Árnyvadász történetek

Fagyi 3

Hűhaa... Sajnálom. Elnézést kérek a rengeteg elképesztően aranyos olvasótól! Sajnos elkezdődött az iskola, és a rengeteg házi mellett, azt hiszem, hogy talán egyszer (!!!) sikerült megnéznem a Wattpad blogomat. Viszont megismétlem magamat, mert elképesztő szuper, hogy ennyien olvastok. Szóval...köszönöm! 😍
Nem is zavarok tovább. Jó szórakozást!

Futás közben végre szemünk elé tárult az Intézet kapuja, ahol a többiek kíváncsian lapozgatták a füzetemet.
-Megölöm őket...-suttogtam. Hiszen nekem az a füzet a saját bejáratú naplóm!
-Inkább vele végezz előbb!- szólt a mellettem futó Simon.
Hé! Hé!-kiáltottam nekik. Végre sikerült meghallaniuk, és a kis csapat (végre) felhagyott a titkaim feltárásával.
-Azt a ku...-kiáltotta volna el magát Alec, de Magnus elhallgattatta, majd felkapta Max-et és besietett a kapun. Jace fél kézzel -ne feledjük, hogy a másik kezében, a fagyija egy már megolvadt változatát markolta- elővette a pólója alá felaggatott szeráfkardot, és elkezdett futni felénk.
-Hűha! Te aztán vonzod magad után a bajt!- mondta, és kihúzta a csizmájában található kést, amit gyorsan felém dobott.
Végre biztonságban érezhettem magam, noha a biztonságot csak ez a kis tőr szolgálta. A fiú, mint egy szőke tornádó pörgött, forgott a démon körül, közben sikerült neki pár csápot is lekaszálni.  A végtagok, viszont- legnagyobb örömünkre- levágás után azonnal vissza nőttek, majd egy pillanat múlva Jace már a szörny rabságában találta magát. Egy bugyuta, röhejes ötlettől megiramodva, felpattantam a szörny hátára, közben kikaptam a finomságot a meglepett kedvesem kezéből, és belenyomtam a szörny hatalmas nyálkától ragadó szemébe.
-Ahgrr, a szemeeeem!- Ordította a démon, majd rángatózni kezdet, én pedig próbáltam leugrani a szörny hátáról.
-Az angyalra!- érkezett meg Alec, Simonékkal együtt.- Te meg mit csinálsz ott?- kérdezte.
-Ne velem foglalkozz!- mutattam „Sofie néni” szemére, ragacsárban úszva.-Vágj!
Szerencsére megértették, majd árnyvadász barátaim lemérték végső csapásukat a démonra. A szörny ordított, és hánykódott, amitől én hamarosan az aszfalton találtam magam.
  *
-Azt hiszem, hogy beütöttem a fejem. -motyogtam.
-Jól vagy?- nyújtotta felém mocskos kezét Simon.
-Köszi. Hogyan áll a néni?- kérdeztem.
-Hát már nem igazán lehet néninek nevezni.-mutatott kuncogva Simon a ragacstócsára.- Hogy jutott eszedbe?
-Mármint?- kérdeztem.
-A fagyi.- Simon most már nevetett.
-Fogjuk az árnyvadászösztönre.-vigyorogtam.-Hol van Jace?
-Alec és Izzy segít neki kiszabadulni a  ragacsból.
*
-Miért nem szabadítottál ki?- szegezte nekem a kérdést Jace.- Simán elbántam volna vele ragacs nélkül.
-Ajándék lónak ne nézd a fogát!- mondtam. – Csak megvédtelek. Megint.
-Igeeen? De a ragacstól ki véd meg?- válaszolta a fiú, majd kergetni kezdett.
-Apúú!-szaladt oda közben Max Alechez.
-Max, ne öleld meg apucit, mert büdös!-kiáltotta Izzy.
-Mint, ha te nem lennél az.- vágott vissza Alec.
- Ohh  angyalok és démonok Alexander! Borzasztó szagot árasztotok. Menjetek fürödni!- jelentette ki Magnus, miközben beterelt minket az Intézetbe.
-Nem szoktál még le arról, hogy ne hordj fegyvert a ruhád alatt?- Tudakoltam a bejáratnál Jace-től.
- Reggel előre éreztem, hogy történni fog ma valami.- mosolygott.
-Pszichopata...- jegyezte meg a hátunk mögött Simon.