Remèny

2. rész Ballagás 2/2

"Feltűztem a hajam és már indultunk is lefelé."

Mivel magassarkú volt mindkettőnkön, ezért majdnem elestünk a lépcsőn, és elkezdtünk nevetni.
Eközben  a hátunknál lefelé siető lány hirtelen lefékezett, és elkezdett ránk kiabálni.
-Hé! Nem akarnátok haladni?! Éppen lefelé tartok, ha nem látnátok!-mondta kényesen.
Mi csak tovább nevettünk, mert nem igazán érdekelt minket...
-Hát, ha nem mentek, akkor én majd segítek!-suttogta gyanús mosollyal.
Ebben a pillanatban hátulról meglökte Diánát, és gyorsan hátralépett, mintha csak megbotlott volna Diana.
Diana előre esett és elkezdett vérezni az orra.
Hátrafordultam és adtam Szárának egy pofont.
-Te normális vagy Sara??!-üvöltöttem rá.
-Miért? Én nem is csináltam semmit!-szólt már elég kényesen.
-Láttam! Nem kell hazudnod!
Ekkor lesétált a lépcsőn, és Diana fülébe súgta:
-Örülj, hogy csak ennyit kaptál!-majd gúnyos mosollyal elsétált.
-Jól vagy?-kérdeztem aggódottan, majd felállítottam.
-Hát...asszem.-mosolygott rám. Még szerencse, hogy van egy ilyen barátnőm!
Rámosolyogtam.
-Gyere menjünk!
-Oké.-válaszolt mosolyogva.
-Gyertek lányok! Álljatok ide!-szólt egy ismerős hang, majd oldalranéztünk, és odaszalladtunk...jobbanmondva tipegtünk.
A tanárnő volt az.
Amikor mindenki megérkezett, elkezdődött az ünnepség.
-Mindenkit köszöntök a 2016/2017-es tanév, tanévzáró ünnepségén! Kezdjük az ünnepséget a kettő egyik legügyesebb ballagóinkkal! Jessica Pinkworld-el, és Diana Snowflower-el!
A kezével intett nekünk és odafutottunk. Odaadták a mikrofont, és elkezdtük a verset.
Mikor elmondtuk, nagy tapsot kaptunk és visszaálltunk a helyünkre.
A szemem sarkából néztem Szárát, aki éppen az igazgatóúrral beszélt.
-Rendben Sara! Megteszünk mindent amit tudunk!-mondta az igazgató.
-Tessék???-suttogtam magamban.
-Hm?-értetlenkedett Diana.
-Nézd!-mutattam Szárára és az igazgatóra.
-Aha...júúúj.
-Közeledik! Fordulj el!-idegeskedtem.
-Diana, Jessica! Kérlek gyertek velem!-mondta kissé mérges tekintettel.
-I-i-igen igazgatóúr!-mondtuk dadogva és idegesen.
Mikor bementünk az igazgatóiba, leültünk.
-Nos lányok...Sara azt állítja, hogy mikor mentetek lefelé a lépcsőn, akkor megkért titeket, hogy menjetek. Aztán Jessica megpofozta és elkezdtetek nevetni! Igaz ez?-kérdezte.
-Nem, igazgatóúr! Nem igaz!-biztosítani próbáltam.
-Tessék?? Dehogynem! Van rá bizonyítékom!-kiáltott Sara.
-Há????-nyavajogtam. Honnan lenne bizonyítékod??
-Például ez!-mondta, majd oldalrafordította a fejét és az arcára mutatott, ahol egy óriási piros karika volt.
-Tényleg Sara? Akkor ez mi?-majd rámutattam Diana orrára, ami még mindig kicsit vérzett.
-Ö...ö...igazgatóúr! Higgye el nekem, megpofozott!-mondta már majdnem sírva.
-Az igazgató nagyot nézett, és nem tudott minket nagyon követni.
-Igazgatóúr! Elmondom hogy volt!-mondtam nyugodtan.
-Halljam Jessica!-mondta ő is.
-Úgy történt, hogy éppen jöttünk lefelé a lépcsőn és kacagtunk. Aztán Sara ránk kiáltott, hogy nem akarnánk-e gyorsabban menni, csak durvábban. Mi tovább nevettünk, és ő előre lökte Diánát, majd úgy tett, mintha nem csinált volna semmit.
Majd hátrafordultam és adtam neki egy pofont, de nem nagyot! És elment. Így történt....uram.
-Várj egy kicsit Jessie! Nekem azt súgta a fülembe utánna, hogy örüljek, hogy csak ennyit kaptam.-mondta halkan Diana.
-Sara!! Nem szégyenled magad? Itt nem erre tanítjuk a gyerekeket!-mondta az igazgató.
-Uram! Ők hazudnak! Tényleg!-mondta dühösen és ordítva.
-Hm...Most kinek higgyem el?-értetlenkedett.
-NEKEM!!!!!!!!-már szinte kiabált Sara az igazgatóra.
Ezt nem hiszem el!!! Mindig csak azoknak a hazugoknak van igazuk nekem meg egy csepp se! Már unom! Igazgatóúr!-folytatta-Elvárom, hogy adjon azoknak egy igazgatói megrovást!-majd ránk mutatott.
-Sara...Remélem te is egyet értessz azzal, hogy az igazgatói megrovás a tiéd!-mondta teljesen nyugodtan.
-MICSODA????!!!! EZT NEM TEHETI! ÉN SARA SHOPPINGQEEN VAGYOK! Velem ezt nem teheti!
-De igenis megtehetem!-mondta.
Kérem a tájékoztató füzeted!
Sara odaadta, majd elpityeredett.
-Sajnálom...Sajnálom lányok, igazgatóúr.
-Hát...nem baj.-mondtuk kórusban Diánával.
-Nem baj, de remélem máskor nem fordul elő!-mosolyodott el az igazgató, majd becsukta a tájékoztatót és visszaadta.
-Köszönöm! Nem fog!-mondta Sara mosolyogva.
Mindenki mosolygott, majd kimentünk a szobából.
Visszamnetünk a többiekhez, és folytattuk az ünnepséget. Késő délután az udvaron lufieresztés volt. A mi sulinkban ez természetes. Aztán búcsúvacsora, amit a nállunk egy évvel kisebbek terveznek. Majd végül vacsi után bankett volt. Diánával elsírtuk magunkat. De jó volt! Este hazamentem 19:00-kor. Jó kis nao volt.

Hellooooo!! 😘 Itt a 2. rész! 👆👆 Rem. jó volt! 😃 Kövi rész vagy holnap, vagy jövőhétvégén jön! Addig is beyyyyy! 😘😘😄