A küldemény

Ötödik fejezet

- Nocsak-nocsak, lehet, hogy társaságunk lesz.

Kareszt mintha nem érte volna váratlanul ez a bejelentés, továbbra is nyugodtan haladt, majd lekanyarodott egy bezárt benzinkút mellé, majd leállította az autót. Tamás közel tartotta magához fegyverét, de remélte, hogy nem kell majd használnia. Mindhárman kiszálltak, és a Citroen is leparkolt mögéjük. Két nagydarab fazon szállt ki belőle, az egyik kezében egy dobtáras Thompson gépfegyver volt. Mindketten cigarettára gyújtottak, majd a másik férfi, aki az okosabbnak tűnt kettőjük közül olaszul szólította meg Kareszt.

- Carlos. Végre rád találtunk. Új munkaerőt vettél fel? Alfredo már nem bírja az iramot?

- Neked is kellemes estét Enrico. Az új fiú csak látogatóba jött hozzám. Alfredo mindennel boldogul. De azt tudod-e, hogy nem szép dolog követni másokat?

- Carlos Carlos, te kis szarházi. A múltkor nagyon csúnyán beleköptél a levesünkbe. Tudod a fegyverszállítmánnyal. Nekünk mozgástér kell Carlos, és te az utunkba állsz. Kiöregedtél, lásd be.

Kareszt mintha cseppet sem hatotta volna meg, ott állt az autója mellett, és a cigarettáját próbálta meggyújtani. Mikor végre sikerült neki, folytatta a társalgást.

- Enrico, ez az én területem. Ez már akkor az én területem volt mikor te még ott süttetted a hasad Calabriában. Szóval inkább neked kéne kussolnod, és eltakarodnod innen.

Ekkor Enrico társa, akinél a Thompson volt kicsit előrébb lépett, és kibiztosította a fegyvert. Tamás ekkor lefagyott, még sohasem tartottak rá éles pisztolyt. Vajon mi lesz Katival, ha ő most itt meghal. Már éppen lőni készült az olasz, azonban Alfredo gyorsabb volt. Kirántotta övéből a pisztolyát, és két lövéssel végzett a támadóval. Enrico az autó mögé ugrott, és a fegyveréért nyúlt, ám Karesz futásnak eredt, felkapta Thompsont, és a tussal arcon ütötte Enrico-t. Az olasz véres arccal ült az autójának támaszkodva, és az életéért könyörgött. Karesz viszont teljesen nyugodtan folytatta a beszélgetést, mintha ez mindennapos része lenne az életének.

- Szóval Enrico, most fogod magad és visszakotródsz délre, a kolóniáddal együtt, vagy úgy jársz, mint a nagydarab haverod.

Karesz a cigarettacsikket Enrico arcába dobta, majd beült a Mercedesbe. Alfredo követte, ám Tamás még mindig ott ált a kocsi mellett földbe gyökerezett lábakkal.

- Tomikám gyere már, vagy egész este itt akarsz állni?

- És mi lesz a hullával? – kérdezte Tamás.

- Mi lenne vele? Szertartásos temetést akarsz neki? Azt sem tudom ki volt ez a hülye.

- De a rendőrség?

- A rendőrség nem foglalkozik ilyenekkel. Van az az összeg, amiért hajlandóak szemet hunyni efféle apróságok felett. Na, szállj, már be aztán menjünk a picsába.