Prológus

166 10 0
                                    

- Pusztító, baálom! Biztos vagy benne, hogy ezt akarod tenni? - kérdezte Félelem, egy kis nyálkás démon fintorogva, de félve urától. Pusztító rá se nézve válaszolt.

- Ez az én dolgom. Ne szólj bele, te kis pióca! - ragadta meg, majd áthajította az üres téren. Visszafordult az előtte fekvő testhez. Nyálkás karmait végighúzta a dacos arcon. Tovább harcolt, mint gondolta. Ez kellett neki. Egy erős test, amit megszállhat. Régóta várt már a pillanatra. Viszont ezúttal nem lesz könnyű dolga, nagyon is jól tudta. A fiú még mindig életben volt, de nem volt eszméleténél. Gyorsan kellett hát cselekednie, egy időigényes dolgot. Teljesen beleolvadni egy másik lény testébe. Ellazult hát, vörös szemei felizzottak az izgalomtól. Tudta, hogy ezzel végső csapást mérhet a Mennyei Seregre. Elkezdett eggyé válni áldozatával. Mikor végre sikerült teljesen uralma alá vennie az eszméletlent, odaért a Mennyei Sereg kisegítő csapata Michael-lel az élen. Nevén szólongatta az ájult fiút. Pusztító éppen megpróbálta az agyát irányítása alá venni, amikor áldozata magához tért, és megdöbbentő akaraterejével egy másodperc alatt felülkerekedett fogva tartóján, aki elveszítette eszméletét, és az irányítást is, viszont a testet már nem tudta elhagyni.

Choice-2Where stories live. Discover now