2007. 07. 17., London
A kisfiú az apja ölében ült a fotelben. A tévében az egyik csatorna esti híradója ment, és a kis hat éves kölyök próbált úgy tenni, mint aki nagyon érti, hogy milyen gyilkosságról beszélnek. Bólogatott, hümmögött, amiken az apja olykor halnak elkuncogta magát, vagy pedig felhorkantott. Végig simított a fia karján, aztán lejjebb halkította a tévét, mivel túl hangosnak vélte.
Az anya is megérkezett. Vizes kezét beletörölte a felsőjébe, aztán keresztbe tette azokat és a fotelnek támaszkodott.
- Nem értem miért nézetsz Evan-nel ilyen marhaságokat. Nem fog ettől rosszat álmodni? - kérdezte férjétől, mire az megforgatta a szemét.
- Nyugi, mama. Ura vagyok a helyzetnek - nézett rá a fiú. Ezt mindig az apja mondja, ha anyukája leszúrja, amiért nem intézett el valamit, vagy ilyesmi. Mondjuk a kisfiú nem mindig tudta pontosan, hogy mikor is kéne ezt használnia.
- Rendben, Evan - simította meg a fejét és elmosolyodott. - Azt hiszem, megyek aludni. Ti se maradjatok sokáig - mondta, aztán már csak a lépcső recsegését lehetett hallani, ahogy apró lábaival felfelé igyekszik.
Apja és fia pedig továbbra is a híradót nézték, ahol a következő hír az volt, hogy Liverpool-ban egy idős házaspár házát felégette egy fiatal, aki csak viccelődni akart. Persze ezt a kis Evan még nem igazán tudta felfogni, hogy ez mekkora tragédia, csak annyit látott, hogy milyen gyönyörűen világít a felvételeken a ház. Akár karácsonykor a házuk kívülről. Az anyukája imádja az égősorokat és ilyenkor teleaggatják vele kívül és belül is lakásukat. Minden szomszéd a csodájára jár. De ez most szerinte más volt. Ez olyan volt, mintha az egész ház a gyerta lángja lenne. De nem sima gyertyáé. Az az idegesítő gyertyafajta, amit ahányszor elfújsz, mindig újra gyullad. Újra és újra. Ezt sem tudta senki sem eloltani. Az idős házaspár pedig bent égett. Ők voltak a viasz, ami mindig lecsöpögött a terítőre, ezért az anyukája mindig mérges volt. Mert azért néha Evan is tehetett erről, mikor a fogpiszkálóval játszott a tűzzel. Valamiért nagyon szeretett tüzeskedni, de a szülei nem szóltak rá. Úgyis kinövi majd.
Amiközben a fiú álmodozott az égő házról, szemei lecsukódtak és elaludt. Az apja is észrevette ezt, így óvatosan megfogta kezeiben a csöppséget és elindult vele az emeletre. Próbált olyan halkan lépkedni a lépcsőfokokon, hogy se felesége, se a gyermeke ne keljen fel. Miután felért, rögtön balra fordult, ahol a kis Evan szobája volt. Nem volt túlságosan nagy, de a sok játék és mesés poszter otthonossá tette. Letette az ágyra, ahol a fiú rögtön hasra fordult. Neki ez volt a kedvenc alvópóza, csak így tudott elaludni. Az apja betakargatta, majd mosolyogva elhagyta a szobát.
Eközben a fiú az égő házról álmodott. Álmában sokkal szebbnek tűnt az egész, és kevésbé drasztikusnak. Úgy vélte, hogy a bent lakó házaspár örült, mivel mindig fáztak és most végre melegség töltötte be az egész házat. Hálásak voltak annak a fiatalnak, aki segített rajtuk. A szomszédok pedig csodájára jártak, ahogy az ő házuknak karácsonykor. Itt nem volt se mentő, se rendőr, se tűzoltó, csak a boldogság, ami az egész várost körbeérte.
Evan szemei kipattantak. Felült a pihe-puha ágyikóban és körbenézett a szobában. Az ablakon keresztül bevilágított az egyik utcai lámpa fénye, ami a szobát egy csíkban megvilágította. Úgy érezte, hogy egy kicsit fázik. Kitakarózott és kis tappancsait a földre rakta. Lassan felállt, aztán halkan, egy nesz nélkül elhagyta a szobát. A lépcsők az ő súlya alatt nem nyikorogtak, így senki sem hallotta meg, hogy lefelé tart. Egyenesen a nappaliba ment, ahol egy órával ezelőtt még az apjával nézték a tévét. Édesapja ott ült a fotelben és aludt. A távirányító az ölében volt, amit Evan a kezébe vett, aztán kikapcsolta a készüléket. Úgy vélte, hogy apja is biztosan fázik, ezért tekintetével egy pokróc után kutatott, kevés sikerrel. A kandallóra pillantott, ami mellett ott pihent egy kosárban a fa, tetején a gyufával.
- Nyugi, papa, nem fogsz mostmár fázni - suttogta, de tudta, hogy apja ezt nem hallja.
A kosárhoz szaladt, amiből kivett három darab fát és berakta őket a kandallóba. A gyufát a kezébe vette és ügyetlenül végighúzta a tartó oldalán. Másodjára sikerült neki és gyorsan be is dobta a fákhoz. Azok könnyen lángra kaptak és fény lepte be az egész szobát.
Evan leült a földre és nézte a pattogó tüzet, ahogy vöröses lánggal ég. Olyan csodálatosnak találta, mint az idős házaspár égő házát.
Szerbusztok!😊
Igen, úgy döntöttem, hogy ideje lenne már egy kicsit visszatérnem a Wattpad világába. Tehát itt is Evan Peters fanfiksön! YEEEY!😄
Egy kicsit erről a blogról:
Az egyik részben visszatekintünk a múltba, aztán a következő már a jelenben fog játszódni. És így felváltva.
!evan nem teljesen éppelméjű!
(szegény husim☹️️☹️️)
Hát izé remélem mindenkinek tettszeni fog, aki bekukkant ide😋 és amúgy fogalmam sincs, milyen időközönként lesznek a részek... csak várjátok😄
Szere, Ann💗💦
