Light in the darkness |Andy Biersack|

11.

Sok késéssel de itt a következő rész, kis csavarral! Jó olvasást!♥

Annabelle

Világos van még, Tom alszik a széken, Andy mellettem szorosan ölelve csukott szemmel szuszog. Lassan kibújok Andy öleléséből, felülök az ágyban és végig gondolom az álmom.

Hogy álmodhattam én ilyet?

Amennyire csak tudok próbálok halkan kijutni a szobából, de pechemre Tom felébred és észrevesz.

- Hova mész? - kérdezi még kómásan.

- Csak egy kávéért. - füllentek gyorsan.

- Szerintem mindketten tudjuk, hogy nem oda indultál.

Lehajtott fejjel bólintok és odamegyek hozzá.

- Biztos vagy benne? - kérdezi hirtelen.

- Mégis miben?

- Abban, hogy kilépsz az életéből.

- Nem is ismersz, még is tudod mire készültem.

Erre csak egy mosolyt kapok.

- Őszintén? Fogalmam sincs. Bajt hoznék rá.

- Pont ugyanezt mondta ő is. Hidd el Ana, hogy jobb emberré teheted őt.

- De én pár hónap múlva visszamegyek Kaliforniába. Akkor mi lesz vele?

Erre nem kaptam választ.

- Mit csinált amitől ő rossz ember Tom?

- Tudod régebben belekeveredett ebbe-abba aztán nem tudott kimászni belőle. Még én sem tudom miket csinál, de azt igen, hogy kicsit sem legális dolgokat.

- Értem.

- Ana? Ne menj el búcsú nélkül tőle.

- Rendben.

Lassan odamegyek Andyhez megcsókolom az arcát és ezt suttogom "Vigyázz magadra".

Tom halványan elmosolyodik és bólint.

Hozzá is odamegyek és szorosan megölelem.

- Ne mondd el neki, hogy láttál lelépni. Vigyázz rá nagyon.

- Nem mondom és vigyázok. Örültem neked Ana.

- Viszlát Thomas!

- Hello Annabelle!

Kilépek a szobából és az üres folyosón végig gondolom az elmúlt pár hónapot.

Ejtek egy mosolyt és elhagyom a kórházat.

Az eső megint esik, mint mikor idejöttem.

Egy taxival visszamegyek a hotelba, kijelentkezek és elviszem a cuccaim. Andy cuccai már rég Tomnál vannak.

Én pedig lassan összepakolok.

Végig nézek még utoljára a szobában és becsukom magam után az ajtót. Leadom a kulcsokat a portán, elköszönök és lelépek.

Az utcára lépve már nem is esik az eső.

Gyorsan félre húzom a bőröndöm és tárcsázom a főnököm.

- Hello Bill! Itt Ana.

- Ana drágám. Milyen London?

- Nagyon jó. De sajnálattal kell közölnöm, hogy felmondok Bill.

- MICSODA??! ANNABELLE! TUDOD, HOGY EZ MOST NAGYON FONTOS. MIT SZÓLT EHHEZ MICHAEL?

- Vele már megbeszéltem és bár szomorúan, de elfogadta a döntésem. Átutalta a pénzem és pár mondat után felbontottuk a szerződést. Nagyon sajnálom Bill.

- Oké kislány semmi gond. Megoldjuk. Csak utazz vissza és elintézünk mindent.

- Igazság szerint nem kívánok visszautazni.

- Akkor itt is felmondasz?!

- Sajnálom.

- Nem tudlak rávenni, hogy maradj nálunk igaz?

 - Nem nagyon.

- Ez esetben jó főnök módjára elengedlek, de nagyon szomorú vagyok hisz az egyik legjobb alkalmazottam vagy.

- Tudom és tényleg nagyon sajnálom.

- Én is. Az itteni munkádért utalom majd a pénzt. Vigyázz magadra Annabelle.

- Te is Bill.

Leteszem a telefont és megkönnyebbülten felsóhajtok.

Elindulok a bőröndömmel az utcán és átgondolom mégis mit tettem.

Felmondtam 2 helyen is.

Életem legjobb és legfizetőbb állását hagytam ott, amire mindig is vágytam.

Mégis az itt eltöltött idő valahogy megváltoztatott.

Azt hittem nehezen fognak elengedni, de elfogadták a döntésem és most egy bőrönddel sétálok London utcáin.

Kikötök és drágább környéken és minél szebb házakat látok. Majdnem mindegyik eladó.

Végig sétálok az utcán és meglátok egy kisebb, de mégis modern házat.

A táblán lévő számot tárcsázva fél óra múlva itt is az ingatlanos.

Jól elbeszélgetek a hölggyel és mintha csak magamat látnám úgy akar rávenni a házra, de mindig kereszt kérdésekkel kontrázok, ami később szemet szúr neki:

- Hogy hogy ennyire benne van az ingatlan eladási szakmában? Már ha szabad tudnom.

- 1 órája mondtam fel egy kaliforniai cégnél és a londoni 'Endless Building Office' -nál.

A nő tátott szájjal néz rám.

- Mégis miért?

- Rájöttem, hogy más valamit szeretnék csinálni. - vonom meg a vállam. - De ha már a házaknál tartunk ez a lakás tetszik. Megveszem.

- Az ár is megfelel?

- Igen, ha egyből beköltözhetek.

- Mikor szeretne?

- Ha lehet most. -  nézek nevetve a bőröndömre.

- Elintézem a papírokat.

Bólintok.

1 óra papírhalom és a kifizetett összeg után, amit sikeresen levettek a bankszámlámról, már a saját lakásom hálójában aludtam.

Andy(1 órával ezelőtt)

- MÉGIS MI AZ, HOGY ELMENT? - ordítom és megint összetörök egy széket.

Forrt az agyam és nem bírtam lenyugodni.

- Az Andy, hogy szerintem elment. - mondja Tom.

- NEM AZ NEM LEHET. BIZTOS NEM HAGYOTT ITT. NEM TEHETTE. - mondom dühösen és készülnék megint összetörni valamit, de megérzek egy szúró érzést a jobb karomon.

Egy nővér állt mögöttem és bealtatózott.

A szemeim kezdtek lecsukódni és elaludtam.