji miközben pogácsát nyomott a szájába.-Őket is meghívtam a bulimra.

Remélem tetszett😊
Ha igen, csillagozzatok😉

Halihó😏
Holnap szülinapom alkalmából megpróbálok egy 1000 szavas részt hozni. De nem igérek semmit. A részekben előforduló helyesírási hibákért szeretnék elnézést kérni.
Holnap hozom a folytit, addig is sziasztook❤🐎😙