Remèny

1. rész Ballagás 2/1

Reggel felkeltem, és mindent szokásosan-mint minden reggel-megcsináltam.
Az a különbség, hogy ma van az utolsó napom az általánosban, és szeretném magamat adni az utolsó napon! Szóval, megágyaztam, aztán elmentem a szobámhoz közellévő fürdőszobába, majd belenéztem a tükörbe.  Ledöbbemtem! Kacagtam egy jót magamon, mert úgy néztem ki, mint egy boszorkány! Gyorsan megfésülködtem az új, pink fésűmmel, amit ballagásomra kaptam. Nagyon szeretem! Kedvenc fésűm! Mikor készen voltam a fésülködéssel, megmostam a fogam, majd megmosakodtam.
Visszamentem a szobámba, és felöltöztem
Felvettem egy hosszú fehér farmert és egy piros selyem anyagú félvállas pólót, és egy convers cípőt vettem fel a ruhához. Lementem a konyhába. Anya és apa már ott ültek az asztalnál, és rám vártak.
-Jó reggelt!-köszöntem, kissé fáradtan, mivel 5:30-kor kellett kelnem.
-Szia drágám!-mondták szinte kórusban.
-Gyere! Ülj le kicsim!-hívott maga mellé anya.
Odasétáltam az asztalhoz, és leültem anya mellé.
Megettem anyáékkal a pirítóst, majd felmentem a szobámba, hogy összepakoljam a táskám.
Ekkor jött egy üzenetem.
Ki lehet az? Az osztálytársam volt az, Diana. Felvettem a telóm, és elolvastam.

Diana: Szia Jessie! 😘 Talizunk a buszmegállónál?

Én: Szia! 😍 Persze! Onnan együtt megyünk a suliba. 😉

Diana: Oké! 😙 Szia!

Én: Sziaa! 😘

Letettem a telefont az éjjeli szekrényemre, és folytattam a pakolást. Mikor készen lettem, gyorsan megnéztem az időt.
6:30. Oké... 15 perc amíg elsétálok a buszmegállóig, aztán kb. 30 perc amíg odaérünk a sulihoz közellévő megállóhoz. Onnan megint csak 15 perc az út a suliig. Hm... Sietnem kéne. Elindultam kifelé, de drága nővérem, Anna, megállított.
-Hé! Állj csak meg kisasszony!-állított meg.
-Ájh. Mit akarsz? Sietnem kell a buszmegállóhoz!-mondtam neki, és próbáltam eltolni az utamból.
-Valamit nem felejtettél el?-kérdezte, majd kacsintott, és a kezembe nyomta a telefonom. Sok sikert az utolsó naphoz.
-Ooh, ténlyleg! Ha ha! Köszi!-nevettem erőltetetten.
Erre kaptam egy mosolyt.
Visszamosolyogtam.
-Na siess, mert elkésel!
-Okéé, szia!-köszöntem el tőle.
-Szia!-kaptam válaszképp.
Kimentem és elsétáltam.
Elindultam a nyári napsütésben, madárcsicsergésben...
Már ott álltam a megállónál és vártam a buszt. Abban a pillanatban megláttam egy felém futó, barna hajú, zöld szemű lányt. Odafutott hozzám, majd átölelt.
-Jessie!!-kiáltozott.
-Diana!-kiáltottam nevetve.
Mindketten elkezdtünk nevetni, és pont megjött a busz.
Felszálltunk és odaadtuk a jegyeket.
Leültünk egy kettő személyes üléshez, és beszélgettünk.
-Tök jó a ruhád!-néztem rá a szerkójára, ami tényleg jól nézett ki!
Lila pólóban volt, kék farmerben, és ugyanolyan convers-ben, mint én, csak lilában, mert tudni illik, Dia kedvenc színe a lila!
A pólóján volt egy piros szív, amibe belevolt írva, hogy "Love".
-Köszönöm! A tiéd is!-mutatott a ruhámra.
-köszi.
Egész úton  beszélgettünk.
Mikor odaértünk, leszálltunk és mentünk is a suli felé.
Kb. 15 perc volt amíg odaértünk.
Bementünk az iskola kapuján, és láttuk, hogy a diákok, csapatostól sétálnak az suli előtt.
Besétáltunk a suliba, és felmentünk a terembe. Szerencsére nem volt ott senki. Lepakoltuk a cuccainkat, és visszamentünk a földszintre. Az aulában észrevettük az ofőt és odafutottunk hozzá.
-Jó napot!-köszöntünk kórusban Diával.
-Sziasztok gyerekek! Hoztátok az ünneplőket?-kérdezte tőlünk.
-Igen!-mosolyogtunk.
Akkor jó!-mosolygott vissza.
Menjetek fel az osztályba, mert fél óra múlva kezdődik a tanévzáró ünnepség!
-Rendben van!-mondtuk, majd elszaladtunk.
Fent az osztályteremben kiszedtük a ruhánkat, és átöltöztünk. Én egy fekete háromnegyedes szoknyát és egy fehér blúzt, Dia ugyanígy.
Feltűztem a hajam, és indultunk is lefelé.

Sziasztook! 😘 Itt az első rész!👆👆 Rem. tetszett! 😘 Ma vagy hopnap jön a kövi! 😍😘 Addig is bey! 😘