The Witching Hour

veszély. 7. rész

Valószínüleg elájultam. Egy másik helységben találtam magam. Valaki bizonyosan idehozott. A szoba homályához a szemem viszonylag gyorsan hozzászokott. Miután már tisztán láttam mindent, körbenéztem a helyiségbe. Egy vaságyat láttam, egy lámpát és egy széket. Egyedül voltam. Egy hatalmas vasajtó blokkolta az átjárást. Odasiettem a lámpához és felkapcsoltam. A fal össze vissza volt kaparászva, firkálva. Nem volt semmi különös, viszont egy graffity megszúrta a szemem. "veszélyben vagy, ki kell jutnod."  ez más volt mint a többi. Még a többi falfirka egybefolyt, ez nem, e körül ki volt hagyva a hely. Odaszaladtam az ajtóhoz.
-Zárva, persze hogy Zárva.- morogtam magamnak.
Valamilyen kiutat kell találnom. Lehetőleg gyorsan. Felkaptam a lámpát és elindultam körbe a szobába, de semmit nem találtam. Se kulcsot, se kart, de még csak egy nyomot se, arról hogy hogy kéne kijutnom.
-Okosabbnak kell lenned.-szólalt meg egy hang.
-Ki az?- kérdeztem.
-Nem mindegy? Csak juss ki mielőtt meghalsz. Ne ragadj a földhöz.- kihangsúlyozta a földhöz szót.
Ekkor lenéztem a lábam elé. Nyilakat láttam mindenféle. Van ami az ajtóhoz mutat, van ami másfelé.
-Hát ezzel nem lettem sokkal előrébb.- fröcsögtem a bajszom alatt. Ekkor megláttam, hogy minden nyíl más színű, és sorrendbe vannak. A kék nyíl pont oda mutat ahol a lámpa volt. Megfordítottam a lámpát, és hát ott volt benne egy kulcs. Bedugtam az első kulcslyukba. Még van három másik. Összeszedtem az összes kulcsot és kiléptem az ajtón. Odakint egy félhomályba merült folyosón találtam magam. Az egészet csak a hold fényes ragyogása világította be, ahogy betűzött az ablakon. Kinéztem az egyik nyílászárón és egy belső kertet láttam magam előtt. A hatalmas fák árnyékot vetettek a bokrokra és virágokra a földön. Gazos és ápolatlan volt, mondjuk nem is vártam volna többet egy elmegyógyintézettől. Elléptem az ablak mellől és továbbhaladtam a folyosón. Nem hallottam mást csak a lépteimet és saját zihálásomat. Körülbelül öt percnyi séta után elértem egy ajtóhoz, remegő kézzel megfogtam a kilincset és lenyomtam...