Please Don't Go*Jack Gilinsky Fanficiton*

Four

-Tudod Emma mi nagyon régóta barátok vagyunk, és eddig úgy álltam hozzád mint egy baráthoz,de ugye közénk állt a távolság, és hogy őszinte legyek azt hittem nem fogjuk bírni. Pontosabban azt hittem én nem fogom bírni ezt az egészet. Hatalmas távolság volt köztünk, rettenetesen hiányoztál.Nem hittem abban hogy a távolság ellenére is barátok maradunk, de mégis. Sőt. Ami azt illeti mindez csak erősített valamit-mondta és óvatosan elmosolyodott.
-Jack, te miről beszélsz?-kérdeztem és próbáltam figyelmen kìvül hagyni mindent amit az előbb mondott. Nem ment.
-A távolság megerősítette azokat az érzelmeket melyek régen csak barátként szerettek téged-mondta majd fölém kerekedve szemembe nézett.

Nem szóltam semmit és ő sem. Egymás szemébe néztünk mind addig amíg Gilinsky elnem hajolt tőlem.

-Úgy lesz a legjobb ha én reggel hazautazom-mondta és szeméből most semmit sem tudtam kiolvasni.
-Miért tennéd?-kérdeztem tőle.
-Őszintén?
-Igen-feleltem majd felkészültem a legrosszabbra.
-Mert így itt nem érzem jól magam-mondta és hallottam hangjából hogy őszintén beszél.
-Ugyan már Jack-nevettem fel kínosan-Nem mennél el-mondtam reménykedve abban hogy nem tévedek.
-Elfogok menni és ezen már semmi nem fog változtatni.
-G ha elmész akkor...-kerestem a szavakat de nem tudtam mit mondani. Túl jól ismertem G-t tudom hogy képes lenne elmenni.
-Akkor mi? Akkor boldog leszel?-kérdezte szemrehányóan.
-Beléd meg mi a frász ütött?-érdeklődtem ingerülten.
-Emma! Most vallottam be hogy szerelmes vagyok beléd de te erre ráse hederìtesz, én nem tudok így melletted lenni hogy tudom nem kölcsönös az érzés, ezt értsd meg. Mindent megadnék neked de te nem vagy tisztába az érzéseiddel. Kérlek ne mond nekem hogy csak barátként szeretsz. Fiú és lány között nem létezik barátság. Ha tudnád mekkora kín nekem amikor megölelsz. Vagy amikor rámmosolyogsz. Mindennap ezt szeretném látni. Reggelente  amikor mellettem kelsz és este amikor mellettem alszol el.
-Miért kín amikor megölellek?-kérdeztem alig hallhatóan mire felnevetett.
-Mert minden porcikám téged kíván, de nem kaphat meg-mondta majd szomorúan elmosolyodott.
-Kérlek ne menj el-kérleltem és a sírás határán voltam.
-Viszlát Emma-felelte majd elsétált mellőlem és még csak visszasem nézett.

Csak néztem ahogyan Jack alakja eltűnik a sötétségben. Még csak most tudtam felfogni mit tettem. Miattam megy el G. Nem volt erőm arra hogy utána rohanjak. Nem volt erőm semmihez sem. Letérdeltem a fűbe és sírásban törtem ki. Csak gondolkoztam és gondolkoztam. Hogy tehettem tönkre a barátságunkat és miért voltam vak ahoz hogy észre vegyem Gilinsky érzéseit? Ha most itt lenne...De nincs.
Nehezen de bementem a nappaliba és lefeküdtem a kanapéra ahol sírásban törtem ki. Nyilván az miatt aludhattam el de reggel amint kinyitottam a szemem megláttam egy borítékot amire ez volt írva.: Olvasd el!

Megtöröltem fáradt szemeimet majd kinyitottam a borítékot és olvasni kezdtem.