Csak mert a sulis történetekből sosem elég

3.rész

-Ugye milyen jó ötlet?- visongott kedves barátnőm a fülembe. Kelletlenül elmosolyodtam és rábólintottam mi mást csinálhattam volna. Cindy csak öntelten elmosolyodott, hogy ismét az  lett amit ő akart. Vagyis nem. Nem gondolok a barátnőmről ilyeneket. Szóval elmosolyodott, annak örömére, hogy tervezett egy filmes péntek estét. Ahova elhívja Josht -az én kedvemért-, Event -saját kedvéért- és Royt -Even kedvéért-, vagy tudom is én.

-Joshal még nem beszéltem, megkérdezhetnéd te hogy ráér-e. Event és Royt majd én elintézem.- egy cuppanóst nyomott kissé nyitva hagyott számra, és leugrott asztalomról. –Tudod, megyek dokihoz de majd találkozunk, csókollak.

Amikor kiviharzott őnagysága segítség kérően fordultam hátra Joshoz. Kissé le volt fagyva, mivel hallotta az egész beszélgetést, csak Cindy levegőnek nézte. Valamiért levegőnek nézi azóta mióta összejöttünk.

-Nem. Biztos, hogy nem megyek, oda ahol egy légtérben kell lenni velük.-Tiltakozott rögtön. Én is azt csináltam volna a helyében.

-Ne csináld már. Lógunk kicsit. Nem kell, velük foglalkoznod ott leszek én!- biztató akartam lenni, de így is elég szarul hangzott. Erre csak elfintorodott, és elfordult.

-Még átgondolom.

~~~

A hét gyorsan elszaladt. Maradt a péntek esti program, és örömömre Josh se talált kibúvót. Vagyis szerintem biztos talált volna valamit, de megsajnált. Nem tudtam eldönteni, hogy várom e ezt a találkozót, vagy sem. Mindegy úgysem én leszek a lényeg, hanem Cindy, hiszen ezt az egészet magáért csinálja. Hogy lássák, ő milyen jó fej.

Nem értem Even hogy tud a barátja lenni. Vagy csak előttem játssza meg magát, amúgy kedves és odaadó barát. Valószínűleg sosem fogom megtudni.

A szüleim nem lesznek, otthon így miénk az egész ház. Most végzem az utolsó dolgokat, mosógépbe bepakolni, boxereimet elrakni, szennyest leszedni, valamelyik szekrénybe behányni. Egyszóval lassacskán kész lettem. Elterültem a kanapén, és abban a pillanatban csöngettek. Persze ez az én formám. Az kaputelefonhoz mentem, kinyitni a külső ajtót, és nyitva is hagytam a többieknek (franc fog kisétálni addig). Be engedtem, közben összébb szedtem magam, mivel az ingem szét volt nyitva, és az övem szét volt nyitva. Így volt kényelmes, és mert rohadt szexi voltam. És ki nem szeret otthon egyedül pózolni, és jól kinézni? Na szóval kinyitottam az ajtót és egy Even mosolygott fel rám. (Még nem igazán mosolygott rám életében így majdnem szívbajt kaptam az ijedségtől.) Kis díva módjára előre dőlt, és várt. Pár pillanat után jutott eszembe, hogy ő ilyen pusziskodó fajta és arra vár. Így adtam neki.

-Szia Dylan. Nem vagyok túl hamar?- kérdezi az ajtóban ácsorogva. Egy tálban sütit hozott, és a kesztyűs kezéből kilógtak az ujjbegyei. De pici keze van. Csodálkoztam rá, mivel nekem szokatlanok a kis dolgok, mivel én akkora vagyok mint egy hegyomlás. Na jó azért annyira nem nagy, de Evenhez képest jóval nagyobb.

-Szia. Nem dehogy. Gyere be mert megfagysz, és engem fognak gyanúsítani.- próbálkoztam egy szar poénnal hátha megtörik a jég. (értitek :D). Kényszeredetten elmosolyodott rajta, és beljebb jött.Te jó ég. Tuti vörös az arcom. Így se égtem be még soha.

Láttam ahogy csodálkozva körbe néz miközben leügyeskedte magáról a cipőjét. Fél kézzel elég ügyes volt. Elég nagy és szép házunk van sötét fával fehér falakkal, szinte az egész alsó szint egy légtérben van, a konyha és a nappali meg van emelve fával, szóval igen. Volt min csodálkoznia.

-Ja, amúgy tessék hoztam sütit. Én sütöttem, egyedül. Nem szoktam szóval nem tudom milyen lett.- nyomta a kezembe a tálcát. És már be is lépdelt a nappaliba. –Egy csomót szenvedtem vele, szóval muszáj lesz megennetek.- Villantott egy mosolyt válla fölött, ahogy a polcokon lévő képeket nézegette. –Tetszik ez a ház. Én is ilyen stílusút szeretnék. Szép fényképek. Nincs testvéred? Ahogy látom a képeken nincs. Nekem sincs. Egyke vagyok.-Ide oda libbent a nappalinkban a berendezést nézte, és otthonosan érezte magát.- Amúgy mit fogunk nézni?- Fordult most már egész testével felém. Én még mindig ugyanott állva néztem a pörgését, a tálcával a kezemben, és egy tapodtat se mozdultam. Csak őt figyeltem, ahogy magyaráz nekem, ami éppen az eszébe jut, és ezt olyan természetességgel, mintha már évek óta barátok lennénk. Pedig tudomásom szerint még barátok se vagyunk.

Ő csak furcsán nézett rám és könnyedén leült a kanapéra.

-Nem rakod le?-Kérdezi még mindig a szerencsétlenkedésemet nézve. És egy mosoly jelenik meg szája sarkában. Jót szórakozik rajtam.

Felkaptuk a fejünket a csöngetésre. Kelletlenül sétáltam az ajtóhoz, hogy beengedjem azt, aki érkezett. Az ajtó kivágódott, és Cindy ugrott a nyakamba. A lábait körém fonta és elkezdett csókolni. Szépen lassan majd egyre hevesebben. A keze mindenhol kalandozott. Az én kezem pedig a seggén volt, markoltam hogy meg tartsam. Egy részről hasznos volt mivel nem esett le, de más részről csak még jobban be indult. Úgy tűnik nem vette észre Event. Elkezdett rajtam fel le csúszkálni, hogy ingereljen. Te jó ég ez a lány. Bevallom felizgultam, pedig mostanában nem sokszor van ilyen. Lehet, hogy mert nézetségünk volt. Milyen új perverzióim vannak mostanában?

-Gyere, drágám bassz meg itt, amíg nem jönnek a többiek.-Haladt egyre lejjebb csókjaival a nyakamon. Én meg kétségbe esetten néztem Evenre aki csak kipirultan követte tekintetével Cindy útját a testemen. Erre csak még keményebb lettem, és még jobban látszott a farkam a feszülős gatyámban. Éppen a cipzárt húzta volna le, mikor sikerült kinyögnöm.

-Chindyy..itth hahh van.. Even.- A fiú rajtakapottan rezzent össze és nézett újra arcomra. Cindy megmerevedett, és leszállt rólam. A szituációhoz képest elég kecsesen.

-Szia Cindy.-Köszönt a fiú, szemét lesütve. Vörös volt az arca, nem kevésbé mint nekem. A lányon bezzeg semmi zavar nem látszott, csupán a felizgultság.

-Hello Even. Jajj ne haragudj rám, hogy ilyen telhetetlen vagyok, de tudod ha ilyen pasid van, sosem elég belőle.- Nevetett erőltetetten miközben kezét hasamra csúsztatta, majd egyre lejjebb, bizonyos még mindig kemény területek felé. Elkaptam Cindy kezét, és Even tekintetét ahogy végig siklik rajtam.

-Jaja persze tudom én.-Felelte magán kívül. Cindy nem igazán vette figyelembe, csak levetődött a kanapéra.

-Mikor jönnek a többiek?-Kérdezte immár nem olyan mézesmázosan, mint előbb mikor azt hitte majd megdugom.

S lőn csöngettek. Josh és Roy együtt érkeztek meg.Legjobb barátom kivörösödve, és zavarban sétált mellém, és húzott rögtön a konyhába.