Árnyvadász történetek

Fagyi 2

Sofie néni fagylaltozójában találkoztam Simonnal és Izzy-vel. Egy asztalnál ülve osztoztak egy darab jégkásán.

-Helló!- köszöntem.

-Szia!-felelték egyszerre.

-Mizu?- kérdezte parabataim.

-Max megkívánta a fagyit, ezért jó keresztanyjaként veszek neki. Izzy, délután átjönnél segíteni a ruhaválogatásban? Holnap előadást kell tartanom az Akadémián.

-Persze! 3 körül jó lesz? Még el kell intéznem pár dolgot.-mondta Simon felé fordulva.

-Rendben.-vigyorogtam, majd beálltam a sorba.

-Egy gombóc hupikéket kérek!- mondtam, rámutatva a szóban forgó fagyira.

Persze, adom. Egy dollár lesz.- mondta dideregve Sofie néni.

-Rosszul tetszik lenni?- kérdeztem.

-Nem gyermekem, csak kicsit fázom a hűtött szobában. Segítenél kihozni a hozzávalókat a fagylaltgéphez?

-Szívesen segítek, csak elviszem ezt a fagyit a barátaimnak.

-Nem! Most kell segíteni!- kiáltott az öreg eladó.

-Rendben, megyek.- egyeztem bele gyanakodva.

Beléptem a hűtőszobába. Ekkor Sofie néni szólalt meg a hátam mögött (sajnálatomra) nem evilági hangon.

-Árnyvadász. Nem avatkozhatsz bele a terveim alakulásába!- fröcskölte a démon.

-És én csak egy fagyit akartam venni.- morogtam. -Hova lett az igazi Sofie néni?

-Szerinted hova?-kérdezte démon-néni és rámutatott a hasára. A tornacsukámban elrejtett irónomhoz akartam nyúlni, de a szörnyeteg gyorsabb volt nálam. Nyúlánk, gusztustalan csápjával megszerezte a rúnaalkotómat fegyvertelenül hagyva engem. Árnyvadász-érzékeim bekapcsoltak és a következő nyálkás végtag elől már sikeresen el tudtam ugrani. A szörny háta mögött megláttam az egyetlen kiutat, amellyel ki tudtam volna terelni a harcot egy nagyobb helyre.

-Hé, polip!- lengettem meg a karom a fejem felett.- Nem tudnál egy kicsit távolabb csúszni?- kérdeztem az ocsmányságtól. A démon-gondolkozás ismereteimben ma sem csalódtam, mivel a démon, kérésem fordítottját, az előre nyomulást választotta. Pont maradt egy Clary-nyi hely a fal és a gonosz teremtmény között. Magamban kértem az angyalokat, hogy most segítsenek, vagy soha. Hármat számoltam, majd villámgyorsan elindultam megcélozva a rést, és szerencsémre sikeresen átjutottam. Majd kihasználva a démon meglepettségét kifutottam a fagylaltozóba.

-Clary!-kiabálta Simon.

-Nézz hátra!- figyelmeztettem.

-Uh. Ez szörnyű.- jelentette ki undorodva Izzy.

-Hah! Azt elhiszem.-kiáltottam, majd mindhárman kiszaladtunk az utcára. Remélve, hogy a démon lassabb nálunk.

Sajnálom, hogy nem tudtam előbb elhozni a kövi részt, és, hogy nagyon rövid lett. :(

Mostanában nagyon elfoglalt vagyok, de próbálom hozni a részeket! :)