Hosszú út.

A nevem Vanessa.

-Jó napot kívánok!  Vanessa Stevens vagyok, az állásinterjúra jöttem. 
-Jó napot.  Ez nem interjú lesz, kedves Vanessa, örülök, hogy el fogadta az ajánlatunkat. Kórház így egy nagyon értékes orvossal lett gazdagabb. Miért távozott előző munkahelyéről? Mert nagyon kielégítő ajánlólevelet kaptam.
-Az a helyzet állt elő, hogy be fejeztem a rezidens éveimet, viszont szerettem volna egy nagyobb városba költözni, ezért akármennyire szerettem az előző munkahelyem, ezt a lépést meg kellett tennem!-mosolyogva mesélte Vanessa történetét.
-Hát akkor köszöntelek újonc. -Nevetett fel dr. Tahabat, Vanessa új főnöke. 

Vanessa felszabadúlva jött ki a kórházból. Meg ismerkedett 1-2 új kollégával.  Nagyon kedvesen fogadták őt.  Fél óra múlva már a lakásán volt, amit többé-kevésbé sikerült berendeznie tetszése szerint.  A lakás kicsi volt, viszont nagyon meleg és otthonos.  Több szobából állt és mindegyik harmonikus berendezést kapott.  Vanessa nagyon szerette a kreatív dolgokat. Szerette megvásárolni a másoknak nemkellő dolgait és kedve szerint alakítgatni őket. Amit ezekkel tárgyakkal csinált azt nevezik varázslatnak. A képességet, hogy valami haszontalan és elavult tárgyból egy gyönyörű kiegészítőt csináljon, eddigi barátai mindig irigyelték. A lány 26 éves volt és szinte egész fiatalságát arra szentelte, hogy elérje célját-orvosként másoknak segíteni.  Mikor ez sikerült, nagyon boldog volt és imádja a munkáját de magánéletből neki nem jutott sok.

December másodikán kezdte el új állását.  Nagyon megszerette Vanessa az új kollégáit és eu fordítva is igaznak bizonyult. Munka után sokszor mentek el pizzazni vagy bulizni valahova.  Mivel barátja nem volt ezért a karácsonyt és az új évet is velük ünnepelte.  Nagyon jól érezte magát de a szíve mélyén már neki is nagyon hiányzott egy társ akivel meg oszthatja a Boldog és szomorú perceket.