Az egész két fele

6.

Noriko a születésnapját a tengerparton akarta tölteni és meghívott engem is. Béreltünk ott többen egy kis nyaralót, lent töltöttünk egy egész hétvégét. Pénteken nem csináltunk semmit, csak belegázoltunk a tengerbe, összefröcskölték egymást a srácok, én a parton ülve néztem, ahogy mókáznak.

- Ne ücsörögj már ott, mint a menstruáló kislányok, gyere be! - kiáltott rám Tokiya és széles mozdulatokkal intett befelé. Nem akartam menni, ezért ő és Yusuke felemeltek, hogy becipeljenek, de kiabáltam, mint akit nyúznak, úgyhogy néhány lépés után ledobtak a homokba.

- Nem azért jöttél, hogy savanyodj, ugye? - kérdezte tőlem Yusuke, mire megráztam a fejem. - Akkor ne kéresd magad és ne visíts, mint a malac a vágás előtt, pancsolj velünk egyet! - invitált barátságosan. Megadtam magam, bekapcsolódtam a játékba, aztán dideregtem egész úton visszafelé a házba.

Olyan nyaralót sikerült bérelnünk, amiben két hálószoba és egy nappali volt, de megosztoztunk rajta, Ikizawa a barátnőjével aludt az egyik hálóban, mi pedig Norikoval elfoglaltuk a másikat, úgyis gyakorlottak voltunk az együttalvásban. Ezt meghallva Tokiya és Yusuke sokat piszkálódott, de Noriko helyre rakta őket, többet nem került elő a téma. Ettől függetlenül rosszul éreztük magunkat, nem bírtunk aludni, s mikor kimentünk volna dohányozni, a nappaliban majdnem átestünk Tokiyán. Ő a földön aludt, Yusuke meg a kanapén. Sűrű elnézéskérés közepette kisomfordáltunk, Noriko dohányzott, én csak néha slukkoltam a cigijéből. Néztünk a tengert és hallgattuk a moraját, felettébb kellemes volt.

- Minden barátod imád ízléstelenül viccelődni? - kérdeztem.

- Én is ilyen voltam - felelte vállat vonva. - Mielőtt az ember találkozik valakivel, akit igazán szeret és képes megbecsülni, komolytalansággal és hülyéskedéssel fedi el ennek hiányát. Később lehet, hogy még bekapcsolódik a marhaságokba, de lehet, hogy kinő belőle.

- Te melyik vagy?

- Azt hiszem, kinőttem belőle, de sokat segítene a megállapításban, ha tovább tudnék lépni - felelt őszintén. Felsóhajtottam és magára hagytam, ő még elszívott egy szál cigarettát, én túlságosan fáradt voltam, hogy megvárjam.

- Yoshi, ébren vagy? - kérdezte Tokiya, holott biztosan látta, amikor elmentem a kanapé előtt és átléptem felette.

- Aha - válaszoltam azért.

- Ne haragudj a korábbiért - kért bocsánatot. - Nem tudtuk, hogy a tesód volt Noriko nagy szerelme. Biztos szörnyű lehetett neked.

- Fátylat rá. Jó éjszakát - köszöntem is el tőle, nehogy tovább beszéljen.

- Yoshi - szólított meg ahelyett, hogy elment volna. - Mi csak azért incselkedtünk, mert nem értjük, mi van köztetek.

- Felfogtam, most már, kérlek, hagyj aludni! - kértem türelmetlenebbül.

- Nem mondod el?

- Semmi! - csattantam fel. - Noriko a bátyám szerelme, én pedig Noriko szerelmének öccse vagyok! Hagyjál engem békén mára!

Suttogva kiabáltam, a srác meg nyúlcipőt húzott és elinalt. Kiborultam ettől az egésztől, ezért nem aludtam egy szemhunyásnyit sem, valamikor hajnalba sikerült annyira megnyugodnom, hogy legyűrhessen a fáradtság. Noriko gondoskodott róla, hogy nyugodtan alhassak és később megtudtam Harunától, Ikizawa barátnőjétől, hogy komoly fejmosást kaptak a fiúk. Ettünk egy keveset, délután pancsoltunk, beálltunk röplabdázni idegenekkel, vagy egymás ellen, és jól leégtünk. Haruna szerencsére hozott bőrnyugtató krémet erre az esetre és végigkent mindannyiunkat. Igazán kedves lány volt, csak sajnos rajta felejtettem a szemem és Ikizawa félrevont megkérni, hogy ne bámuljam őt. Szabadkozhattam én akárhogy, lopva mindig engem lesett, stírölöm-e a nőjét, ami kifejezetten bosszantott.