Az egész két fele

3.

Noriko legjobb barátja egy Ikizawa nevezetű srác volt. Ő már betöltötte a huszonegyet, valami könyvkiadónál dolgozott és retteneteseket tudott mondani. Szabadszájú srác, könnyelműen bánik a szavakkal, szeret viccelődni, de valahogy másképp csinálta, mint mi Nobuval. Előtte Noriko nem bújt annyira a bátyámhoz, nem csókolta meg, s Nobu sem simult hozzá, holott tisztában voltam vele, hogy Ikizawa tájékoztatva lett a kettejük kapcsolatának mivoltáról. Sokáig gondolkodtam ezen, de nem jöttem rá a viselkedésük okára, majd mikor a két idősebb fiú kiment dohányozni a helyiségből, odacsúsztam a bátyámhoz.

- Nem furcsa egy kicsit Ikizawa? - kérdeztem.

- De. Nem nagyon szeretem, mert mindent kifiguráz. Noriko szerint régen volt már barátnője, ami az agyára ment - tette hozzá nagy komolyan.

- Nekem még nem is volt, mégsem vagyok félbolond.

- Jó, de neked nem csak a saját kezed van - próbálta megértetni velem a dolog lényegét, én azonban kérdőn grimaszoltam. - Tudod, öcsi - kezdte és a fülemhez hajolt -, bár megdugni nem foglak, azért elég sokat számít, hogy néha közösen élvezzük a rejszolás örömeit. - Nevettem Nobun.

- Biztos - hagytam ennyivel rá. Vigyorgott a bizonytalanságomon, aztán lenyúlta a forrócsokimat és majdnem az egészet megitta. - Héééj! - szóltam rá. Kivettem a kezéből a poharat, letettem, s nekiálltam vele birkózni. Meg akartam csikizni, csak ügyesebb volt nálam.

- Ti meg mit csináltok? - kérdezte tőlünk a visszatérő Noriko.

- Majdnem megitta előlem a forrócsokimat! - panaszoltam továbbra is gyömöszölve a bátyámat, aki csak nevetett.

- Családi perpatvarba nem avatkozom - védekezett a srác, azzal helyet foglalt, kezébe vette a saját itókáját és azt szürcsölve figyelt minket. Ikizawa leült mellé, közel húzódott hozzá és feltett neki egy félhangos kérdést.

- Nem gondoltál még rá, hogy mindkettőt egyszerre ágyba vidd? - Ez volt az a kérdés, amiből megértettem, mire gondolt Nobu, mikor azt mondta, Ikizawa mindent kifiguráz. Döbbenten meredtünk rá mindhárman. - Csak egy ötlet volt - védekezett kuncogva, de egyikünk sem találta viccesnek az ötletét. A felvetése megölte a hangulatot, kínosan éreztem magam a közelében és mielőtt még megejt pár hasonló poént, úgy gondoltam, meglépek, ezért elköszöntem a bátyámtól és Norikotól, kifizettem a cech rám eső részét és haza indultam. Nobu kedvesétől hamarosan kaptam egy üzenetet: "Ne haragudj, Ikizawa néha ízléstelen viccet csinál dolgokból.". Ezt észrevettem, gondoltam magamban. Nem volt szimpatikus az idősebb srác, ráadásul ahogy a metróra vártam, pechemre megjelent mellettem. Sandán felnéztem rá, mire lecsüccsent mellém. - Noriko nem elég perverz - kezdte. - Nekem tuti eszembe jutott volna már megkérdezni az ikerpár másik felét, nincs-e kedve egy hármashoz. A legkézenfekvőbb.

- Amit mondasz, az szörnyen modortalan, ezért fejezd be! - kértem meg határozottan, s tüntetően félrefordítottam a fejemet is.

- Te a lányokra buksz, vagy csak Noriko nem jön be?

- A lányokra bukom - hazudtam szemrebbenés nélkül, hogy elejét vegyem a további ocsmányságoknak. Undorítónak találtam, ahogy azt a szerelmet kezeli, amely számomra szent volt és sérthetetlen. Nobu és Noriko őszintén szerették egymást, el sem tudtam volna képzelni, hogy az idősebb srác bárkihez is hozzáérjen a bátyámon kívül, ahogy azt sem, hogy Nobu elviselte volna, ha megteszi. Kicsit féltem, hogy Ikizawa kiszagolta, hogy nekem is tetszik Noriko, vagy hogy a bátyámmal időnként olyasmit csinálunk, amit állítólag a testvérek nem szoktak egymással, ezért igyekeztem lerázni. - Bocs, de a továbbiakban nem szeretnék veled beszélgetni - jelentettem ki, miközben valamiről hablatyolt nekem. Sikerült hűvös és unott képet vágnom, mert letörtem a lelkesedését. Elhallgatott, szótlanul szállt fel velem a metróra és megállt mellettem. Egy darabig méricskélt, aztán közelebb hajolt hozzám.