Csak mert a sulis történetekből sosem elég

8.rész

Természetesen Josh jelent meg az ajtóban. Az arcáról nem lehetett leolvasni semmit, Ezért sem tudtam, mit mondjak neki. Teljesen józannak látszott, így biztos voltam benne, hogy minden egyes szót hallott, ami elhangzott. Nem tudom mennyire mélyen érinti a dolog.

-Nem haragszol meg ha most hazamegyek?-Kérdezi tőlem udvariasságból. Meglepődök, hiszen velem nem szokott így beszélni, és azon is, hogy a hangja ennyire színtelen.

-Semmi baj drágaság. Holnap átmegyek és beszélünk. Jó?- Halványan bólint, és már kint is van az ajtón, ahogy nem sokkal előtte Roy.

1héttel később

Baktatok ki az iskolából, a megbeszélt helyre. Mostanában én fuvarozgatom a népet. Pontosabban Cindyt, Josht, és Event. Nem tudom hogy jött ez az ötlet, és hogy én, hogy a francba vállaltam el. Így most az autómmal járunk, sajnos ezért keveset találkozok az én drága motorommal. Azért van egy kis kárpótlásom érte, amikor Cindy csókot ad. Na nem csak vicceltem. Legalább is csak félig. Amikor Cindy megcsókol az autóban, Even elkezd puffogni, a lábával dobolni és sóhajtozni. Annyira édes ilyenkor, hogy majd megzabálom.

És ide is értem a találkozó helyre, a kocsimhoz. Josh szinte rögtön utánam érkezik. Jókedvűen a nyakamba ugrik, ezzel üdvözölve. Nem változott meg a viselkedése a mozizás óta, ugyanolyan nevetgélős, és flörtölgetős. Az az este után átmentem hozzá, ahogy mondtam neki, de ő hozzám se szólt. Csak csendben ült az ágya tetején, mint egy kiskirály, és bámult maga elé. Próbáltam beszélgetni vele, de ő egyszer sem szólalt meg.

Pár órás próbálkozás után feladtam és elköszöntem tőle. ahogy haza értem, rögtön beszámoltam Evennek a fejleményekről, mivel lelkemre kötötte, hogy írjak neki, hogy mi történt. És így történt, hogy a hétvége hátra lévő részét, kezemhez oda ragadt telefonnal töltöttem. Eléggé össze barátkoztunk, ami azért jó, ha Cindy miatt úgyis egy társaságban vagyunk.

Vissza térve Joshra. Mint említettem ugyan olyan önmaga volt, mint máskor. Ez nem csak nekem és Evennek tűnt fel. Roy arra számított, hogy majd megtörten és szomorúan fog járkálni egész nap. Ezért is lepődött meg, és dühödött fel, amikor meglátta, hogy Josh egy csapat társával beszélget és flörtölget. Pont szemtanúi voltunk, ahogy figyeli őket pislogás nélkül, és aztán dühödten csukja be a szekrényajtót. Nem tudom néha, hogy Joshnak Royyal, vagy nélküle lenne jobb.

-Milyen napod volt?- Kérdezi a drágaság itt mellettem, ezzel kirángatva a merengésemből.

-Velem minden rendben van. És veled?- Figyelmen kívül hagyja az én kérdésemet, és Cindyről kérdez.- Vele is minden rendben van.

-Csak azért mert olyan régen beszélgettünk, és a múltkor említettél valami problémát a farkaddal. Vagy mit, hogy nem áll fel Cindyre. Tudod szívesen mutatok technikákat.-Kacsint rám.- Bár mondjuk amikor moziztunk, akkor nem éreztem, hogy baj lenne vele. Sőt..

-Sziasztok.- Jött a hárunk mögül a hang. Even ért ide hozzánk röhögve. Biztos voltam benne hogy mindent hallott. –Milyen technikáid vannak neked Josh?- Kérdezte miközben megölelte. Így biztos lettem benne, hogy igazam volt.

-Az titkos!- Nevetett Josh. Egész jóban lettek ők is. Tök zavarban voltam az előbbi szóváltástól, ők meg le sem szarták. Komolyan ilyen unalmas lenne a farkam, hogy egyik meleg srácot se izgatja?

-Mi a titkos?- Ért ide nagy hévvel Cindy is. Majd köszöntésül rám ugrott, és egy csókot kaptam.-Igazából mindegy is.-Suttogta a számra. Úgy érzem mozgalmas délutánom lesz. Tegnap délután eléggé lefárasztott, így most nem tudom hogy fogom bírni. Bár feltüzelt ahogy meghallottam Even elégedetlen ciccegését.

-Fázok. Induljunk már.- Szólalt meg az előbb említett. Csak belemosolyogtam Cindy szájába, és leraktam magamról, és eleget tettem Even kérésének. Nehogy megfázzon a drágaság.