Cím: Just a butler
Műfaj: AU, smutSzereplők: Park Jimin & Min Yoongi (BTS)
Korhtár: +18!!!!!!
Figyelmeztetés: erotikus tartalom!!!!!!!
Megyjegyzés: Hú, hát...NAGYON RÉGI ONESHOT! Életem első smut témájú, yaoi egyrészese, szóval... Előre szólok, ne ábránduljatok ki plsXD Folyamatosn javítgatom, de nem akarom teljesen átírni, hogy látszon, mennyit fejlődök - fejlődtem. Szóval, jó olvasást, saját felelősségre essetek csak neki. ^^ Remélem, tetszeni fog. :3♥
Jimin POV.
- Yoongi! - kiabáltam a szobámból, és nem sokkal utána nyílt is az ajtó, és a drága komornyikom lépett be rajta.
- Mit szeretne, Úrfi? - hajolt meg, majd a szemembe nézett. Sötét szembogarai enyhén csillogtak a halvány fényben, ami beszűrődött a szobába. Hajnali négy körül lehetett. Igen, én ilyen korán zargatom a komornyikom. De nem tehetek róla. Egyszerűen imádom, hogy hatalmam van felette, és, hogy minden szavamra ugrik. Talán Yoongi az első olyan komornyikom, aki tényleg érdekel. Ha nem így lenne, most nem is hívtam volna. Apró szemei, mikor halványan megcsillannak, annak ellenére, hogy teljesen érzelemmentes arccal mered rám...imádom. Tisztában vagyok vele, hogy ő még annyira sem kedvel, mint amennyit elvárnak tőle, ennek ellenére minden szavamra ugrik. Elég sokszor húzom fel, amit sötét tekintetéből tudok, és olyankor igazán félelmetes, mégsem érzem, hogy rettegnék. Nincs sem oka, sem lehetősége nekem ugrani, de nem is tenné. Nem az, hogy nem meri...ohohóó! ha egyszer tényleg kihúznám nála a gyufát, akkor szedhetném a lábam. Nem. Szimplán csak nem teszi.
- Semmit, csak teszteltem, hogy mennyire lennél hatásos vészhelyzet esetén - vigyorogtam rá, mire szemei szokáshoz hűen elsötétedtek, de most mégis más volt. Egy pillanat alatt változott meg, és nem ismert csillogást véltem benne felfedezni.
- Ilyenkor aludnia kéne, Úrfi. És lehetőleg pólóban, mert még mindig hideg van - halvány mosoly ült meg szája sarkában, majd halkan becsukta az ajtót. Végignéztem magamon, és csak akkor esett le, hogy nincs rajtam póló. Mi az Isten? Most komolyan lestírölt? És én miért pirultam el?
Néha azon kapom magam, hogy Yoongi-t nézem, egy percre se szakítva el róla a tekintetem. Pislogni is csak akkor pislogok, mikor már ég a szemem. Talán egy egészen picit vonz, hogy jóval idősebb nálam, és hogy kedvem szerint irányíthatom. Emellett elég férfias, mégis gyengéd. Mivel komornyik, minden mozdulata lágy és alapos, mégis érezni benne azt a kemény, férfias ént, ami igazából jellemzi.
Yoongi nem a szokásos módon került ide. A családja tartozott apámnak, de mikor meghaltak egy autóbalesetben, és csak Yoongi élte túl, apa befogadta őt. De kikötötte, hogy csak akkor marad itt, ha munkát kap, amivel visszatörleszti az adósságot. Így körülbelül öt-hat éves voltam, mikor magam mellé kaptam az akkor tizennyolc éves Suga-t. Ezt a nevet még én adtam neki, mert olyan világos bőre van, mint a cukor. Utálja. Vagyis az okot, amiért kapta. De szerintem tök menő név. Viszont amióta kicsit megromlott a 'kapcsolatunk', egyszer sem hívtam így. Ha igen, akkor addig nem ismert hidegséggel meredt rám, ami miatt a szívem köré tekert kötél folyamatosan szorult.
Talán akkor lehetett, amikor betöltöttem a tizennyolcat, és apám elrendelt mellém egy barátnőt. Nem bírtam a csajt. Folyamatosan csak alázta Yoongi-t, de én egyszer sem álltam ki mellette. Sosem védtem meg, pedig számtalanszor arcon basztam volna azt a ribancot. Csak miatta kezdtem el káromkodni is. Annyi mindent megváltoztatott bennem, annyi érzést megismertetett velem. Főleg a magányt. Saját magamnak köszönhetem, hogy ilyen lett a viszonyunk, mégis fáj. Egyre jobban vonzódom hozzá, és ő egyre távolabb kerül tőlem. És ez nagyon idegesít, ami miatt akaratom ellenére még többet szúrok ki vele, de ő mégis állja a sarat velem szemben.