Nem tudtam elhinni amit Andy a száján ejtett ki pár perce.
Én? Vele? Egy árvaházban?
Lehetetlen.
Bár belegondolva. Itt voltam én is Londonban árvaházban.
De olyan kicsi lenne a világ, hogy ugyanazzal az Andyvel nézek most farkasszemet, akivel gyerekkoromban fogócskáztunk.
Nagy szemekkel nézek rá. Ő pedig csak engem bámul.
- Magam se voltam benne biztos ezidáig. Sokat beszélgettem Tommal rólad és ahányszor szóba jött, én kezdtem elhinni, hogy tényleg te vagy az.
- Én még most se vagyok biztos benne.
Andy ekkor előre lép és a fülembe suttog:
- Örökké és még annál is tovább.
Ellököm magamtól és a könnyeim elkezdenek folyni az arcomon.
Ez a mondat amit sose felejtek el.
Ez éltetett az árvaházi életem során, hogy sose adjam fel.
Ő az.
Andrew Biersack az, aki átvészelte velem az árvaház szörnyűségeit.
- Hogy tehetted? Azt mondtad visszajössz értem. Azt mondtad, hogy örökké barátok leszünk és sose választ szét minket senki.
Andy lehajtja a fejét és nem szólal meg.
- Tudod mennyi mindent kellett elviselnem miután elmentél? Reménykedtem benne, hogy visszajössz, de közben örültem is, hogy legalább te kijutottál és, hogy jó helyen vagy.
- Sajnálom Ana.
- Én is. Én is sajnálom.
Sebes léptekkel visszamegyek Tomhoz, elköszönök tőle és hazamegyek a kis házikómba, ahol végig gondolok mindent.
Andy
Sokáig vártam ezzel tudom, de meg kellett tudnia az igazságot.
Hiányzott. Nem is tudja mennyit gondoltam rá az évek során, hogy mi történhetett vele.
Sajnálom. Bár másképp alakult volna minden.
De most úgy érzem, hogy új fejezetet nyitunk az életünkben és mellette akarok lenni.
Nem engedem többé, hogy elmeneküljön.
Elmentem Tomhoz, de már nem találtam ott.
Kifaggattam a ház címéről ahol Ana lakik és amilyen gyorsan csak tudtam elmentem hozzá.
Nagyokat dörömböltem az ajtón, amíg ki nem nyitotta, de azon nyomban csukta is volna be, így a lábamat odatettem.
- Kérlek. Csak, hadd magyarázzam el.
Biccent és kinyitja az ajtót.
- 1 perc.
Bólintok és belekezdek.
- El sem tudod hinni, hogy mennyire hiányoztál abban az időben. Sokat gondoltam rád. Sok levelet írtam neked, de valahogy nem bírtam elküldeni neked. Féltem, hogy elfelejtettél vagy, hogy már nem is vagy ott. Fogalmam se volt semmiről és ezt nagyon sajnálom. De úgy érzem ezzel a véletlen találkozással 1 évvel ezelőtt és a mostanival egy új fejezetet tudunk nyitni. Szeretném ha az életem részese lennél. Kérlek ne menekülj előlem. Hisz én se futok sehova előled. Most már nem. De elfogadom a döntésed, bárhogy döntesz.
Lassan megfordulok, lesétálok a lépcsőn és elhagyom a házat.
***
3 napja, hogy ismét nem láttam őt. Ezek a napok mintha életem legnehezebb napjai lennének. Reggel megint a 'The Mode' újságot olvasom, ahol ismét meglátom az új képeit és az alattuk írt mondatot.
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
"Sose hittem volna, hogy egy régi barát ennyi idő után ilyen érzéseket válthat ki az emberből."
Rólam beszélt az újságban.
Ma nagy boldogsággal mentem dolgozni és rákerestem a cégre, ahol Ana dolgozik. Amint megtudtam a nevét rendeltem fehér rózsát. A kedvencét.
Küldtem hozzá egy kis üdvözlő kártyát is.
Pár óra múlva jött egy üzenetem:
Köszönöm! Holnap ráérek. El kell mondanom valamit. Puszi A
