The Witching Hour

1. bevezető

Régi hiedelmek úgy tartják, hogy minden nap reggel 3 órakor megnyílik a túlvilág kapuja és a szellemek és démonok szabadon átjárhatnak a másvilágról mi világunkban. Az 1560 as évekig visszamenő feljegyzéseket találtak ebben az időben történő furcsa dolgokról. Eddig nem nagyon hittem az egészben, de történt valami, megtapasztaltam azt, amit még soha senki a családomból. Egy nyári napon békésen aludtam. Egyszer csak reggel 3:34 kor felébredtem. Nem tudom, hogy miért, vagy hogyan. Arra lettem figyelmes, hogy a szívem ezerrel dobog és nagyon fázok. A takaró teljesen körém csavarodott, már-már folytogatott. Lemarcangoltam magamról és kikeltem az ágyból. A takaró nélkül még jobban fáztam. Odamentem az ajtóhoz és megpróbáltam kinyitni de nem sikerült. Nagyon megijedtem. Nem emlékeztem arra, hogy bezártam volna. Mivel a kulcs a zárban volt megpróbáltam elfordítani de nem ment. Olyan volt mintha valaki szórakozna velem. Arra gondoltam, hogy biztos az az idióta bátyám Zack az.
-Zack engedj ki, nem vicces!-ordítottam.
Nem kaptam választ. Kirántottam a kulcsot a kulcslyukból és kikukucskáltam rajta. Nem volt ott senki. Egyszer csak lépteket hallottam.. A bátyám jött.
-Mit ordítasz már Laura? Felkelted az egész várost te idióta! Hallgassál már el!
-Zack, baj van! Nem tudom kinyitni az ajtót.
-Istenem te szerencsétlen, talán először forgasd el a kulcsot.
-Szerinted tényleg ekkora balfasz vagyok? Már próbáltam te gyökér!
-Próbáld meg mégegyszer!
-Ah. Istenem segíts már!
Egyszerre kezdtük rángatni az ajtót.
-Hú baszki, ez tényleg nem nyílik.- állapította meg a tökfej bátyám.
Rápillantottam az órámra. 3:45 volt. Kétségbeesetten ültem le az ágyamra.
Szétnéztem a szobámban. Nem kellett volna. Egy hosszú nyakú, magas alakot fedeztem fel a sarokban.
-Zack! Van itt valaki! Itt áll a sarokban. Baszki! Rohadtul félek! Mit csináljak?
-Lau nyugi! Kapcsold fel a villanyt!
Odarohantam a villanykapcsolóhoz ami szerencsére a szoba másik oldalán volt. Megnyomtam de nem kapcsolt fel. Ezután vadul csattogtatni kezdtem a gombot hátha.
-Nem működik! Kint van áram?
-Várj.- majd hangos lépteket hallottam.
-Itt van! -ordított a folyosó végéről.
Farkasszemet néztem a lénnyel a sarokban. Vörösen izzó szeme a tűzhöz hasonlított. Kirázott a hideg, egyenesen belebámult a lelkembe. Úgy éreztem, hogy mindent tud rólam.
-Lau?? Minden rendben van?
-Semmi sincs rendben.
Gyorsan megkerestem a telefonom és lefotóztam a démon izét. A telefonom kijelzőjén láttam az időt. 3:58. Megnéztem A képet. Látszott rajta. Elküldtem Zacknek. Az ajtó túloldalán hallottam az üzenet érkezését jelző hangot.
-Ez van a szobámban. -Halál nyugodt hangon mondtam.
-Úr isten Laura!! Szólok anyáéknak.
-Ne! Ne hagyj itt!
-De muszáj.- hangos léptekkel trappolt arrébb.
Mély lélegzetet vettem. Behunytam a szememet és mikor újra kinyitottam az az izé kb. 3 cm re állt tőlem és vigyorgott. Sikítottam volna de nem jött ki belőlem a hang. Újra lehunytam a szemem. Még egy darabig éreztem a leheletét az arcomon. Majd fél szememet résnyire nyitottam. Már nem volt ott! Rápillantottam az órámra.  4:00 volt. Felkapcsolódott a lámpa. És Kinyílt az ajtó. A szüleim rohantak felém.
-Úr isten Laura! Láttuk a képet! És még a videót is! 
-Milyen videót?- értetlenkedtem.
-Emlékszel amikor ide költöztünk beszereltünk egy biztonsági kamerát minden szobába. Kicsim mindent láttunk. - Hadarta az anyám.

Remélem tetszett az 1 rész. Az eleje kicsit unalmas volt, tudom. De higgyétek el be fog indulni. Ja és elnézést a csúnya beszédért. Valószínűleg minden részben lesz egy kicsi. Valószínűleg még ma lesz egy rész. Puszii 😘