A küldemény

Negyedik fejezet

Az elkövetkező napok felhőtlen pihenéssel, kirándulással teltek. A közeli hegyre épült kolostort is meglátogattál Tamásék, ahonnan remek kilátás nyílt a tengerre. Katit lenyűgözte az olasz táj szépsége. Antonio mindenben a kedvükben járt, bármit kértek ő megszerezte. Már másfél hét eltelt az üdülésből, mikor Antonio megkereste Tamást.

- Thomas, drága barát! Carlos üzeni, hogy ma este találkozni veled a bárban pontban nyolc órakor

- Megpróbálok ott lenni. Mit akar?

- Azt nem mondta Carlos. Csak annyit, hogy legyél ott.

A kitűzött időpont után néhány perccel érkezett a bárba Tamás. Halk olasz zene szólt a cigarettafüstbe burkolózott teremben. A pultnál két férfi iszogatott, az egyik asztalnál pedig Karesz kártyázott egy nagydarab férfival. Tamás leült melléjük, majd rendelt három sört.

- Késtél.

- Csak néhány perc. Nem halsz bele, ráadásul amint látom elég jó elfoglaltságod akadt - mondta Tamás.

- Ez itt Alfredo, úgymond az üzlettársam - bökött a fejével a köpcös férfi felé Karesz.

Alfredo szóra se méltatta Tamást, folytatta a kártyapartit.

- Szóval mit szeretnél, miért akartál találkozni velem?

Karesz lerakta a zsíros lapokat, majd rágyújtott egy cigarettára.

- Megvan a kis ajándékod barátom. A sör után elmegyünk érte.

Miután felhajtották az italt, kiléptek az épületből, és ott állt Karesz autója. Hatalmas fekete Mercedes, de talán még így is elmaradt egy kicsit Tamás Maybachjától. Beültek, majd kihajtottak az utcára. Gyér forgalom volt, csak egy-egy autóval találkoztak. Befordultak egy kis utcába, majd leparkoltak egy kétszintes ház elé.

Az épület mellett nyílt egy kis sikátor, aminek a végén lépcső vezetett a felső szintre. Innen nyílt egy ajtó, ami egy illegális fegyverkereskedő birodalma volt. Lényegében ő látta el az alvilág felét puskákkal, pisztolyokkal. Karesz ment elől, Alfredo lent maradt az autónál.

- Rocco megbízható fickó, mindent meg tud szerezni. Rengeteg kapcsolata van a hadseregnél - mesélte Karesz.

Az ajtót egy alacsony, 60 év körüli férfi nyitotta ki. Ingje hófehér volt, szinte rikított a szürkületben, egyedül a kantáros nadrág szíja törte meg a „ragyogást". Karesz olaszul köszöntötte őt. Rocco bevezette őket a birodalmába. Kis helyiség volt ez, de a falak mellett elhelyezkedő polcok roskadásig tele voltak puskákkal, pisztolyokkal. A szoba végében egy kis pult volt, itt várta a Mauser puska Tamást. Rocco olaszul magyarázott Karesznak, majd ő fordította:

- Szóval a fegyver tökéletes, szinte új. A papírok szerint szuvenírként viheted ki az országból, a határon nem fognak basztatni, capisce?

Karesz mondott valamit olaszul Rocconak, majd előkerült egy pisztoly is.

- Ez meg itt az én nászajándékom Tomikám.

- Tudod, hogy nem szoktam fegyvert használni.

- Lehet, hogy most szükséged lesz rá. A konkurencia minden hol ott van, és nem biztos, hogy jó szemmel nézik, ha behozod a cuccot nekem.

- Legyen, de csak végső esetben nyúlok majd hozzá.

- Na, látod te kis álszent, ez a beszéd. Fogd. Kényelmes, kézre áll?

Tamás megfogta a fegyvert, a konstrukciójánál fogva egész könnyű volt, a fával borított markolatát mintha pont az ő kezébe méretezték volna. Kicsit játszadozott vele, forgatta, emelgette, majd betűrte az övébe. Elköszöntek Roccotól, és visszamentek az autóhoz. Alfredo egy cigarettát szívott, így támaszkodott a Mercedeshez.

- Dobd el azt a szart aztán menjünk - mondta neki olaszul Carlos.

- Hová megyünk Karesz? - kérdezte Tamás.

- A város szélén van, egy kis lerakatunk, ott találkozunk az embereddel, aki elkísér a kis kalandodra.

- Kurva vicces vagy. Jó rendben, csak siessünk, még a végén Kati aggódni fog.

- Még mindig nem mondtad el neki? Meddig akarod titkolni előtte a másik énedet?

- Ameddig csak lehet. Nem szeretném, ha tudná.

Kifordultak az utcából, majd a város határa felé vették az irányt. Egyszer csak Alfredo szólalt meg olaszul:

- Hé Carlos. Követnek minket. Az a fekete Citroen.