Cím: Be honest!
Műfaj: smut, romantikus, AU
Szereplők: Park Jimin & Jeon JungKook
Korhatár: +18!!Figyelmeztetés: erotikus tartalom!!!!!!
Megjegyzés: Aaaand, mégegy ősidőkben írt OS, ami...hát, visszagondolva, nem épp egy átgondolt történet volt, ráadásul seme Jiminnel, pedig nekem ő always uke, ha Kookkal van. No mindegy, i hope u like it, és nem károsodtok meg, vagy ilyesmi. ♥ Jó olvasást! ^^(Egyszer kijavítom, eskü><)
----------------------------
- Jin hyuuuung! Mikor lesz már kész? - rontott be a konyhába JungKook.
- Jézusom, Kook! Ne ijesztgess! - fordult meg a legidősebb, hevesen dobogó szívvel. - Amúgy nem tudom. De ha már ennyire friss vagy, gyere segíteni - fordult vissza Jin a tűzhely felé, a maknae meg puffogva állt a pulthoz.
- Mit kell csinálnom?
- Csak kavargasd a húst, hogy le ne égjen - cseréltek helyet.
- Jin! A főnök beszélni akar veled valamiről. Most azonnal - lépett be NamJoon is a már így is szűkös helyiségbe.
- De most éppen főzök. Nem hagyhatom itt - állt meg a legidősebb, majd JungKook-ra emelte tekintetét - Rád bízhatom? Te vagy az egyetlen a csapatból, aki valamennyire még ért a főzéshez - nézte kérlelően a fiatalabbat.
- Persze hyung. Csak mond meg mit kell csinálnom - sóhajtott a maknae. Semmi kedve nem volt főzőcskézni, de enniük kellett valamit, plusz nem akart nemet mondani a hyung-jának. SeokJin mostanában rengeteget dolgozott, és sokszor még főzött is a fiúknak. Nagyon fáradt volt ennek ellenére sosem utasította el, mikor a kicsik megkérték rá. Ezért Kook nagyon hálás volt, és igyekezett segíteni neki, amiben csak tudott.Jin elmagyarázta a kicsinek, mit kell csinálnia, és rohant is készülődni.
Jungkook hűségesen kavarta a húst, ami csak nem akart készen lenni.
- Hah...mikor akar ez megsülni? - nézegette minden szögből az ételt, mikor valaki nagy hanggal vágtatott be a helyiségbe.
- Nem tudnál kicsit sietni? Kilyukad a gyomrom - Jimin hangjára a kisebb hirtelen felugrott, majd haptákba vágva magát fordult az idősebb felé, aki az ajtófélfának támaszkodva, összefont karokkal méregette a maknae-t, nem éppen kedves tekintettel.
- M-mindjárt kész. Még egy kicsit várjatok, légyszi - motyogta Kook, majd visszafordult a tűzhelyhez, és magasabbra kapcsolta a gázt.
- Nem igaz, hogy ezt se lehet rád bízni - sóhajtott Jimin, majd elhagyta a konyhát.
Innen már annyi kedve sem volt főzni, mint az előtt. Sosem értette Jimin miért ilyen vele. Pedig ő mindennél jobban szerette hyungját, talán őt legjobban a bandából. De az idősebb folytonos mogorva és bunkó viselkedése a kisebb felé elvette Kook maradék jókedvét is. Többször is kérdezte már, hogy mi a problémája vele, de Jimin valamivel mindig kihúzta magát, így sosem kapott választ.
- Kookieee! Merre vagy? - indult Taehyung a kicsi keresésére, miután mindenki megemésztette az ebédet.Mivel nem kapott választ, így a keresett szobája felé vette az irányt. Odaérve lassan nyitott be, majd szemével a maknae-t kezdte keresni. Meg is akadt a tekintete az ágyon a fal felé fordulva fetrengő Kook-on, aki valószínűleg max hangerőn hallgatta a zenét. Odasétált az ágy mellé, értelmét nem látta osonni, hisz úgysem hallaná meg a kisebb. Óvatosan rátérdelt a szélére, majd áthajolva JungKook-on nézett rá. A maknae már nagyban aludt, így V nem akarta felkelteni. Jót mosolygott a fiatalon, ahogy az tátott szájjal szuszog, apróra összehúzva magát. Igaz vicces volt, de Tae még így is felettébb aranyosnak találta. Kook olyan volt neki, mint az öccse. Mindent tudtak egymásról, és mindig próbáltak a másiknak segíteni. Az idősebb pontosan tudta, hogy Kook mit érez Jimin iránt, amivel a kicsi sincs még tisztában, viszont ha valaki jól ismerte, észrevette a Jimin iránti rajongás apró jeleit. Épp ezért rossz volt néznie, hogy a kisebb szenved az idősebb felé való viszonyulása miatt. Próbált már beszélni hyung-jával, de amint felvetődött a maknae neve, az csak felhúzta magát, és elküldte melegebb tájakra.