Mig világ a világ! /N.G./

12.rész

-Gyere megmutattom hol van.-invitál beljebb......
Amint beértem Luke bevezetett a SZOBÁJÁBA ahol láttam Alexandrát feküdni LUKE(!!!) ágyán. Az arcára rá volt száradva a könnycseppek és tiszta sápadt volt. Ott álltam egy helybe és néztem azt a lányt aki miattam sírt, aki csalódott bennem. Odaültem az ágy szélére és elkezdtem simogatni az arcát. Hirtelen elkezdett mozgolodni majd lassan kinyitotta a gyönyörű szemeit.
-Te mit keresel itt?-ül fel hirtelen.
-Alexandra én sajnálom kérlek csak hadd magyarázzam meg.-kérlelem.
-Nash mit magyaráznál ezzen meg??Saját szememmel láttam, hogy csókoloztok.Ezzen már nincs mit megmagyarázni.-mondja és hallotam a végen, hogy elcsuklik a hangja.
-Alexandra az egyáltalán nem úgy volt...épp hozzádtartottam, mivel segitettem anyának, pont a parba voltam mikor Trixi odajött és megcsókolt nem tudom miért de visszacsókoltam és ezt nagyon megbántam. Megtudsz bocsátani?-nézzek a szemébe.

Alexandra szemszöge:

-É..én most nem tudom, h erre mit mondjak visszacsókoltál. Figyelj Nash én nagyon szeretlek de nekem ez sok. Lehetnénk barátok!-mondom.
Legszívesebben megcsókoltam volna de nem tettem. Tudtam, h ez így lesz a jó. Pff. mekkorát tévedtem.
-Ezt akkarod?-legszívesebben rávágtam volna, h nem de tudtam, h ha nemet mondok akkor neki úgy jobb lesz.
-Így lesz a jobb.-keserű mosoly telepedik ajkaimra(ez nem tudom honan jöttxD szerk.)
-Öhm oké.-láttam rajta, h ez fáj neki de remélem hamar túl fog lépni rajtam.-És visszajössz?
-Igen.-nemtelt bele 10 perc cuccaimat össze. Elbúcsúztam Luketól majd haza indultam.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Nem telt bele negyed óra és már otthon voltunk. Nashel az út...hogyis mondjam kínos volt. Láttam rajta, h megviselte ami történ de akkor én mit mondjak. Tudom én mondtam, h legyünk barátok de én akkor is szerettem/szeretek. A szívem millió darabokra van törve. Nash jelentett nekem mindent. Igaz, h csak pár napja ismerem de nekem ő olyan mint másnak a levegő. Nem tudd nélküle élni. Pár percre nincs levegő meghalunk. Én Nasht egy életre elvesztettem és csakis az én hibámból. Legszívesebben odafordulnék hozzá és mindent vissza csinálnék kezdve azzal, h azt mondtam neki legyünk barátok. Az életem, a szívem újra romokba. De úgy érzem ez nem olyan mint amikor elvesztettem apát ez...ez rosszabb legszívesebben meghalnék. Bár ha meghalnék is senkinek sem hiányoznák. Mert egy senki vagyok.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Mikor hazaértünk megkaptam Camtől a leszidást majd bementem a szobámba. Amint felértem kitört belőlem a sírás. Bezártam az ajtót majd lecsúszta a térdeimet átfogtam a kezemmel és úgy sírt. Nem tudom miért egy kis hang sútogta a fülembe, h menjek be a fürdőszobáb úgy is tettem. Amint beértem a kisszekrényem felé vettem az irányt. Kinyitottam majd kivettem belőle a borotvámat és a földhöz vágtam. Így kiesett belőle a penge. Felvettem majd a borotvát vissza tettem a helyére. Leültem a kád szélére és csak néztem a pengét.
-Tedd meg.-sútogja egy hang a fejembe.
-De ez..ez nem rossz.-kérdezem.
-Nem így könnyebb lesz pár karcolás és kész.
-Rendben.-mondom majd a pengét az alkaromhoz tettem és végig húztam rajta egyszer. Hmm nem is olyan rossz. Ezt még megismételtem vagy tízszer utána abba hagytam.
-Ügyes vagy! Most ismételd utánam. Nem vagyok senki.
-Nem vagyok senki.
-Senki sem szeret.
-Senki sem szeret.-ezt már könnyezve mondtam.
-Ocsmány szörnyeteg vagyok.
-Ocsmány szörnyeteg vagyok.
-Ügyes vagy.
-Köszönöm.-suttogom. Ezek után már nem szólalt meg az a kis hang a fejembe. Lenéztem a kezemre amire rá volt száradva a vér. Rettenetesen fájt. Nem baj...megérdemlem. Felálltam lemosstam róla a vért, majd bekötöttem. Felvettem egy hosszú ujju fekete felsőt. Lemostam a kádszéléről a vért meg a padlóról, majd bementem a szobába és lefeküdtem. Nem telt bele tíz perc elaludtam.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Reggel mikor felkeltem 4:32 volt. Komotosan felálltam az ágyról, majd a szekrényem felé vettem az irányt. Kivettem belőle egy fekete térdnél szagatott nadrágot és egy fekete pulcsit meg a fehérneműt. Bementem a fürdöbe letusoltam levettem a kezemről a kötést majd felöltöztem. Kiléptem a fürdőből, majd fogtam a táskámat és lementem a nappaliba. Lefelé menet az órára pillantotan ami 7:00 mutattot. Jól elemennt az idő gondoltam magamba. Csak vállamat vontam és elindultam a lépcső felé. Mikor leértem mindenk ott volt Nash is, és engem néztek.
-Jó reggelt.-köszönök szinte suttogva. Nem tudom miért de alig van hangom.
-Nekedis.-köszönnek vissza. Hirtelen a tekintettem Nashre kaptam aki ott ült lehajtott fejjel és szeme alatt a fáradságot jelképező fekete karikák vannak. Nagyon sajnáltam mert ezt én tettem vele. Nem akkartam tovább ott lenni így a kijárat felé vettem az irányt. Már zártam volna be a bejárati ajtót mikor valaki elkapta azt a kezem amelyiket...amelyiket felvágtam.
-Auu.-sziszenek fel. Madison volt az aki elkapta a kezem, de mikor felsziszentem azonnal elengette.
-Alexandra úgye nem..??-kérdezi suttogva.
-Figyelj menjünk és mindent elmondok.-mondom neki.
-Rendben. Fiúk elmentünk.-kiáltja el magát Madi.
-Én is megyek.-szólal meg Sierra.
-Rendben naa sziasztok.-köszönnek el majd kiléptünk az utcára. Elindultunk majd Madi hirtelen megállított.
-Alexandra mutassd a kezed.-oo ettől féltem.
-Öhm nem kell megmutattnom csak bevágtam és ezért jajgattam.
-Ja én meg most jöttem le a falvédőről na mutasdd.-nem tehettem mást így odanyújtottam neki a kezem. Felhúztam a felsőm ujját így egyből megláttak a vágásokat. Amint megláttak azonnal ráhuztam a felsőt.
-Úgye Alexandra ez nem ez amire gondolok.-szolal meg Madi és Sierra mögött..........

Sziasztok!!!
Visszatértem!!!
Hát ez a rész elége depisre sikeredet!!:(
Remélem megérte a várakozást!!!
Bye.:Evi😍❤