Laura egy átlagos 14 éves lány életét éli ameddig egy este minden meg nem változik. Bármennyire is fél, tudja, hogy ő az egyetlen aki segíthet.
(az elején van egy kis érdekesség amit sokan uncsinak tarthatott, de utána Megígérem beindul a sztori)(a...
Már két napja nem történt semmi érdekes. Nachossal jól megvagyunk, anyáék is jól elvannak. Ma reggel bekapcsoltam a TV-T. A híradó ment épp. -Kedves nézők! Hátborzongató fuvallat söpört ma végig Moonville-en. Csupán tegnap este 42 áldozat volt. A halálok oka rejtély maradt. Csupán annyit tudunk, hogy 23 ember öngyilkos lett. A rendőrség valamilyen módon próbálja összekapcsolni a haláleseteket, mivel mindegyik hajnali 3 és 5 között történt. Egyenlőre ennyi. Köszönjük figyelmüket. Edward Black voltam.- lesokkoltam. 42 ember. Majdnem mind öngyilkos. 3 és 5 között. Minden visszautazás a boszorkányok órájára. Olyan érzésem támadt mintha valaki figyelne. Pedig egyedül voltam a szobámban. Még a kutya se volt ott. -Hé, te! Te vagy Laura igaz?- egy fiú hangját hallottam suttogni. -Te ki vagy? És hol? És mit akarsz tőlem?- Nagyon megijedtem. Egy nagyon fehér bőrű srác lépett elő, nos, valahonnan. Körülbelül olyan idős lehetett mint én. Egyik szeme vörös, a másik pedig szürke színben pompázott, szinte világított. Szájában apró mosoly bujkált. Haja is fehér volt, a szemébe lógott, egyfolytában söprögette el a szeméből. Kezében egy cicát tartott, vagy legalábbis valami ahhoz hasonlót. Egy fekete ing volt rajta és egy fekete nadrág. Ezt kiegészítésre a piros nyakkendő, ami finoman körbeölelte az ing le nem hajtott gallérját.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Jack vagyok! És... Itt állok előtted.-felnevetett. Án még mindig csak bámultam rá. Talán megjelenése miatt ragadt rá a szemem... -És persze segíteni akarok neked. Mindent elmondok majd később. De ahhoz először meg kell bizonyosodnom abban, hogy bízol bennem.- Egy laza mosolyt dobott felém. -Hogy kerültél ide?- végre sikerült megszólalnom. Kuncogott egyet. -természetfeletti erőkkel rendelkezem. Amolyan istenség féle vagyok, vagyishát leszek. Gondolom már neked is feltűnt, hogy a démonokkal nem oké valami. Na mi ellenük harcolunk. És te különleges vagy. Úgymond egy negyedistenség. Semmilyen erőd nincs, csak látod az isteneket és démonokat. Én is ilyen voltam. De én mostmár félistenség vagyok. És persze ott vannak a háromnegyedistenségek és az egészistenségek, meg persze a démonok. És én most segíteni fogok neked ebben a háborúban- minden szavát csak úgy ittam. -És ezzel a macskával mivan? -Oh. De modortalan vagyok. Bolyhos vagyok, a rettenthetetlen. -Szólalt meg a macska egy mély, selymes hangon. Felnevettem, nem tudom, Hogy a csodálkozástól, vagy azért mert a macska neve Bolyhos a rettenthetetlen volt. -Ne nevess! Semmi nevetnivaló nincs! És amúgyis, Jack mostmár letehetsz.- úgylátom kihoztam a sodrából. Hallottam ahogy anya kiabál. -Kicsiiiim, kihez beszélsz?- húzta el az i betűt. -Senkihez, csak a TV. -Ők hallanak vagy látnak benneteket?- érdeklődtem. -Csak ha hozzájuk érünk. - Igazított ki Jack. -Itt fogtok élni velünk amíg meg nem oldódik a probléma? -Azthiszem az lenne a legjobb. - az istenség a földet bámulta. -Csak aztán egymásba ne habarodjatok. - Gúnyolódott a macska. Csak szimpla kíváncsiság ól megkérdeztem hogy miért ne. -Nincs mögötte különösebb ok. Akár össze is házasodhatnánk itt és most.- Egy szexi pillantást vetett felém. Azt tudom, hogy olyan vörös lehetett a fejem mint egy rák. -Hehe. -Próbáltam nem felfedni a természetes pirosítómat, Több-kevesebb sikerrel. Azt hiszem szerelmes lettem egy félistenbe.
Sziasztok! Tudom borzalmasan régen volt rész, de annyit kell tanulnom mintha jövő héten orvosit végeznék. Nem tudom, Hogy valaki olvassa e egyáltalán ezt a vacakot, de ha igen akkor remélem tetszett. Pusszantás -Raven
