The Witching Hour

szanatórium. 6.rész

Amit megérkeztünk a túlvilágra rögtön két óriási lény várt ránk. Hatalmas vörös testükön látszottak az erek. Ilyesztőnek és veszélyesnek tűntek.
-Már vártunk benneteket.- szólalt meg az egyik.
Jack egy bíztató pillantást vetett rám és közelebb lökött az izomagyú őrhöz.
-Te bizonyosan Laura lehetsz. - Fel alá járt a vörös bestia szeme.
-I-igen. - Dadogtam
-Csodás. Arra menjetek tovább. Készüljetek fel minden lehetséges eshetőségre.- mormogta a másik.
Ezután kinyitották a kaput és mi elindultunk. Öt perces néha csönd után találkoztunk egy, hát őszintén fogalmam sincs mivel. Kicsi volt, már már töpörödött testét halvány bbőr borította, a feje tetején kopaszdó, őszhajszálak hullotak a válla mögé.
-Gyerekek!- recsegős hanghon szólított meg minket.- hallottuk, hogy jöttök és a nagyságos hölgy küldött hogy segítsek rajtatok. Arra menjetek tovább. Abban az épületben vannak az őrültek. Az a túlvilági szanatórium. Ezzel elrohant.
-Szanatórium? És őrültek? Mi folyik itt Jack?- rivalltam rá szegényre.
-Hé, világot megmenteni jöttünk, nem emlékszel?- megfogta a két vállamat és belenézett a szemembe.-figyelj ha ilyan gyorsan megilyedsz soha nem fog sikerülni.- belehúzott Egy ölelésbe. Azt hiszem elpirultam.
-Ne aggódj. Nem lesz semmi baj. Gyere, menjünk be.- csuklón ragadott és a hatalmas épület felé rángatni. Nachos és bolyhos pedig követtek. Odabent egy szőke nő fogadott a recepciós pult mögött. Először semmi különös nem volt benne, embernek nézett ki. De amikor megszólalt majdnem szívrohamot kaptam. Tűhegyes fogai voltak, a száját vér borította.
-arra.- rideg és kellemetlen hangja volt.
-Köszönöm,  miss.
Jack még mindig a csuklómnál fogva húzott maga után. 
Miután átverekedtük magunkat egy tömeg hibbanton, egy hirtelen kanyarral bementünk egy szobába.
-Semmi hirtelen mozdulat.-súgott oda a félisten.
Persze ha ismersz tudod hogy rögtön elkezdtem pánikolni.
-Sss. Hallgass. Psssszt.-csitítgattott bolyhos a rettenthetetlen.
-Miért is kell csöndbe lenni? - Próbáltam halkan beszélni... Hát nem mondanám, Hogy sikerrel jártam.
-Már vártalaaak bennetek. - Szólalt meg egy hang.
Felsikítottam.
-Fogd már be!- rivallt rám a macska.
-Rufusz! Gyere elő, beszélni akarok veled.- Jack magabiztosnak hallatszott.
Ekkor egy kopasz, kényszerzubbonyos férfi jött elő az egyik sarokból. Olyan volt mintha az egyik horrorjátékból mászott volna ki. Abból amiben a rémálmokról van szó. 
-Ő menjen ki. - ő volt az előző hang gazdája is.
Kisétáltam a szobából. Nagyon féltem kint. Elment előttem egy kettyós. Mit Elment előttem, belemászott a képembe. A következő pillanatban minden fekete volt....

Régen volt rész. És most sem a legjobb, dehát ez van. Mostantól megpróbálok sűrűbben írni, de semmit nem ígérhetek.
-Raven