Mig világ a világ! /N.G./

5.rész

Augusztus 30.(szerda)

Reggel arra kelltem hogy valaki ugrál(?) rajtam.
-Nem tudom ki vagy de most azonnal szálljál le rólam.-kiabálok a párnába.
-Az a nem tudom ki az Siera és kelljél mert elmegyünk vásárolni. 20 perced van!-jelenti ki majd kiszalad a szobából. Klassz. Hulla fáradt vagyok plusz mehetek vásárolgatni. Csodás. Na mindegy. Ki akkartam szállni az ágyból de a takaróba megbotlottam és egy óriásit estem. A puffanásra asszem Aaron szaladt be.
-Úristen jól vagy?-segít fel a földről.
-Igen csak fáj a kezem.-emelem fel.
-Te vagy a világon a legszerencsétlenebb!-mondja nevettve.
-Héé!-csapom vállba.
-Mi az? Én csak az igazságot mondtam.-teszi fel a kezét védekezés képp.
-De nem is vagyok szerencsétlen!-nyávogok.
-De egy kicsit.-nevett.
-Jó lehet.-addom meg magamat.
-Na láttod a nagy Aaron Carpenternek mindig igaza van.-vigyorog.
-Nem lehet hogy egy kicsit nagy az egód?-kérdezem szememet forgatva.
-Nekem! Soha!-teszi fel a kezét.
-Amugy mit keresel itt reggel tízkor?-kérdezem meg. Ezt tényleg nem értettem!
-Ja csak Cammel akkartam beszélni.-add szerinte értelmes választ.
-De hogy jutottál be?-értetlenkedek tovább.
-Van kulcsom.-mutatt fel egy kulcsott.
-Jaaaaa.-húztam el az a betűt.
-Alexandra már csak 5 perced van.-ordítja fel Siera.
-Hogy a kurva élet bassza meg magát!-káromkodok egy szép mondatott.
-Te assztán szépen beszélsz!-nézz rám elismerően Aaron.
-Tudom!De most szépen kimész hagy öltözzek fel!-lökdösöm ki a szobámból. Majd a szekrényemhez szaladok és kiveszem azt a ruhát amit ma szeretnék viselni:

Gyorsan fogtam a ruháimat majd egy fekete fehérnemű szetett és berohantam a fürdőbe. Hamar letusoltam majd magamra kapkodtam a ruháimat. A hajamat csak egyszerűen felfogtam. Sminkel nem sokat bajlodtam csak egy kis szempillaspirál és szájfény és kész is vagyok. Fogtam magam és lerohantam a konyhába. De ami ott fogadott összetört. Nash és egy lány épp nyálat cseréltek. Én hülye meg elhitettem magamal hogy nincs barátnője. Csak azt nem értem akkor mi volt az tegnap. Meguntam nézni őket igy köhögtem egyet mire mind ketten felém fordultak. Nem foglalkoztam Nash-sel odamentem és bemutatkoztam a lánynak.
-Szia Alexandra Smith vagyok.-mosolygok.
-Szia én meg Britani Wilson.-azt a kurva! Az a hang mint ha egy macska nyávogna. Amugy elég szép lány megértem Nash miért van ugy oda érte.

-Alexandra. Jó hogy itt vagy induljunk. Sziasztok!-köszön el Nashéktől.
-Császtok!-mondom flegmán. Nem is tudom mi idegesit jobban. Az hogy Nash tegnap még velem volt ,vagy az hogy elhitettem magamal hogy Nash viszonoza az érzéseimet? Mától számomra Nash halott ember! El kell felejtenem még ha a szívem szakad bele akkor is. Nem értem hogy van ilyen hatással az életemre. Fúhh muszály elfelejtenem!!! Mikor kiléptünk az ajtón nem bírtam tovább elsírtam magam. Rájöttem én szeretem őt!
-Héé, mi baj?-állit met Siera.
-Semmi.-probálom elfolytani a sírásomat de nem ment.
-Nem hagylak békén amedig el nem mondod mi a bajod!-jelentette ki határozottan.
-Nem értem Nasht!-fakadtam ki.-Tegnap még velem volt tegnap előtt pedig velem aludt.-hadartam el. Csak ekkor jutott eszembe hogy én mosr valotam be Sieranak mindent.
-Hogy mii?-vísit.
-Semmi.-indultam el de megfogta a csuklom és visszarántott.
-Nem most szépen elmesélsz mindent.-ül le egy padra.
-Muszály?-nyávogok.
-Igen.-mondja mire sóhajtottam egyet és leültem mele.
-Na az ugy volt hogy tegnap előtt itt volt Luke. Ő a legjobb barátom. Elmentem vele sétálni. Kicsit később jöttem mint amit Camnek mondtam. Kerestem Cameront de nem találtam sehol megnéztema konyhába ahol Nash volt ő azt mondta hogy mi van a barátod nem ismeri az órát erre én flegmáztam vele. Valahogy szóba kerültek a szüleim. Elmeséltem neki hogy mi volt velük de a végén elsírtam magam. Ő megvigasztalt majd valahogy megkérdeztem hogy alszik-e ott nálunk. Ő pedig azt mondta hogy igen. Másnap vagyis tegnap azt mondt találkozunk én meg igent mondtam. Jól éreztem magam bár párszor tett pár perverz megjegyzést. Ma meg egy kurvával csókolozik.-hadartam el.
-Ez 3 nap alatt történt?-kérdezi döbbenten.
-Igen.-sóhajtok.
-Na jó! Nem tudom mi van Nashel de az tuti hogy belezúgtál.-mondja mosolyogva.
-Nem is.-hazudok.
-Nekem ne próbálj meg hazudni.
-Na jó akkor lehet. De ő nem szeret.-szomorodok el.
-Menjünk vásárolni az fel fog viditani.-rángatja a karom.
-Oké.-sóhajtok.
____________________________________

6(!!!) órakor értünk haza egy csomó táskával. Siera annyi ruhát vett hogy kocsit kellet hívnunk. Én csak sulis cuccokat vettem meg egy cipőt:

Mikor beléptünk a házba az egész Magcon ott volt sajnos Nash is.
-Sziasztok.-köszön Siera de a táskáktól alig látszodot.
-Várj segítek.-szalad oda Matt.
-Köszi.-mosolyog rá Siera.
-Na jó én felmentem a szobámba.-jelentem ki majd indultam VOLNA a szobámba de valaki megfogta a csuklóm.
-Egész nap hívtalak,miért nem vetted fel?-kérdezi Nash.
-Mert nem érdekelt mit mondasz!-flegmáztam.
-Most beszélhetünk?-kérdezi reménykedve.
-Nem nekünk nincs mit megbeszélnünk.-mondtam majd kirántottam a kezem és felmentem a szobámba. Ott egyenesen az ágyba estem. Mit akkar mondani? Biztos azt hogy nem szeretlek és nem is foglak! Ha ezt mondaná még jobban összetörne. Valaki kopogott a szobám ajtaján amitől egy picit megugrottam.
-Gyere.-kiabálok ki.
-Szia.-jön be Aaron a szobába.
-Helló.-mosolygok nehezen.
-Miért nem beszéltél Nashel?-tér a lényegre.
-Mert nem szeretnék.-vontam vállamat.
-Oké de nem jössz le?-kérdezi.
-Minek? Ugy is csak te állsz velem szóba.
-Nem,a többiek is beszélgetnének veled csak te mindig itt vagy.
-Akkor menjek le?-kérdezem.
-Jó lenne.-nevett.
-Oké de akkor leviszel a hátadon?-nézek rá boci szemekkel.
-Jaj gyere.-nevett mire én a hátára ugrok.
-Nem vagyok nehéz?-kérdezem félve.
-Egyáltalán nem vagy nehéz.-mosolyog.
-Bizti?-kérdezem nyávogva.
-Nem.-nevett majd az ajtó fele kezdet menni. Majd le a lépcsőn ahol nagyon féltem. Igy vísitottam.
-Úr isten Aaron most azonnal tegyél le.-vísitok mire ő elkezd nevettni.
-Le fogunk esni. Aaronnn!-vísitok.
-Na már lent is vagyunk.-dob le a hátáról.
-Jól vagy?-kérdezi Cam.
-Aha.-állok fel.
-Na ha már mindenki itt van beszélgethetnénk.-mondja Daniel.
-Oké.
-Nekem jó.
-Mindegy.-hangoztak a válaszok.
Vagy fél óráig beszélgethettünk mikor megbeszéltük hogy mindenki elmegy aludni mert holnap iskola. Ahogy voltam ruhástól ugy estem be az ágyba. Szinte egyből elnyomot az állom.
____________________________________

Hi!
Hát ez lenne az 5.rész!
Remélem terszet!