Josh szemszöge:
Tyler két napig csendbe volt.Maximum annyit mondott nekem hogy ,,Jó reggelt".
-Ty,miért vagy ilyen csöndbe? -kérdeztem úgy mint egy kisfiú,és hozzádörgöltem fejemet.
Tyler lelökte fejemet.Tyler elsétált tőlem.
-Mi a baj? -érdeklődtem.
-Tudod,semmi. -mondta Tyler,és odafutott hozzám.Ajkai egészen közel voltak hozzám.Végül összeérintette az ő száját az enyémmel.
-Na,már azt hittem itt hagysz -szóltam.
-Nyugi,nem foglak.
-Naa ,babe,ne harapd a szám mert ez fáj..
-Shh -rakta az ujját a számhoz.- Majd én tudom mit csináljunk.
Leültünk a kanapéra.Ott smároltunk.Csörgött a telefonom:
-Tyler,felvegyem?
-Öömm,ki az?
-Ismeretlen szám.
-Hát vedd fel,de attól még folytatod velem a smacizást?
Felvettem a telefont:
--Itt Josh Dun.
-Jó estét kívánok! Meg szeretném interjúvolni magát és Tyler Josephet.
Egyből letettem a telefont.Közbe néztem: 56 nem fogadott hívás?!
Minek akarnak minket ennyire interjúvolni?!
-Na ki volt az?
-Valaki meg akart hívni egy interjúba.
-És ugye nem fogadtad el?
-Nem.
-Oké,de folytassuk amit csináltunk!
-Hallod? Mi ez az üvöltözés? Felkelés van?
-Amerikába felkelés! Ne röhögtess már,daddy.
Tyler szorosan megölelt,és megcsókolt.
-Tyler,bazdmeg,itt dübörögtetnek az ajtónkon! Hallod ezeket a puskalövéseket?
-Nem is. -és kezdte lehúzni gatyámat. -Gyere,szexeljünk egyet.
-Nem most van a szexnek az ideje! -rántottam le kezét a boxeremről.
Betörték az ajtónkat.Mi gyorsan felszaladtunk a teraszra.
-Tyler, készen állsz?
-Én itt nem fogok kiugrani!
-De muszáj!
-Akkor ugrok én.Majd elkaplak,nyugi.
Leugrottam.Egy kicsit fájt,de nem volt vészes.
-Ugorj!
-Ugrok.
-Na megvagy.Jobb mint bent lenni,nem?
-De.Futás ott jönnek a puskákkal!
Átszaladtunk Brendon házába.Hát mit találtunk? Brendon holttestét.
-Mi a fasz? -összenéztünk Tylerrel.
Ott voltak a felkelők.
-Futás innen,Josh! -kiáltott Tyler.
-Tyler,a lábad!
-Nincs semmi baj! Menj el,majd megyek utánad.
-Nem! -és ölembe kaptam.
-Várjál,ott van egy fegyver! -futottam Tylerrel a kezemben.
Mindenütt vér volt.Tylerrel megbújtunk egy háznál.
Szerelmem elkezdett sírni:
-Mi lesz ha nem menekülünk meg? Mi lesz ha meghalunk?
-Én itt leszek veled és megvédelek. -csókoltam meg.
-Le a fejeket! -szólt Tyler,és gyorsan lehúzta fejünket.
Könnyek jöttek le az arcomról.Tyler nyugtatóan mondta:
-Joshy,nyugi,túl fogjuk élni!
-Hallod,robbantottak! -mondtam kétségbeesetten.
Lépteket hallottunk.Iszkoltunk gyorsan az egyre közeledő hangtól.Lelőttem gyorsan a felkelőt.
Rózsaszín hajam a portól szinte szürkévé változott.Szakadt,koszos ruháinkról izzadságcseppek gyöngyöződtek.
Elhalkult minden.Végül tüntetők a hangos lépteikkel kezdtek jönni.
-Be kell öltöznünk.Ott egy halott,annak a ruháját vegyük fel. -mondtam.
Tudtuk hogy ez nem helyes.De csak a túlélésre,meg a szerelmünkre gondoltunk.
Beálltunk tüntetőként.Volt aki megütött a táblájával minket.Nagyon sok sebeket szereztünk.
Elkezdték a lázadók gyújtogatni a házakat.A miénket is felgyújtották.Az a sok emlék amit Tylerrel gyűjtöttem...Mind elveszett.
Sírtam.Nem bírtam visszatartani.Tyler megölelt,és azt mondta:
,,A másik házunkba majd még jobb emlékeket fogunk szerezni."
Késsel szaladt utánunk egy ember.
Sziasztok:) Itt vagyok az új résszel.Na, ez ilyen '56-os forradalom hangulatú xD
Remélem tetszett.Majd a következő rész szerintem lehet hosszabb lesz.
-Panni xoxo

ESTÁS LEYENDO
Would You Kiss Me,Josh?... (SMUT)
FanfictionTúléltünk mindent.Mindent kibír a szerelmünk. Okt.15 - jelen (saját felelősségre.felnőtt tartalom található benne,bocsi xx) ©joshleriasreal 2016