Augusztus 27.(vasárnap)
Ma szokásosan keltem. Ami nálam azt jelenti kócos haj karikás szemek. Ekkor meg semmit se selytettem hogy ez lesz életem legjobb napja. Nagy nehezen feltápászkodtam majd a szekrényemhez mentem. Kivettem egy fekete csőnadrágot és bordó haspolót. Fogtam a cuccaimat és bementem a fürdőbe.
Megmostam az arcom majd a fogamat. Mikor ezzel kész lettem kifésültem a hajam majd tettem fel egy natúr sminket ami szempillaspirálból és szájfényből állt. Utána magamra húzztam a ruhákat. Nem volt kedvem enni ezért inkább fent maradtam a szobámba.
Lefeküdtem az ágyra és bámultam a plafont szinte minden napon ezt csinálom. Egy idő után meguntam és elkezdtem nézelődni majd a sarokba megláttam a gitáromat amit már vagy 1 éve nem használtam. Felálltam és oda mentem megfogtam majd elkezdtem leporolni hiszen ennyi idő során nem is csodálkozom, hogy több mint fél óráig keletett törölgetni. Mikor befejeztem elkezdtem játszani a kedven számomat Shawn Mendestől a Mercyt. Annyira beleéltem magam hogy nem is vettem észre mikor valaki vagy valakik bejöttek. Csak akkor mikor befejeztem a számot mert akkor valaki elkezdet tapsolni. Egyből felkaptam a fejem egy olyan 35-40év körül járható nőt láttam aki csak mosolygott rám én meg csak lehajtottam a fejem. Soha senki még apukám se halott gitározni.
-Jaj nagyon sajnálom hogy megzavartalak. Nem akkartalak megijeszteni. Amúgy Gina Dallas vagyok de csak nyugotan hívj Ginának.-mondta kedves hangnembem erre rá mosolyogtam.
-Üdvözlöm vagyis szia és nem haragszok csak soha még senki sem halott gitározni. Amúgy Alexandra Smith.-mondatm mosolyogva.
-Amúgy hogy-hogy itt vagy?-kérdeztem kissé furcs arckifejezéssel.
-Csak örökbe akkarok egy gyermeket fogadni de úgy láttom már megvann.-mondta és rámkacsintott. ATYAÚRISTEN!!!
Végre elmehetek inen.
-Én?-kérdeztem izgatottan.
-Igen te.-mondja mosolyogva mire azonnal felpattantam és jó szorosan megöleltem amit egyből viszonzott.
-Köszönöm.-mondtam mikor már elengetük egymást.
-Semmiség. Na de most megyek el intézni a papírokat és szerintem holnap már otthon leszel.-mosolygott rám viszonoztam ezt a gesztust. Mikor kiment el sem hittem hogy végre elmehetek inen. De ekkor rám jött a pánik. Mi van ha nem fognak szeretni? Vagy talán ki fognak tagadni? Úristen le kell nyugodnom mert a végén még szívinfartust fogok kapni annyira izgatott vagyok. Hirtelen nyilt a szobám ajtaja és Gina lépett be rajta és fülig ért a szája.
-Van egy jó hírem.-kezdi izgatottan.
-Mi az?
-Már ma jöhetsz!-mondja szinte már visitva.
-Úristen! Köszönöm.-szaladok oda hozzá és jó szorosan megöleltem.
-Na akkor kezdjünk pakolni.-mondja mire bólintottam.
-Amúgy lesz testvérem?-kérdezem mikor a böröndbe hajtogatjuk a ruhákat.
-Kettő is.-mondja mosolyogva.
-Hogy hívják őket?-kíváncsiskodtam.
-Cameron és Siera Dallas.-húú akkor lesz egy nővérem és egy bátyám akik valoszínűleg utálni fognak. Klassz.
-Nem fognak kedvelni.-motyogtam az orrom alatt de sajnos Gina meghallota.
-Ilyet ne is mondj. Szeretni fognak.-próbál nyugtatni
-Remélem.-sóhajtottam.
-Na készen is vagyunk.-mondja Gina mikor nagy nehezen sikerült behúznunk a cipzárt.
-Akkor indulhatunk is.
-Rendben.-vigyorogtam mint a tejbe tök. Megfogtuk a cuccokat majd Gina kocsija felé vettük az irányt. Mikor beszálltunk egyre jobban rám tört rám a pánik. Ezt Gina is észre vette.
-Nem lesz semmi baj.-mosolyog.
-Rendben.-fújtam ki a levegőt.10 perc múlva egy villa előtt álltunk meg vagy inkább egy hotel előtt. Szemem szám tátva maradt ezt Gina is észrevette és nemes egyszerűséggel kirögöt.
-Na gyere.-fogta meg a kezem és elkezdett befelé húzzni. Oda értünk a kaputelefonhoz ahol bepötyögte a kódot majd nyilt az ajtó. Előre engedet de a bejárati ajtónál megtorpantam és megvártam mig Gina ide ér. Gina megjött és kinyitotta az ajtót majd beléptünk az ajtón belűl még szebb mint kívűlről.
-Megjöttünk.-kiabálja fel Gina. Majd fél perc múlva egy lány szalad le visítva és a nyakamba ugrotott kicsit megijedtem ezért csak később öleltem gondolom ő lehet Siera.
-Szia Alexandra.-nyújtom a kezem mikor elváltunk egymástól.
-Én meg Siera.-fogadja el a kezem. Majd hangokat hallotam a lépcső felől igy egyből oda kaptam a fejem. Egy kócos barna hajú és barna szemű fiú jött le. Gondolom ő lehet Cameron. Mikor észrevett elkezdett rohani majd mikor leért megölelt. Nem tudom mi ez a nagy ölelgetés a családnál de mindenki ilyen.
-Szia Alexandra.-mondom.
-Szia Cameron de már úgy is ismersz.-legyintett. Mi van? Honnan a picsámból kelene tudnom hogy ki ő?
-Ööö nem tudom ki vagy.-mosolyogtam mert a legfontosabb az első benyomás.
-Húú akkor utálo vagy.-mondja ki dühösen. Mi miért lennék utálo? Meg egyáltalán mi van? És miért lett dühös?
-Mi miért lennék utálo? Egyáltalán nem tudom hogy miről beszélsz.-néztem rá furcsán. Cameron szólásra nyitotta a száját de Gina közbe szólt.
-Cam mennyj mutasd meg neki a szobáját mert biztos lepihenne biztos fáradt. Igaz?-nézz rám.
-Igen egy kicsit.-válaszolom félénken.
-Akkor gyere.-fogta meg a kezem Cameron és elkezdet az emelet felé húzzni.
-Engedj el.-nyávogtam mikor már a lépcső felénél jártunk.
-Fúúú gyere akkor.-engedte el a kezem és elkezdett felfele menni én meg követem.Mikor felmentünk benyitott egy szobába mikor meg láttam azt hittem ott helybe elájulok. Vajszínű falak gyönyörű barna bútorok egy hatalmas francia ágy. A szobából nyilt egy ajtó a fürdőbe egy pedig a gardróba.
-Ez gyönyörű.-nyögtem ki nagy nehezen.
-Tetszik?-kérdezi Cameron.
-Az nem kifejezés.-ugrok a nyakába. Várjunk miért ugrottam a nyakába? Mikor ez eszembe jutott azonnal elengettem.
-Úristen sajnálom nem tudom miért csináltam.-hajtottam le a fejem.
-Hé! Semmi baj húgi.-mondja mosolyogva. Most komolyan húginak hívott?
-Húgi?-kérdezem csípőretett kézzel.
-Igen.-mondja nevetve.
-Oké.-sóhajtottam.
-Holnap bemutatlak a haverjaimnak.-mondja fél vállról. Úristen és ha nem fognak szeretni? Vagy ha kitagadnak? Húú lekell nyugodnom!!
-Ööö szertintem ez nem jó ötlet.-mondom. Cameron arcáról meg lefagyott a mosoly.
-Mi? Miért?-kérdezi.
-Mert nem fognak kedvelni.-nézzem a padlót.
-Dehogynem. Mióta mondtam nekik hogy anyu örökbe fog fogadni egy gyereket az óta tiszta izgatottak.-mondja mosolyogva mire felemeltem a fejem.
-Tényleg?
-Halál komolyan.-mondja mire elmosolyodtam ezt viszonozta is.
-Köszi.-mondtam mire oda jött és megölelt egy kicsit meglepődtem de vissza öleltem.
-Na nekem mennem kell.-mondja mikor elengedett bólintottam majd kiment.Oda mentem majd elkezdtem kipakolni. Majd nem 2 óra hosszáig tartott mire kipakoltam úgy elfáradtam hogy szó szerint beestem az ágyba. 2 perc múlva már el is aludtam.
Álmomban:
-Gyere kicsim menjünk motorozni.-mosolyog rám apu.
-Jaj de jó.-öleltem meg. Majd megfogta a kezem és a garázshoz mentünk ahol kitoltuk a motort majd felvettük a sisakokat elindultunk. Hogy hova? Azt még mi se tudtuk hogy hova csak mentünk. Már vagy fél órája motorozhattunk mikor észre vettem hogy egy autó közeledik. Szólni akkartam de már késő volt a kocsi nekünk csapodott mi meg lesodrottunk az útról.
Álom vége.Levegő után kapkodva ébredtem. A hajam a homlokomra volt tapadva és tiszta izzadt voltam. Soha többet nem akkarom ezt álmodni. Ránéztem az órára hajnali 1 órát mutattot. Hogy tudtam ennyit aludni? Na mindegy. Vissza feküdtem és lehunytam a szemem sikerült vissza aludnom.
Sziasztok!
Ez lenne az első rész remélem tetszeni fog a storym! Kérlek nézétek el a helyesírási hibákat! A részeket megprobálom naponta hozzni de lehet hogy nem fog sikerülni!
Jó olvasást!

YOU ARE READING
Mig világ a világ! /N.G./
Fanfiction-Miért csináltad ezt velem?-kérdezem könnyeimmel küszködve. -Mert rájöttem nem szeretlek.-válaszolja érzelemmentesen. TÖRTÉNET KEZDETE:2016.október.22 Sok depresszió, szenvedés, fájdalom