Light in the darkness |Andy Biersack|

4.

Remélem ez a rész is tetszeni fog nektek. Jó olvasást!

Andy

Fáradtan indultam hazafelé. Azt hittem, hogy Anabelle még nem lesz a szobában, de tévedtem. Már a folyosón lehetett hallani a hangos zenét, ami a mi szobánkból jött. Lehúztam a kártyám az ajtón és amint beléptem a helyiségbe, nem mindennapi látvány fogadott. Ana az ágyon ugrált és énekelt a zenével.

Megszólítottam, de fogalmam se volt, hogy leesik miattam az ágyról:

- Anabelle?!

- Andy? - kérdezi meglepett és már a földön is volt.

- Jól vagy? - sietek oda hozzá.

- Aha, csak bevertem a fejem. - simogatja a fejét.

Nem tudom mi vezérelt rá, de odahajoltam hozzá és megcsókoltam azt a pontot, amit az előbb simogatott.

- Jobb? - kérdezem mosolyogva.

- Igen. - mondja meglepetten. - Öhm nekem mennem kell. Izé a gyógyszertárba.

- Minek mész te oda? - kérdezem röhögve.

- Gyógyszerért?! - kérdi fura fejjel, mintha hülye lennék, hogy nem tudom mi van egy gyógyszertárba.

- És ez most hirtelen ilyen fontos lett?

- Aha. - mondja és közben megy a táskájáért.

- Arra gondoltam, hogy vacsorázhatnánk együtt a hotel éttermében. Mit szólsz? - teszem fel a kérdést mielőtt lelép a "gyógyszertárba".

- Jó ötlet. 7-kor?

- Tökéletes. Majd itt fenn megvárlak.

- Oké. - mondja és már itt sincs.

Amint elhagyta a szobát levetkőztem és beálltam a zuhany alá. Jól esett, hogy a víz folyik le a testemen és ellazít.

Magamra kaptam utána egy fekete tréning gatyát és befeküdtem az ágyba tévézni.

Valami unalmas sorozat ment, de nem volt kedvem elkapcsolni, így csak bámultam értetlenül a készüléket, míg el nem aludtam rajta.

***

- Andy? Andy hallod? Kelj már fel. - rázogat valaki.

Lassan kinyitom a szememet és meglátom mellettem ülni Anabellet.

- Mi van? - kérdem bunkón, nyűgösen és visszacsukom a szemem.

- Talán, hogy negyed 8 van és éhes vagyok?

Hirtelen kipattanak a szemeim és felugrok az ágyról:

- Basszus tényleg. Na akkor gyere menjünk. - indulok meg az ajtó felé.

- Andy? Khm khm.

- Igen? - fordulok vissza az ajtóból. - Most akkor nem jössz?

- Nem akarsz előbb magadra venni valamit?

Lassan lenéztem magamra és megláttam, hogy csak egy melegítőnadrág van rajtam.

Ana elkezdett röhögni:

- A vacsora partneremmel, így nem mutatkozok és minden nő téged nézne.

- Talán zavarna? - kérdeztem vigyorogva.

- Igen, mert nyugodtan akarok enni és nem azt hallgatni, hogy megadod a számod, jaj de jó felsőtested van, biztos kondizol stb.

A kezdődő lelkesedésem alább is hagyott és csak bementem egy fekete farmerrel, cipővel és pólóval a fürdőbe.

Pár perc múlva már egymás mellett sétáltunk csendben.

Ahogy megérkeztünk az étterembe leültünk egy kétszemélyes asztalhoz és vártuk a pincért.

Néztük az étlapot és miután rendeltünk megtörtem a kínos csendet.

- Arra gondoltam, hogy ha már egy darabig szobatársak lettünk kicsit jobban megismerkedhetnénk.

Ana bólintott.

- Azt mondtad, hogy ingatlanügynök vagy. Hogy kerültél a szakmába?

- Nem tudom. Mindig is érdekeltek a házak és az volt az álmom, hogy én is szép házakat tudjak eladni. Na és te, hogy hogy tetováló lettél?

- Hosszú történet.

- Ráérek.

- Nos a nevelőapám álma mindig is az volt, hogy tetkókat csináljon, de nem volt hozzá tehetsége, így hát megvalósítottam neki.

- Ez szép tett. Na és a szüleid? Ha nem veszed tolakodásnak a kérdést.

- Ők lemondtak rólam 4 éves koromban és árvaházba vittek.

- Sajnálom. - mondja szomorúan Ana.

- Már a múlt. Tom nekem olyan, mintha a vérszerinti apám lenne.

- Igazad van. Végül is ő nevelt fel.

- Igen. Na és a te szüleid?

- Az én szüleim..- kezd bele, de felnéz, meglát valakit a hátam mögött és ledermed.

- Ana jól vagy?

- A szüleim most léptek be az étterem ajtaján. - mondja suttogva.

A szemeiben félelmet és dühöt láttam.