A küldemény

Hatodik fejezet

Továbbhajtottak, majd egy kis garázshoz értek. Egy utcai lámpa pislákoló fénye világította meg a területet. Egy Fiat Balilla típusú autó állt az épületnél, mellette egy fekete öltönyös, és kalapos alak várakozott. Nagyjából olyan 50 év körül járhatott, arca enyhén ráncos volt. Kigombolt zakója alatt látszott, hogy két fegyver is van nála, az egy-egy kantárjára erősített fegyvertartóban. Tamásék kikászálódtak az autóból, majd Karesz olaszul megszólította a férfit:

- A vén Lucio! Nem hittem hogy eljössz.

- Van az a pénz. Egyébként is mi van? Megnyílt az óvoda? – tette a célzást Tamás felé Lucio.

- Csak azóta mióta kihoztak téged a nyugdíjas otthonból – válaszolta mindenki megdöbbenésére Tamás, olaszul.

Mert igen, egyébként Tamás elég jól beszélt olaszul, illetve még ezen kívül két másik nyelven is, angolul, és németül. Mialatt a meglepett Karesz az állát keresgélte a földön, addig Lucio rekedtes hangján röhögni kezdett.

- Tetszik nekem ez a gyerek Carlos! Úgy gondolom remekül ki fogunk jönni a lövöldözések között – mondta vigyorogva.

- Lövöldözések között? – szegezte a kérdést Karesz felé Tamás.

- Először is baszd meg. Miért nem mondtad, hogy tudsz olaszul? Egész délután fordítok neked, mint valami hülye, te meg mindent értettél? Ugyan akkora seggfej maradtál, mint régen. Másodszor meg szerinted minek kaptad azt a fegyvert? Igen, mint mondtam, egy sejktől kell elhozni a cuccot. Tudod, általában az ilyen helyeken vannak őrök, illetve a konkurencia sosem alszik, mint azt már elmondtam – válaszolta kissé sértődötten Karesz.

- Karesz, megmondtam, hogy én csak a szállításhoz értek igazán.

- Ne értetlenkedj már, szerinted miért kell Lucio? Majd megvédi a picsádat.

Lucio aki eddig csendben szivarozott odalépett Tamáshoz, és nyugodt hangon megszólalt:

- Milyen fegyvert kaptál ettől a nagyfejűtől?

Karesz megvető pillantást vetett Luciora, majd cigarettára gyújtott. Tamás szótlanul elővette a Coltot, és megmutatta Lucionak.

- Szép darab, főleg ez a markolat. Lőni tudsz?

- Igen, régebben jártunk vadászni.

- A vadászat és ez nem ugyan az. Lődd szét azt a kukát ott az utca végén.

A szemetes nagyjából 10 méterre lehetett tőlük. Tamás megállt az út közepén, jobb kezével célzott és lőtt. Hármat egymás után, mindhárom lövedék ugyan oda érkezett. Lucio elégedetten fordult Karesz felé, és közölte vele, hogy vállalja a „küldetést" Tamással.

- Akkor három nap múlva ugyan itt, és indulhatunk is – fejezte be Lucio, beült az autójába és elhajtott.

Tamás kicsit lassan dolgozta fel az információt, és csak akkor jutott el az agyáig a dolog mire már az autóban ültek Karesszal és Alfredoval.

- Hallod, mi lesz három nap múlva? Akkor kéne indulni? Mi lesz Katival?

- Ne fossál már! Katit szépen felteszed egy repülőre, ami holnapután indul Firenzéből. Az szépen hazaviszi Budaörsre, és otthon fogja várni a férjecskéjét.

- Azért előbb is szólhattál volna, hogy ez a terved. Nem tudom, hogy fogom beadni neki ezt az egészet.

- Nem tudtam, hogy alkalmas leszel-e a feladatra. Vagyis, hogy Lucio mit fog mondani. Nagyon kevés emberrel hajlandó együtt dolgozni, viszont úgy tűnik benned lát valamit.

Lassan visszaérkeztek a szállodához, elköszöntek, majd Tamás felment a szobájába. Kati az ágyban feküdt, félálomban szólt Tamáshoz:

- Merre jártál édesem?

- Csak Karesszel iszogattunk. Most próbáljunk aludni valamit.