Csak mert a sulis történetekből sosem elég

13.rész

Jó olvasást! ^^

Úgy fordítom magam felé, hogy közben nem válnak el ajkaink. Biztos nem volt már kényelmes neki az a póz. Erősen szorítottam magamhoz, derekát átkaroltam, és egyre hevesebben csókoltam. És ő se nagyon tiltakozott. Egyre csak hátráltunk, az ágy felé, amíg meg nem botlottam, és le nem ültem az ágyra, ölemben Evennel. Kicsit váratlanul ért, hogy ott az ágy, ezért kuncogott egyet rajtam. Majd mosolyogva vissza is tért a számhoz. Egymás szájába mosolyogtunk. Forró volt a bőre, ahogy a pólója alatt, felsimítottam derekán. Elkezdett lúdbőrözni.

-Milyen kis érzékeny vagy..-Leheltem a nyakába, amire csak nyöszörgött válaszul, és utána tovább csókolgattam. Neki van a legszebb nyaka! Amikor felforrósodik, még intenzívebben érzem az illatát, és ez teljesen el tud bódítani. Főleg ha közben, Even elfeledkezik magáról, és elkezd ringatózni az ölemben. Finoman nyögdécselve és lihegve felettem.

Egy kis részt ki szívok a nyakán. Csak egy egészen aprót, majd felnézek az arcára, mert látni akarom. Kipirult az arca, a szemét nem láttam még így csillogni, az ajka felduzzadt és pirosabb a harapdálásomtól, a haja pedig szanaszét áll, a mohó kezeim miatt. Egyszóval gyönyörű.

-Talán nem nyitott ajtónál kéne.- Szólalt meg az ajtóban egy hang. Ahogy felnéztem, Josh tekintetével találkoztam. Az ajtókeretnek dőlt, és onnan figyelt minket semleges arckifejezéssel. Even szemében láttam ahogy a vágy fokozatosan átváltozik ijedtséggé.

-Csak Josh az.- Az előbb megmerevedett testtartása, kicsit felengedett, de így is elég gyorsan szállt le az ölemből, és viharzott ki a szobából. El Josh mellet, lesütött szemmel, még csak rá se nézett. Gondolom a cuccáért megy le a kocsihoz, hogy behozza és berendezkedjen. A kocsinál pedig ott van Sean, az úgymond barát jelöltje. Felállok az ágyról, beletúrok a hajamba, és az ablakhoz sétálok. Figyelmen kívül hagyom Josh kutató tekintetét.

-Most már tényleg el kell mesélned mindent.- Figyelem ahogy Even kiér az udvarra, szétnézett, és elmosolyodott. Tetszik a mosolya. Miközben őt figyelem elmesélem az egész történetet Joshnak. Even hirtelen összerezzen, és oda fordul Sean felé. Gondolom kiabált neki, vagy valami. Hogy képes kizökkenteni, amikor látszik, hogy tökre el van varázsolva?! Evan csak rá mosolyog, majd légiesen a kocsihoz lépked. Ott pedig várja Sean, aki kiveszi neki a táskáját. Even alig bírja el, így pár méter után átveszi tőle Sean a hős lovag, és ő hozza tovább, be a házba, fel a szobába, ahol az előbb még Evennel élveztük egymás társaságát elég erősen. De mire föl érnek, mi már nem vagyunk ott.

Fél órával, vagy egy órával később, amikor már úgy ítéltem meg, hogy ennyi idő elég volt a kicuccolásra, össze hívtam mindenkit a nappaliba egy kupaktanácsra, és az úgymond házirend ismertetésére.

Mindenki leült, az óriás kanapéra. Ahogy végig nézek a társaságon, eszembe jut a friss élmény, ahogy Royt rángattam ki Josh szobájából, pontosabban Josh felől, mert éppen letámadta.

Épp ezért ül most pipacs pirosan Josh, Roy ölelésében. Aki most dominánsan veszi körbe karjaival. Érdekes....

-Szóval. Gondolom mindenkinek megfelel a saját szobája. Ha nem az se érdekel. Ha valakinek valami hiánya van valamiből, szépen felírja a konyhában található jegyzettömbre, és másnap itt terem, mert ez egy ilyen varázslatos hely. A házban nem rongál meg senki semmit, nem hány le semmit. Nagyjából ennyi ha eszembe jut még valami, majd szólok.

Mindenki bólint, mi szerint felfogták.

-Mit szeretnétek csinálni?- Kérdezi Cindy ártatlanul. Eddig láttam a nagy alfahímeken (Roy, Sean), hogy próbálják magukat tartani és nem megbámulni Cindyt. Mivel őfelsége egy szál törcsiben ült a kanapén, és nem mondhatni hogy sokat takart az az anyagdarab. Más helyzetben már rég a nyálukat csorgatták volna, de most másnak akartak imponálni.

-Építsünk hóembert!-Kiállt fel Josh nem szégyelve gyermeki énét. Láttam, hogy Even szeme is felcsillan az ötletre, de ő inkább visszafogottan támogatta az ötletet. A többiek nem voltak ennyire lelkesek, de azért bele egyeztek.

Fent a szobánkban Cindy bepróbálkozott, hátha lesz egy gyors menet, de leráztam. Nem volt kedvem hozzá, és nem is akartam hogy az egész ház tőlünk zengjen.

Igy már lent is voltunk a nappaliban egy tíz percen belül. Mindenki ott volt már szép rétegesen felöltözve.

Aztán ahogy kilépünk, Roy hógolyója eltalálja Josht, és ez egy spontán csatát eredményez, amiben mindenki részt vesz. Na jó nem annyira spontán hiszen szerintem mindenki számított rá. Aztán átváltozik, fürdető versennyé. Josh csupa víz lett, őt kapták el legtöbbször. Ennyi erővel Cindyt is megfürdethették volna, de ő még is csak lány, ezért békén hagyták.

Event pedig én vettem üldözőbe, mivel a kis piszok elfutott. Még szerencse, hogy a többiek nem annyira figyeltek rá. Eléggé bent jártunk már a fák között, amikor sikerült hátulról elkapnom.

-Neeee!- Sikított Even. Eldőltünk a hóban a lendülettől, és egy szép adag havat nyomtam az arcába. Elkezdett prüszkölni, és visítva nevetni, és ő is próbálkozott, hátha át tud fordítani, hogy én is havas legyek. Mit ne mondjak, nem igazán sikerült neki. Én csak vigyorogtam rajta, mire felfújta az arcát, mint egy kis óvodás. Egy puszit nyomtam szája sarkába, mire nyújtotta volna arcát felém, többért.

De nem kapott, mert hallottam, ahogy a többiek messziről kiabálnak nekünk, ezért felkeltem felőle, és nyújtottam a kezemet, hogy felhúzhassam. Direkt túl nagy erővel húztam, így a mellkasomnak ütközött, ahogy felállt. Megint csak elmosolyodtam rajta, mivel olyan cuki, hogy muszáj mosolyogni rajta. Majd elkaptam a derekát, és egy hosszabb érzelmesebb csókot kapott. Ha már az előbb úgy nyújtózott érte. Hirtelen érte amikor elengedtem, és elindultam nélküle. Lefagyott, amire elvigyorodtam, majd pár pillanat múlva már meghallottam magam mögül lépteit.

Visszaérve a többiekhez, mindenki elkezdte kérdezgetni, hogy hol maradtunk el ilyen sokáig. Even arca csupa piros, de én tudtam, hogy nem csak a hidegtől. Egyedül Josh vigyorgott rám minden tudóan, a többiek mögül