Csak mert a sulis történetekből sosem elég

26.rész

Hát sziasztok! Nem is tudom, hogy merek így elétek jönni, ilyen sok kihagyás után.. Remélem nem utáltatok meg nagyon! :D És kiengesztelés képpen, itt van egy rész, csak nektek. <3 Köszönöm szépen az építő kritikákat, mindent ki fogok javítani, minél hamarabb. Köszönöm a sok szavazatot, és hozzá szólást. Nagyon sok lendületet adtatok. Imádlak titeket!

Even

-Faszomért kell mindent az útba rakni. - Hallok meg egy nagy puffanást, és az utána felhangzó kiálltást. Én csak fáradtan becsukom a szemem, és próbálom rávenni magam, hogy ne szóljak vissza. Dylannek, és ezáltal nekem is, elég nehéz időszakunk volt. És még van is sajnos.

Három hónapja jöttünk össze, ennyi ideje tudja biztosan, hogy homoszexuális, és ennyi idő alatt próbálta meg magát elfogadni. Kisebb nagyobb sikerrel. Három hónap alatt, kétszer csalt meg, természetesen lányokkal. Ezzel próbálta meg bebizonyítani magának, hogy ő már pedig heteró.  A történethez az is hozzá tartozik, hogy egyik lány se tudta felizgatni, és mindkét eset után, szinte sírva kérte a bocsánatomat.

Nem tudom, hogy felmerül e benned az a kérdés, hogy én, hogy állok ehhez a dologhoz, de mindegy mert úgyis elmondom.

Dobpergés.......

Megbocsájtottam. Mindkétszer. Mondjuk azt nem mondom, hogy nem hisztiztem, sírtam, es kiabáltam vele egyszerre amikor elmondta, de végül megbocsájtottam. Mert tudom, hogy szeret. Legalább is nagyon remélem, különben hiába voltam olyan elnéző vele.

Gondolataimat a folyósó végén megjelenő Dylan látványa tűnteti el. Ideges. Ezt még a vak is láthatja. Lépései erélyesek és lassúak ahogy közeledik felém. Arca kipirult, és ökölben van a keze. Sokszor eszembe jutott már, hogy vajon félnem kéne e tőle amikor ilyen állapotban van, de ez mindig is csak gondolati síkon maradt. Sosem adott okot rá. Sőt szeretem amikor ideges.

Ahogy oda ér hozzám a falnak dönt, és össze fogja kezemet a fejem fölött. Alsó felét nekem feszíti, hogy ne tudjak menekülni. Nem tudom, hogy feltűnik e neki, hogy ez eszembe se jut.

Izzó szemeivel veszélyesen néz rám, és ő is tudja, hogy ezzel tüzel fel a legjobban. Ahogy néz rám, figyelve az arcom részleteit, egyre jobban kipirulok, és tekergek a kezei között, hogy még többet érezzek belőle. Egyszerűen nem tudok ellen állni neki ilyenkor. Még mindig az arcomat fürkészi, én pedig nem bírom tovább. Csókért nyújtózom, ezzel behódolva neki. De úgy látszik most ez sem elég neki. Kikerülve számat, a nyakamra hajol, és azt nyalja végig hírtelen. Engem pedig kiráz a hideg, és élvezkedve csukom le a szemeimet.

Próbálok még közelebb jutni hozzá, de a falhoz szegezett kezeim, nem sokat engednek. Így kicsavarodva csókolom őt ahogy csak érem. Megelégeli a durvulást, és elengedi a kezemet, én pedig a hírtelen változástól neki esek. Természetesen megtart, és máris felemelve csókol tovább. Egyszerűen imádom ezt. Ráfoghatjuk, hogy könnyű vagyok, de azért annyira mégsem, hogy a menet végéig, a kezeiben tartson. Elindul velem a konyha felé, én pedig közben kiszívom a nyakát. Ez mindkettőnknél, egy ilyen fétis lehet, hogy rá vagyunk kattanva a nyakakra.

Fél kézzel megtart, másik kezével, pedig lesöpöri a konyhaasztalról a dolgokat, a helyükre pedig engem helyez, nem épp finoman. Egy nagyot nyikkanok, de nem is foglalkozik vele, és máris a gatyámat húzza le rólam, egy gyors szájra puszi kíséretében. Ezek a kis dolgok, talán a kedvenc részeim, a szeretkezéseinkben.

Meztelenül fekszek előtte, miközben ő magáról próbálja letornázni a gatyáját, fél kézzel. Gondolom sejtitek hol van a másik keze. Hát persze, hogy előkészít a drágám. És persze, hogy én előtte vonaglok, becsukott szemmel, és hátra feszített fejjel, megadva magam neki.

-Kész vagy édes. – Suttogja a nyakamba, és érzem, hogy oda illeszti magát. Lassan egyre beljebb nyomul, mindig többet akarva belőlem. Ahogy a nyakamba liheg, csak még jobban felizgat, és ahogy csípője egyre gyorsabb tempót diktál, úgy kapkodom én is egyre jobban a levegőt. A nyakába csimpaszkodok, hogy meg tudjak kapaszkodni és lábaimat a dereka köré fonom.

Túlságosan fel vagyunk mindketten izgulva ahhoz, hogy egy hosszú menetet kibírjunk. Úgyhogy, ahogy Dylan a kezét a farkam köré fonja, sikerül elélveznem, és ezzel Dylant is magammal rántom.

Ahogy lihegésünk lassul, úgy lazul körülöttem Dylan szorítása. Ajkamra egy gyors durva puszit nyom bocsánat kérésképpen, az előbbi kiabálása miatt, majd eltávolodik tőlem, és kimért léptekkel a fürdőszobába megy. Ezzel egyedül maradok a konyha asztalon fekve. Fáradtan lehunyom a szememet. Valamiért megint azt hittem, hogy ezzel majd jobb lesz, és megenyhül. De mint a többi ilyen esetben, nem változott semmi.

Egy nagyot sóhajtok, és lekászálódok az asztalról, hogy megtaláljam a szétdobált ruháimat. Kapkodva szedem magamra egyenként a darabokat, a folyósó közepén megtalálom leesve a telefonomat is. Túlságosan zaklatott vagyok ahhoz, hogy ezt magamban megoldjam, ezért gyorsan tárcsázom, és felhívom Josh számát.