Megjöttem a következő résszel. Próbálok most több rész írni, mert 2 hétig nem leszek:( Jó olvasást♥
Annabelle
Ezt nem hiszem el. Mit keresnek itt? Ha Andy kérdezni fog róluk megint mit fogok mondani? A legrosszabb pedig az, hogy mi van ha felismernek és idejönnek? Bár ettől nem nagyon kell félnem. Lassan már 15 éve nem láttak engem.
Félek attól, hogy Andy megtudja az igazságot és azt én nem akarom neki még elmondani, de úgy tűnik muszáj lesz, mert nem akarok neki hazudni.
- Ana? - lengeti a kezét a szemem előtt.
- Hm?
- Megjött a kaja.
- Ohh.
Lassan felemelem a villám, a késem és elkezdem enni a cordon bleu-m.
- Ez meg mi volt? - kérdezi Andy miután lenyelte a sajátját.
- Semmi.
- Ugyan Ana. Mondd el. Ez nem semmi volt. Rendesen lefagytál, ahogy megláttad őket.
Nem szólaltam meg.
- Oké én várok a válaszra. - ez volt az utolsó mondat amit mondott és ettünk tovább csendben.
Kívülről nyugodtnak látszottam, de belülről őrjöngtem.
Most mondjam el neki? Bár ő megértene, hisz neki a szülei is lemondtak róla. Legalább van egy közös pont az életünkbe.
Mikor már csak pár falat volt mindkettőnk tányérján kitörtem:
- Oké. Tudni akarod? - mondom hangosabban a kelleténél, de nem úgy, hogy mások is meghallják. - A szüleim 6 éves koromba egy elmegyógyintézetbe dugtak mert, hogy ha megérintek valakit, tudom, hogy most jó vagy rossz ember. Apám üzletfele átjött egyik este vacsorára. Kezet kellett fognom vele, mert, hogy ő nagyot lendíthet a cég bővülésében. Megéreztem, hogy nem jó szándékai vannak és ezt el is mondtam a szüleim. Nem hittek nekem. Hülyének néztek, hogy ezt én mégis honnan veszem. A vacsora végén nekem kellett körbevezetni az "üzletfelet" a lakásban, mert a szüleim elmentek egy kis süteményért. Mikor az anyámék szobájához értünk furán kezdett rám nézni a 30-as éveiben járó pasas. Felkapott és le-ledobott az ágyra. Meg-megerőszakolt. Mikor elment, elmondtam a szüleimnek és ismét nem hittek nekem. Egyre többször fordult elő, hogy azt mondtam az ügyfeleikre, ezek nem jó emberek. Sose hittek nekem. Pár héttel később a céget apámtól átvette valami nagy fejes és, mint kiderült néhány ügyfele is közrejátszott neki. Ekkor vert meg apám először. Elvittek egy intézetbe és ott hagytak. Nem találtak semmi rendellenességet velem kapcsolatban, haza akartak küldeni, de mivel nem adtak meg a szüleim semmi elérhetőséget, így elvittek egy londoni árvaházba ahol 18 éves koromig nevelkedtem, mert a nevelőszülők, akik örökbe fogadtak nekik csak a pénz kellett utánam. És igen itt éltem Londonban, mint te, csak mikor kijutottam az árvaházból elmentem Kaliforniába, mert akkor már tudtam mi akarok lenni és mindenem meg volt hozzá, hogy ingatlanügynök legyek. - mikor befejeztem ezt a hosszú történetet Andy köpni-nyelni nem tudott.
Felkeltem az asztaltól és felmentem a szobánkba. Pár perccel később Andy nyitotta ki az ajtót. A szemeiben nem láttam semmi megvetést, csak szomorúságot.
Odajött hozzám és leült mellém az ágyra és elkezdett mesélni:
- 4 éves voltam, amikor árvaházba vittek a szüleim. Nem tudtam hova megyünk csak egy kis papírfecnit szorongattam a kezemben, mint később kiderült a nevem volt rajta. Andy. Ennyit hagytak rám a szüleim, hogy a keresztnevemet legalább tudom és nem, nem tudom, hogy mi volt a vezetéknevem, mert nem emlékszem. És hogy miért dugtak árvaházba? Furcsa esetek történtek és mindegyiket rám fogták, mert, hogy én mindegyiknél ott voltam. Először felgyulladt az anyámék hálószobája, utána furcsa halálesetek történtek, ahol én már voltam. Tudom hülyeség, de így van. A szüleim ezért lemondtak rólam. Idézem: Nekünk nem kell olyan gyerek, aki a démon fia. Meghallottam, ahogy aznap lenn beszélnek a nappaliban. Akkor voltam utoljára "otthon". 12 éves koromban aztán jött Thomas és örökbe fogadott.
Meg se tudtam szólalni. Úgy tűnik mindketten elcseszettek vagyunk.
Ránéztem és most ő láthatta a szomorúságot a szemeimben.
Lassan odabújtam hozzá és átöleltem. Lefeküdtünk az ágyra és a fejemet a mellkasára hajtottam.
- Sajnálom. - suttogom.
- Én is sajnálom, ami veled történt. Nem lehetett könnyű.
- Neked sem. De ugye te nem hiszed azt, hogy őrült vagyok?
- Nem. Szerintem csak különleges képességed van. De arra kíváncsi lennék, hogy mikor velem találkoztál, akkor.. - nem hagytam, hogy befejezze.
- Na igen ez nekem is furcsa volt, mert nálad semmit se éreztem.
- Na ez tényleg furcsa. Lehet én is különleges vagyok.
- Persze. - nevetek.
- Végre mosolyogsz. - vigyorog.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Éreztem, hogy lassan elkezdek vörösödni, így nem néztem rá többször. Bekapcsoltuk a tévét és már csak annyira emlékszem, hogy valami romantikus filmnél kötöttünk ki.
Elkezdett lecsukódni a szemem és elaludtam Andy mellkasán.
