1934. május
Kellemes nyári nap virradt Budapestre. A város még csak ébredezett, munkába induló embereket lehetett látni. A Lánchídról egy fekete Maybach Zeppelin típusú gépkocsi gördült le, és hajtott be az Alagútba. Az autót Tamás vezette, aki egy 25 éves, jó kiállású férfi, nemesi családból származott, és csak nem rég költözött a fővárosba. Egy budai villa boldog tulajdonosa volt, itt élt újdonsült feleségével. Az Alagútból a 7000 köbcentis, 12 hengeres motorral hajtott szörnyeteg tekintélyt parancsoló morajlással gördült ki, egy kisebb csoport figyelmét is felkeltette, akik a járdán várakoztak. Tamásnak elégedettség ült ki az arcára, élvezte, ha valaki megcsodálja az új gépet. A jómód ellenére azonban Tamás közel sem volt az a nyugodt gazdag fiú. Kisebb csempészésekkel, illetve sikkasztásokkal egészítette ki a családi kasszát. Ez volt az ő kis zsebpénze. Éppen nászútra készültek feleségével Olaszországba, ahová egyik barátja hívta meg őket. Egyfajta üzleti út is volt ez számára, hiszen tudta, hogy a vendéglátójuk szintén nem tisztességes üzletekkel keresi kenyerét. Közben Tamás elérte otthonát, egy budai dombon helyet kapott, új építésű villaépületet, ahonnan remek kilátás nyílt a Dunára. A nyitott kapun áthaladva egy íves út vezetett az épület bejáratához. A hatalmas udvart tökéletesre nyírt fű, és virágok uralták. Az utat bokrok szegélyezték, a bejárat előtt egy hatalmas tölgyfa állt, ez alá parkolt le Tamás. A házba lépés után Kati érkezett, a fiatal feleség. Mindössze 22 éves volt, karcsú, hosszú barna hajú, dekoratív hölgy.
- Összepakoltam, holnap reggel indulhatunk - mondta izgatottan, közben átkarolta a férjét.
- Rendben, de még a szüleimet is meglátogatjuk, úgy is útba esik - válaszolt Tamás.
Másnap reggel nyári pára borította a budai dombokat. Tamás kilépett az ajtón, két bőröndöt cipelt magával. Berakta őket az autóba, majd visszament a többi csomagért. Miután minden poggyászt összeszedtek, Tamás beindította az autót, és halk dörmögéssel kigördültek a kapun. Kati most ült először a Maybach-ban, ugyanis csak két napja volt Tamás birtokában. Lassan haladtak az apró kövekkel leszórt utcában, majd kifordultak a főútra. A balatoni műút felé igyekeztek, azonban még meg kellett állni egy töltőállomásnál benzint tankolni. Tamás a kúton még két plusz kannát is teletöltött üzemanyaggal, ki tudja, Olaszország felé hol lehet még tankolni. A balatoni útra kiérvén végre ki lehetett használni a 150 lóerőt, 80 kilométer/órás sebességgel haladtak Szigliget felé, ahol Tamásék családi fészke volt. Itt éltek szülei, és Sándor, Tamás testvére, egy villában, amiről pazar kilátás nyílt a Balatonra.
Székesfehérváron ebédszünet következett egy, takaros kis fogadóban. Tamás halászlevet, Kati cigánypecsenyét választott. Falatozás közben az itáliai tájról beszélgettek, hiszen céljuk Pesaro, egy olasz kisváros. Az étel elfogyasztása után folytatták útjukat, majd délután elérték Szigligetet. A ház inkább emlékeztetett palotára, mint villára. Egy domboldalon állt, az utat tuják szegélyezték, a kert egy részében szőlőt termesztettek, amit a saját borászatukban dolgoztak fel. Méltóságteljesen gördült be a ház elé a nagy autó, az inas már az ajtóban állt. Arca ráncokkal tűzdelt volt, a közel 50 éves portásnak, de Tamás mióta az eszét tudja, ismeri. Már-már családtagnak számított.
- Az ifjú úrfi hazatér, méghozzá nem is akárhogy - mondta vidáman.
- Szép napot István! Igen, igyekeztem az alkalomhoz illően érkezni, elvégre nem utazhat akármivel nászútra az ember - pillantott feleségére Tamás.
- A testvére már várja, hátul van a borospincében - mondta az inas. - Addig én felkísérem a kisasszonyt a szobájába - tette hozzá.
Tamás a ház mellett indult hátra, ahol a domboldalban egy borospince kapott helyet. A délutáni kellemes melegből a hűvös pincébe lépve meglátta bátyját, aki éppen bort kóstolt. Sándor a 30-as éveit taposó kicsit kövérkés, kopaszodó férfi volt, aki a családi borászatot vezette.
- Ugye tudod miért itt akartam veled találkozni? Apáék nem tudhatják - kezdte.
- Tudom Sándor, mond, miben segíthetek - kezdte Tamás.
- Szóval Olaszországba utaztok. Esetleg hozhatnál hazafelé a fivérednek valami kis ajándékot. Mostanában sokat gondolkodok azon, hogy vadászni szeretnék, de itthon nem nagyon kapok megfelelő puskát. Talán szerezhetnél nekem egy Mausert vagy valami más komolyabb szerkezetet.
- A határon áthozni nem egyszerű dolog. De néhány üveg borért cserébe szerintem nem lesz probléma - mondta sejtelmes mosollyal az arcán Tamás.
YOU ARE READING
A küldemény
AdventureMost eltérek az átlagos sablonoktól, nem készítek leírást. Akit érdekelnek a maffiatörténetek a 20 század elejéről, az nyugodtan olvasson bele, szerintem megéri.