Árnyvadász történetek

Egy forgalmas nap

A történet spoileres lehet Cassandra Clare, Éjfél Kisasszony című könyvére. 

-Egy, kettő, három. Aki bújt, aki nem, megyek! -számolt vissza Julian. A fiú Tavvy-t kereste. Szeretett játszani a kisfiúval, hiszen addig se kellett saját problémáin gondolkodnia. Éppen elhagyni készült Ty és Livvy szobájának ajtaját, amikor csörömpölést hallott. Csendesen odasurrant, majd a kilincsért nyúlt. Ekkor kivágódott az ajtó.

Emma kiviharzott a szobából, de egy jajveszékelés hallatán megállt. Visszanézet, majd meglátta parabataiát, akinek orrából vér folydogált.

-Göszöböm. Bost behetek irabdzét csibnálni. -motyogta, az orrát fogva Jules.

-Ó, sajnálom! – kért bocsánatot a lány. -Máris hozom az irónom.

-És ébn abdig bit csibnáljag?

-Menj be! Livvy majd hoz egy törlőrongyot. -sarkon fordult és elszaladt a szobája irányába. Nem tudta, mit kereshetett a fiú az ajtóban, hiszen fél órával ezelőtt még a műtermében festegetett. Emma mindennél jobban kedvelte, amikor parabataia színnel töltötte meg a sarokban porosodó festővászonokat főleg, ha ő szerepelt rajta. Bármennyire is szerette ezt a gondolatot, többé nem merte felidézni magában. Egyszerűen nem tudta beleverni a fejébe, hogy két parabatai nem létesíthet szerelmi kapcsolatot. Ezért is szövetkezett Markkal, a Blackthorn család féltündér tagjával. A tejfölszőke srác megígérte, hogy a pasija lesz egy ideig. Emma reményei szerint addig, amíg Julian rá nem un, és nem keres valaki mást, akit sokkal jobban megérdemel, mint őt. Felkapta az ágyán heverő irónt. Kifelé menet majdnem beleütközött Tavvyba.

-Nem láttad Julest? Bújócskáztunk, de ahelyett, hogy megkeresett volna, inkább elbújt. -morgolódott a kisfiú.

-Ty és Livvy szobájában van. Véletlenül bevertem az orrát. – nevetett a lány. Ketten elsétáltak az ajtóig. Mark közeledett feléjük. A szíve tehetetlenül megdobbant, mikor a fiú kezébe tette a kezét, és együtt bementek a szobába. Talán Emma mégis megtalálhatja a boldogságát valaki más mellett? Vagy ez csak az ijedség jele volt? Parabataia tekintete Emma arcáról azonnal a keze felé terelődött, majd elsötétült.

-Bégre! Bár aszt hibten, hogy beb jössz. -morgolódott a kötése orrú fiú. -Tabby bocsi. Leggözelebb be leszel a hunyó. -nézett a kisöccsére gyengéden. Emma irigykedett a kisfiúra, mert rá soha sem haragudott Jules, nem úgy, mint a lányra. Mostanában akárhányszor Mark társaságában volt, érezte a fiú szurkáló tekintetét, és sajnos ez ellen nem tehetett semmit, hiszen ő akarta így. Ezért volt együtt a féltündér fiúval, és ezért feküdt le minden nap keserű gondolatokkal. Hiányzott mellőle Julian melegsége, ahogy átkarolja és búgó hangja, mellyel jóéjszakát súg a fülébe.

-Aggor valagi begyógyítja az orrob, bagy így barad? -kérdezte a fiú, egyáltalán nem búgó hangon.

-Szerintem maradhatna, így különlegesebb a hangejtésed. -válaszolta Ty, aki ikertestvére barna fürtjeivel játszadozott.

-Ja, bint egy tagnyos gisfiúnag.

Megyek. -Emma végre elmozdult kedvese mellől, és a fiú elé térdelt, így Julian belenézhetett a csodaszép, karamell színű szemekbe. A lány a nyakához illesztette az irónt. A jel egy ideig még világított, majd elfehéredett.

-Készen is vagyunk. Pik-pakk és eltűnik. 

-Végre. -szimatolt bele a levegőbe. Már csak egy kicsit sajgott az orra. Ekkor megcsördült a telefonja. Magnus sms-t küldött neki. A boszorkánymesterrel először a Sötétek Háborúja idején találkozott, de közvetlenebb kapcsolat csak Max örökbefogadását követően alakult ki közöttük, hiszen Jules sokat segített neki és Alecnek a gyermek nevelésében.